Hőség tetőzik

Ma is vegetálás volt. Helyesebben én már ezt agonizálásnak mondanám. Tetőpontjára ugrott a hő. Kint árnyékban 38 fok, bent, főzés nélkül, leeresztett redőnnyel 32. Igaz, a szobában nincs mit leereszteni, és az erkélyajtón már 11-től tűz be a nap, nem tudok mit tenni, mert a régi reluxák rég elfáradtak, leszakadtak; s ezekbe a megvetemedett, repedezett ablakkeretekbe nem akarok újat szereltetni. Ablakcserékre meg sosem lesz pénzem, ez most már biztos.
Az az egy remény éltetett, hogy állítólag holnap lesz egy hűvös nap. Egész nap szeretettel vártuk volna a lehűlést, akár vihar formájában is, de erre várnunk kellett még rendesen.

Szilvi rászánta magát és elment a Lidlbe. Nem kifejezetten a marketbeli dolgok miatt, hanem mert ma van az utolsó napja az 50%-os vásárnak, mely nem tudom, mióta tart, de már voltak Bencével ott a héten. Csakhogy ez egy nagy sátor, ahol Szilvi szerint olyan irgalmatlanul tomboló hőség van, hogy azt ember legyen a talpán, aki valameddig kibírja, úgyhogy mikor Bencussal ott voltak, nem tudtak válogatni szinte semmit. Legalább 50-60 fok között volt, és azt mondja Szilvi, hogy mikor kijöttek a sátorból, hűvösnek tűnt a kinti 40 fok! A Lidl arra volt hasznos, hogy menekülésképpen bemenjen hűlni -- persze így lehet jól megfázni... Mindenképpen ki akarta használni, hogy a gyereknek féláron megvehessen pár hosszú ujjú pólót.
Most egyedül elment még jól felszerelkezve; jégakku, hideg víz, valami fejventilátor vagy mi, spriccelőben víz... de közben mesélte, hogy a sátorban mindenkiről patakokban ömlött a víz és mindenkinek átázott a ruhája.
Közben még egy ezresért talált nekem is, magának is egy-egy nyári nadrágot.
Találkozott Imre "bácsival" is (neki bácsi), aki a templomunkban sekrestyés.
Mikor utoljára anyámnál voltam és hazafelé jöttem, akkor találkoztam Imrével, aki, mivel elég régóta nem járok templomba, megdöbbenve konstatálta a látványomat. Akkor köszöntünk, de nem álltunk meg beszélgetni.
Most Szilvitől kérdezte, hogy mi van... és hogy ne haragudjak, hogy nem állított meg beszélgetni, de tényleg meglepődött. Tudni kell hozzá, hogy az ő felesége 10 éve halt meg, akkor 50 éves volt. Nagyon-nagyon jó ember volt, több százan voltak a temetésén...
Ő is kezelve volt, sőt még Pestre is felvitte a férje valamilyen kúrakezelésre... de nem használt semmi... a vége ugyanaz lett. Mindenesetre jól meglepődött, mikor Szilvitől értesült a részletekről... Mondta, hogy majd imádkoznak értem.:) Már olyan sokan imádkoznak, tényleg, hogy illő lenne, hogy meggyógyuljak!

Telefonált anyám, majd Istvánt is felhívtam, mert ő közben telefonált volna. Anyám mondta, hogy nála már fúj a szél -- mondtam, hogy szerintem itt is, csak ugye, ő jobban látja és érzi. Mondta, hogy délelőtt még ki sem tudta tenni a lábát, de most kiült a ház elé, olyan jó hűvös lett.
Egyébként már ekkor tényleg megint alig volt hangom, annyira ki voltam purcanva. Levegőt alig lehetett kapni.

Agyáthangolásképpen ma is színeztem a baglyomat, és készen is lett!
Lefotóztam, közben lestem az eget is, hogy mi újság. Hát produkáltak a felhők érdekes dolgokat, az biztos. De viharnak semmi jele. Úgy két óra hosszat vészjósló felhők borították az eget, nem hittem volna, hogy nem lesz belőlük semmi -- pedig nem lett... Kicsit csalódtam is, mert annyira vártam már egy kis lehűlést. Bár tudom, mire a panel lehűl, az nem most lenne, még ha a vihar meg is jött volna.