2016. július 27., szerda

Anyámnál


Szerdán anyámnál voltam, mivel a délelőtt oly hamar elmegy az itthoni tennivalókkal és a hozzá való készülődésekkel, hogy már indulnom is kell, nyilván még a munka szétteregetése és értelmezése sem fért volna bele, nemhogy munka.
Útközben csak ahogy átmegyek egyik városrészből a másikba, mielőtt bemennék a Gyepűsorra, hát már a Kishegyesi-zebra után láttam, hogy kicsit a város felé menve egy kerítésnél ezek az óriási szirmú virágok virítanak. Van belőlük fehér, rózsaszín, ciklámen -- egyszerűen ámulatba ejtőek. Én ezt csak vagy 3 éve láttam először, hogy ilyen egyáltalán létezik. A déli tűző nap ellenére nem átallottam vagy 30 métert gyalogolni felfelé, hogy odaérjek ehhez a társasház udvarán-parkján belüli szépséghalmazhoz, úgyhogy csináltam egy csomó fotót... Elképesztően gyönyörűek. Persze arányosítani kéne egy hasonló típusú, de tizedannyi szirmú virággal, és egyből látszana a különbség, mert így fotóról ki tudja azt megállapítani, hogy ez mekkora?



 




Olyan fél 2 körül meg is érkeztem, és ma úgy volt megbeszélve, hogy délután Dani is jön. Ők ezt anyámmal külön beszélték, mert Danira időnként rájön a nagyanyázhatnék, segíthetnék, úgyhogy akkor anyám mondta, hogy jöjjön akkor, amikor én. Gondolom, főzés szempontjából sem mindegy (bár anyám azt mondja mindig, hogy főzni úgyis kell valamit!), na meg ma jön a nyugdíj, ma tudom elhozni a csekkjeit ésatöbbi.
Ettünk finomat, volt tepsis sült csirke, a Mamu-féle finom rizibizi, és külön Dani kedvéért sütött anyám egy tepsi pizzát.


