Csomagfeladás -- háziorvosnál

Délelőtt összeállítottam köszönetem jeleként a viszont-csomagot Eszternek.
Hat darab -- három vastagabb, új és három régebbi, vékony -- antológiát szedtem össze, melyekből még volt itthon nekem tiszteletpéldány. A vékonyakban kettőben egy-egy, a többiben több versemmel is szerepelek, átfedések nélkül.
Az általa küldött dobozba pakoltam, és mivel maradt egy kis hely, agyam törtem előzőleg, hogy mit is kéne oda... míg feltaláltam: egy frissen vásárolt gyömbér-citrom filteres doboz teám pont odaillik. A kis helyekre, amelyek még maradtak, pakoltam némi légbuborékos cuccot, és kész is volt.
Rég nem adtam már fel csomagot, csak rémlett, hogy elég szigorú szabályok vannak: csomagolás, átragasztások, plusz még madzagos átkötés is. Szerencsére találtam itthon némi keresgetés után mindent, úgyhogy sikerült mindent összehozni.

Összerántottam magam, mert az orvoshoz is szándékomban állt menni. Úgy terveztem, hogy előtte feladom a csomagot. Nem tudtam pontosan, hogy hogy is zajlik ez, mióta a postánk számkijelzős-hívásos lett, tutira nem adtam fel csomagot. Régen tudom, hogy kétszer álltunk sorba legalább, és ki kellett tölteni egy csomagfeladási vényt.
Most odamentem először is egy ablakhoz, ahol nem állt senki, és gyorsan kértem egy ilyen vényt. Mire mondta a hölgy, hogy már nincs ilyen, vegyek egy 7-es sorszámot, és mindent az ablaknál csinálnak, géppel állítják ki a csomagkísérőt. Szuper.
Így is történt. Tulajdonképpen csak kérdéseket tettek fel: sürgős-e, törékeny-e, utánvét lesz-e. Mondtam, hogy egyik sem. Értéket nem kérdeztek, még az lett volna talán, ami fontos.
Mivel ezek az antológiák igen súlyosak, 1,60 kg lett a csomag, 1530-at fizettem. És már fel is volt adva. A hölgy aszonta, hogy 3-4 (!!) munkanap... Kicsit meglepődtem, de úgy látszik, mindenkinek ezt mondják, Eszter is úgy tudta, és az övé is megjött már másnap. Persze én azért elhittem, írtam is este Eszternek, hogy hétvége felé fogja kapni a csomagot, mert így mondták.
Természetesen ő is megkapta már másnap egyébként!:))) Úgyhogy tényleg nem szükséges elsőbbségivel adni fel, így is megkapják másnap... szerencsére.

Ezek után elbandukoltam a Tócós térre az orvosi rendelőbe.
Vagy egy órát ott ücsörögtem, az volt a csendes véleményem, hogy ha most nem kaptam el az influenzát, akkor sose... Sokan voltunk és a betegek zöme hörgött, fújta, krákogott...
Juditka kijött ugyan, oda is adtam az iratokat és listát, amiket vittem, de jeleztem, hogy most szeretnék be is menni (így nem kellett a receptekkel sietnie).
Közben ugye, anyámmal is egyeztettük pár napja, hogy neki is kellene íratni, szerencsére akkor így írtam össze az enyéimet és az övéit, 3-3 hónapra kérve.
Beadtam egy műanyaggyűjtőben a december óta gyűlt vizsgálateredményeket, a szakorvosi rendelvényt egy évre a tápfelírásról. Ezek után már csak várni kellett.
Bekerülve mindezeket és összegezve az elmúlt évet gyorsan átbeszéltük a doktornővel, közben Juditka nyomtatta a recepteket. Mondtam neki, hogy közben arra jutottam, hogy szeretném elindítani a leszázalékoltatásomat. Csupán azért lepődött meg, mert azt hitte, hogy már biztosan rég nyugdíjas vagyok. Hát mondtam, hogy nem, és hogy én már nem apellálok a munkára, ha 6 éven át nem kellettem állandóra sehol, akkor majd biztos nem most fognak utánam esengeni, mikor már én sem bírnám. Egyébként láthatja mindenki, aki akarja, hogy nem rohantam egyből az elbocsátásom után beadni ezt a cuccot, bár már sokan javallták akkor is. Nem, megvolt bennem a jó szándék, hogy én még dolgozni akarok. Nyáron már 6 éve lesz, hogy fht.-n vagyok! Az évek során egyre többen javasolták volna ezt, és én mindig visszakoztam, mintha valami csodára várnék. Hát lehet, hogy nagy baromság volt. De most már, ezzel az utolsó műtéttel és betegséggel, hogy még 5 évig -- ha megérjük -- kell folyamatosan ugrándozni mindenféle vizsgálatra és szedni a Letrozolt, azzal régen túllépek majdan az öregségin is. Sőt, lényegében 3 év múlva azon lennék. Úgyhogy majd meglátjuk.
A doktornő mondta, hogy adjam be a papírokat nyugodtan az RSzSz-hez, és majd ha kijön a végzés az időponttal, na, akkor menjek majd rögvest hozzá, mert nekik kell pár nap ahhoz, hogy összeállítsák az orvosi repertoáromat. Mondtam, hogy rendben.
Én egyébként úgy tudtam, hogy a beadáskor már vinni is kell ezt az orvosi cuccot. De nem. Majd akkor, ha a bizottság elé kell menni.
Úgy vagyok vele, hogy itt már a jelen helyzethez képest tényleg nem veszthetek. Max. nem kapom meg, és akkor tovább kell még 3 évig szarakodnom a munkásügyi központtal, a jelentkezésekkel, az aktív korú felülvizsgálattal, az éves 30 nap alkalmi munkával és annak igazolásaival, az ezzel járó nyugdíjas bérlet utáni járkálással... Már az is nyereség lenne, ha ez a rész kimaradna az életemből.

Bementem a gyógyszertárba, kiváltottam az életmentő Bisoprololomat. Ezzel kapcsolatban hetek óta észlelem, milyen problémás a szívem. Mivel mikor elfogyott, úgy gondoltam, hogy ha szedem helyette ideiglenes pótlásként a gyógyszerfelíratásig a Betalocot, akkor kibírom -- hát nem, rohadtul nem ugyanaz! Csak nem vágtam, hogy azért érzem a szívemet minden percben, mert ez van a háttérben, hogy nem szedem a Bisoprololt. A doktornőnek is mondtam ezt, hogy nagyon kikészít a szívem, és amúgy is a gyengeség van rajtam, a szívem rátesz még pár lapáttal. Mikor mondtam, hogy már pár hete elfogyott ez a gyógyszer, hát ő erre lecsapott, hogy naná, hogy rosszul vagyok, a Bisoprololt nem szabad abbahagyni, a Betaloc egyáltalán nem váltja ki! Hogy máskor jöjjek 1 héttel azelőtt íratni, hogy elfogyna!
És egyébként tök igaza lett, mert másnaptól végre újra elkezdtem szedni, és szinte estére visszaálltam a megelőző állapotra, ami ég és föld az utóbbi hetek problémáihoz képest!
A tápot még nem mertem kiváltani, mert ez a gyógyszertár igen messze van ahhoz, hogy a táp nagy dobozát cipelni kelljen! Ráadásul otthon vettem észre, hogy úgy írta fel a doktornő, hogy egy receptre két dobozzal írt. Hát két dobozt egyszerre még Daninak sem lesz könnyű valahogy kiváltani és biciklin elhozni... Vagy kocsi kéne hozzá, vagy az, hogy gyalogosan ketten menjünk érte, és kézben cepeljük haza az egy-egy dobozt... Na mindegy, az nem annyira életbevágó, mint a Bisoprolol volt!
Anyámnak kiváltottam egy Betaloc ZOKját, és egyelőre mást nem.
Hazafelé úgy kerültem, hogy bementem a Sparba. Feltankoltam ebből-abból, paradicsom, narancs, ruszli...

Otthon megnéztem az Elif 108. részét, este meg a BK-t.
Jött Dani, jó nagy zsák szennyest hozott, s egyúttal elvitte az anyámhoz szánt göngyölegeket, persze a frissen kiváltott gyógyszerét és a háromhavi receptjeit is odaadtam Daninak, hogy ha megy, vigye.
Dani hozott Szilviéknek egy-egy asztali mobiltartót, vagy egy hónapig érkezett neki, gondolom, netes rendelés volt. Nekem is ilyet hozott, de még tavaly nyáron.