2016. július 18., hétfő

Ervin

Június 28-án, kedden, egy többedjére előforduló furcsa, nyomasztó álom hatására versként jöttek ki belőlem a gondolatok, hosszú, súlyos betegségben szenvedő régi jó kollégánkra gondolva.
Fel is raktam a FB-ra, sőt, megosztottam Ervin oldalán is.
Sokan észlelték, és tudomásom szerint Ervin is tudott róla és látta is, mert amúgy nemigen ült már géphez, mivel egyszerűen nem tudott.
Ez a kép az ő tulajdona, ő rakta fel a FB-ra, én lementettem. Tavaly, kicsivel több mint egy éve készült az István út elején lévő könyvtár kertjében...


Az álom, mi többszörösen előfordult velem, az volt, hogy ezt a képet láttam magam előtt. Mentem volna Ervin felé, hogy beszélgessek vele. De sosem értem el, mert ő egyre csak távolodott. Így, fehér liliomostul együtt. S ahogy távolodott, úgy enyhén emelkedett is. És halvány, ervines mosollyal a száján integetett nekem. Én tudom, hogy elejétől bármire felkészülhettünk.

J. M.:
Ervinnek

Itt még bíztál, hogy a rossz semmissé tehető...
fehér liliomok álmából mély hittel lépsz elő.
Már nem tudhatom, hogy ez a nyár számodra
milyen most... és mennyire elviselhető?

Azt hiszed, nem gondol rád senki, pedig hidd el,
sűrűn könnyben ázik sok szem, s az emlékekkel
a liliomok lettek áldva... mindig így gondolok rád,
s tudom, én is így tennék... magamban... békében a csenddel.

Ezt június 28-án írtam, amikor már csak nagyon ritkán és rövid ideig tudott gépnél lenni, sőt, akkor már szinte semennyit. Hallottuk, hogy telefonját is kikapcsolta, nem fogad látogatókat, nem akar beszélni senkivel.
Én nagyon megértettem...
Csak amikor már túl sokáig tartott a mély csend, akkor ez jött ki belőlem versként.
Tudjuk azt is, hogy bő másfél éve fedezték fel Ervin baját, s utána találkoztunk a novemberi nyomdásztalin, de vidám volt, jókedvű, beszédes; utólag azt mondta: nem akart bennünket elszomorítani.
Következő év elején műtötték vastagbéldaganattal. Utána kemóra járt majd egész évben, meg különböző vizsgálatokra, csonttisztító... beavatkozásokra, mert már az elején lehetett tudni egyébként, hogy elég sokfelé áttéte is volt már. Nem az én tisztem elbírálni, csak magam nevében nyilatkozhatok, hogy mindezek tudatában én már a kemót sem vállaltam volna. Mennyit szenvedett mindig vele, főleg utána. Néha gond volt az el- és hazajutása is... és napokig rosszul volt.
Ez a kép már a kemózások kezdetén készült...

Aztán most...
18-án nem értem rá délelőtt, csak kora délután kapcsoltam gépet.
Akkor írt egy közös ismerősünk egy mondatot, miszerint... Ervinünk reggel fél 6-kor hosszú, 3 napi-éji szenvedés után végre megpihenhetett...:((
Utána Éva írt részletesebben, mely infókat az anyóska által sikerült megtudniuk a jóbarátoknak.
Tudom, várható volt. Sajnos, sokszor eszünkbe jutott, hogy nem sok ideje van hátra. És sokat gondoltam rá, mennyire szenved most, főleg, miután utolsó reménye is elszállt az ez év eleji májműtéti szándék sikertelensége óta. Felnyitották, összevarrták... Nem értek az ilyesmivel egyet. Apámmal is megcsinálták, de jó 33 éve! Azóta nem fejlődött annyit az orvostudomány, hogy esetleg fel lehet deríteni, érdemes-e vagdosni az embert? Onnantól adta fel. Hősiesen tűrt mindent. Le a kalappal előtte a sok szenvedés, tűrés miatt, azt, ahogy viselte ezt a nagy bajt... ahogy elbírta, kibírta...
És szinte végig magánál volt. 5 órakor még elkínzottan megkérdezte elfelé induló anyósát, hogy "meddig tart ez még...?"
Tudtuk, hogy várható. Mégis ledöbbentett...
Csináltam neki a Gyertyalángon egy oldalt. Igen odafigyelve mindenre. Még képgalériát is szerkesztettünk hozzá -- mert a végén két régi jó barátja is küldött képeket, s én mint oldalalapító, jóváhagytam.
Utólag beszéltük, hogy szerintünk több ember gyertyagyújtása volt várható, és igen megdöbbentünk ezen, hogy csak ennyi... Pedig a gyertyagyújtás nem bonyolult, nem kell még regisztrálni sem, sőt, látogatóként gyújthatunk az oldalon INGYEN gyertyát. A link adott, ha rákattint az ember, ott van, azon a helyen. Nem is értem... Ennyit miért nem tesznek meg emberek?

http://gyertyalang.hu/erteeg.php?erteeg=111196&gy6=0
Oldalmegjelenítő képként a fentit használtam. De van ott ezzel együtt 19 fotó...

Született: 1960. 03. 06. Debrecen
Elhunyt: 2016. 07. 18. Debrecen

Ervin jó kollégánk volt. Értékes, kedves, okos, aranyos, jó ember. Humora, vitalitása mindenkit lenyűgözött környezetében. Igazi "kisgavallér". (Ez a szó a Cha-cha-cha mozifilmből ered, melyben Ervin is szerepelt. Egyébként a Stúdió Színház tagja volt évtizedekig.) Nyomdász, színész, csontfaragó művész. Emlékét örökké őrizzük.

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként."

                      (Juhász Gyula: Consolatio)

Később, az oldalán felesége közölte a temetése időpontját.
TEMETÉSE: 2016. 07. 29. péntek, 12 óra. Debrecen, Köztemető 2. sz. ravatalozója, görög katolikus szertartás szerint.

Ezenkívül, mivel aznap szinte másra sem tudtam gondolni, az előzetes Ervinnek című versen kívül még két vers kijött belőlem. Így lett egy Ervin-trilógiám...:(( Bár soha ne került volna rá sor...:(

J. M.:
Hol vagy?

Dércsípte érzések
nyár kellős közepén,
felzokog a lélek...

Alkonyati szélben
feltámad, elfárad
a napkorong az égen...

Nincs itt semmi rendben,
valaki hiányzik
a nagy fényességben.

Érzéseket borzol
a tudat, hogy már nem vagy...
hol vagy most, vajon hol?



J. M.:
Értékes élet

Míg élünk, a feledés
nem borít homályt rád.
Mérhető az érzés, mit
emberekből - sokból! -
élteddel kiváltottál.
Ha oszlanak a felhők,
bármilyen halvány fény
is tör ki a sötéten át,
jólelkű életed mindig
mutatja példád nyomát.
Hidd el, a szeretet, jóság
sosem veszíti el értékét,
eltiporni nem lehet... mit
alkottál és létrehoztál,
maga egy szebb világ.


* * *


1960. 03. 06.--2016. 07. 18.
"Az örök világosság fényeskedjék neki."

2 megjegyzés:

  1. Nyugodjék a drága békében!

    VálaszTörlés
  2. Igen, én is ezt kívánom neki. Bár kevesebbet szenvedett volna...:((((

    VálaszTörlés