Dani még az anyám szülinapjakor utalt neki egy mobilfeltöltést 5000-ről, hogy szüli- és névnapi, de most még hozott egy hajlakkot is, mert hogy ez még hozzátartozik.
Én pedig a szokásos göngyölegen és száraz kenyeren kívül most nem igazán vittem szó szerint ajándékfélét, ám vittem Szilvi által ma vett friss parasztkenyeret, egy kilót. Anyámnál érdekes módon nem penészedik a kenyér 3 nap múlva, mint nálunk bármiféle kenyér. Ott meg is képes száradni penészesedés nélkül, és akár egy hétig is tudja ugyanazt a kenyeret enni.
Na mindegy, ettől függetlenül azért jól jött ez a kenyér, még ha volt is neki négynapos.
Sajnos, kiderült, hogy hiába eleinte úgy tűnt, hogy a Panadol bevált neki mint fájdalomcsillapító, de mostanra az egész bal szeme lilára dagadt, azt mondja, most már még csak ki is lát valamennyire alóla, de délelőtt még azt sem. Pedig ő nem szedte egyáltalán mértéktelenül, nem használta ki még a ráírt lehetőséget sem. Volt olyan nap, hogy csak egy felet vett be, és maximum egyet egy nap. Mégis ez van... pedig nincsenek elvileg benne azok a hatóanyagok, amelyek miatt már egy csomó fájdalomcsillapító szedése kizárt.
Nem nagyon tudjuk, mit kezdjünk vele, de az orvos is, míg még tudott járni hozzá, csak kísérletezésképpen zárt ki dolgokat és adott mindig újat -- tény, hogy mindig előjön rajta valamiféle mellékhatás.
Most előttünk volt itt öcsém, és elment hozni neki egy Flexagélt vagy mit, hogy legalább tudja kenni a fájós lábát.
A Ketodex is hetekig úgy tűnt, bejön, de utána elkezdett fájni a combján, fenekén a hús, de annyira, hogy még a vécén ülés is fájt, meg pl. a tüsszentés! El lehet ezt képzelni? Én mondjuk, a bordatörésem és a begyulladt miómám óta simán el tudom. De akkor mit kezdjünk vele? Eddig úgy tudtuk, hogy lényeg, hogy ami az Algoflexben van, na, azokat nem szedheti anyám. Hogy csak a paracetamol tartalmúak jöhetnek szóba. Ez a Panadol pl. azt tartalmaz, mégsem jött be. Akkor mit csináljunk? Végül is a kenőcs is beszívódik...
Mindenesetre a szemének kellett valami, mert már úgy tartott rajta vizes ruhát, egyre rosszabb lett ui. a helyzet.
Úgyhogy mikor Dani megjött és meglátta, elmondtuk neki, mitől és miért és mi ez, akkor ő mondta, hogy szívesen elmegy biciklivel gyógyszertárba (itt a környéken ui. nincs egy se, de a kisbóton kívül más se!). Így is történt, kitaláltuk a Visine-t allergiás-gyulladt-fáradt-érzékeny stb. szemre, és nem telt bele 20 perc, Dani megjárta a Kenézy gyógyszertárát, és Mamu megkönnyebbült, mikor becsepegtethette a Visine-t. Azt mondja, annyira kellett bele valami, hogy nem igaz; már akár tiszta vizet is cseppentett volna bele, annyira rosszul érezte miatta magát.
Közben anyám, szegény, szétosztogatta a pénzt: a csekkjeire, nekem támogatásként, nekem névnapra, Daninak névnapra, sőt hiába próbáltuk lebeszélni, azt mondta, most nem kell fát venni, a jövő nyugdíj meg az augusztusi ünnepek után lesz, tehát most adta ide Szilvi szülinapjára és Bence névnapjára is a fő/kopp háromezret, szegénykém...
Azonkívül adott különböző megbízásokra (pl. háromféle leveskocka, a pennys pontok miatt is) kétezret, hogy Szilvi, majd ha megy, vegyen neki -- meg úgy is mindig eszébe jut valami vennivaló.
Mivel összegyűlt egy nagy szemeteszsáknyi (ebbe gyűjti a száraz kenyereket-kenyérhéjat, mióta nincsenek etetendő szomszéd kutyáink!) száraz kenyér, és elejtette, hogy átvinné a bótosnak, csak nem bírja... szerencsére mi kapcsoltunk, és Dani már mondta is, hogy miért_ nem_ mondja_ azt,_ hogy Danikám, nem vinnéd át a száraz kenyeret a bótosnak? Két házra van innen. De anyám mindent így mond, célozva, a világért sem sóz rá magától semmit másokra. Még jó, hogy kapcsolunk.
Természetes, hogy így egy elég nagy gond szakadt le a válláról, hogy Dani kb. 2 percet töltött azzal, hogy átvitte a boltosnak a zsákot, aki nagyon köszönte.
Egyébként is Dani tulajdonképpen úgy jön, hogy előrejelzi mindig, hogy segíteni szeretne, mondjon anyám bármit. Hát erre anyám meg nekem mondja, hogy hát most hogy mondhatna neki olyat, hogy gazoljon a kertben? De látod, mondom, egy ilyen háznál mindig van egy csomó ilyen apróság, ami neki nehézséget okoz, azt Dani könnyűszerrel megcsinálja. Ez a szemcsepphozás is milyen jól jött, és biciklivel ez Daninak tényleg semmiség.












 


Ezenkívül természetesen megtettem a szokásos csörtézést a kertben: fotóztam újdonsült vasvirágokat, mályvát, szedret, káposztalepkéket (talán), meg ettem némi málnát és faepret.
Ezután, miközben folyamatosan és jókat beszélgettünk, anyám a fél házat odapakolta (a maradék kaják 90%-át biztosan -- bár szerinte ez sosem sok, egy jóétvágyú "banda" ezt simán itt bepakolta volna, azért adja ide, meg persze Szilviéknek is küldve) -- indultunk haza. Ez még a kapuban is 10 perces beszélgetést és "lelkére kötéseket" jelent anyámnak:)), majd elindultunk. Dani, tolva a biciklit, elkísért a Gyepűsor közepéig, majd biztatásomra az út hátralévő felét mégiscsak biciklin tette meg.
Kellemes nap volt, de nem is én lennék, ha nem lenne lelkifurdalásom, hogy ma már dolgozhattam vón'. De az anyám fontosabb, és hála, hogy Dani pont most ott volt, mert a zsákot ugyan én is átvihettem volna a boltosnak, de a szemcseppért csak Dani bringázott, ami sokat jelenthet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése