2014. július 31., csütörtök

Találkozás Popikával

Próbálgatjuk már egy ideje egyeztetni az időpontot, ugyanis Popika elhatározta, hogy felköszönt.
Szabadsága ellenére zűrös nyara lévén csak estefelé ér rá, és azt is csak előtte tudja meg, hogy akkor el tud-e jönni, akkor meg nekem nem passzoltak a dolgok -- vagy Dani jött, vagy már hajfestésbe vágtam... Ha nem tudom előre, akkor nálam is bármi lehet bármikor...
Én eredetileg azt gondoltam, majd megint találkozunk valahol, előre megbeszélve, és együtt töltünk egy jó napot -- még Szilvi is kérdezte oviszünet elején, hogy most is mész majd Popikához?:)) De most nem úgy alakult, nemrég született a 3. unokája, akire sűrűn vigyáz, meg időnként dolgozni jár, valamint egügyi kivizsgálások, családi gondok sűrítik az életét. De ha minden jól megy, neki már csak 1 éve van a nyugdíjig! (És együtt kezdtük a munkáséletünket...:((((( )
Na mindegy, most végül is sikerült fél 7 körül találkoznunk úgy, hogy már gyakorlatilag majdnem itt volt a kapuban, mikor szólt, ideérve meg Szilvivel beszélgetett, míg lementem -- náluk meg ugyanis épp az előző percekben zajlott le az apás gyermek-hazahozatal. Popi ismeri őket, volt az esküvőjükön is, na meg hát fotókról alapból felismerte azonnal az egész családot.
Bejátszott a lift is, Szilvi előttem pár perccel még gyalog kellett, hogy lemenjen, mert a földszinten -- mint később én is láttam, mikor jöttem volna vissza -- kiakad a felső kitámasztó vasvalami, magától. Tehát kivételesen most nem direkt csinálja valaki! Kézzel kell felnyúlni és erővel helyrehúzni, hogy becsukódjon. De ha az ajtó úgy marad a földszinten, fent hiába próbálja a paraszt hívni a liftet!
Nekem szerencsém volt, mert valaki feljött vele valameddig, mielőtt természetesen hiába hívtam, és már épp nekiindultam volna -- de vártam pár másodpercet, szerencsére jött. De aztán Szilvi Bencével is úgy jött fel, hogy vissza kellett nyomnia a vasat...
Na mindegy, lényeg az, hogy végül is nem kellett gyalogolni hét emeletet.
Lent Popika felköszöntött, és felületes átnézés és örvendezés után Szilvivel felküldtem a cuccost.:) Nemcsak ajándéktasak érkezett ugyanis, hanem még egy szatyor ruhanemű is...

A fenti 31 fokhoz képest lent az utcán nagyon jólesett a frissnek tűnő légmozgás, így sétálgattunk beszélgetés közben, meg két helyen is üldögéltünk egymás után.
Tele vannak a padok (más is felfedezi, hogy lent egész más az ember komfortérzete, mint fent rohadni a panelben), de hamar találtunk a sétányon egyet, be is laktuk szerintem a cuccainkkal. Ez persze nem zavart egy nénit, aki kis idő múlva megállt előttünk, hogy ő is leülhetne-e ide...
Mi tagadás, én, mondjuk, sosem voltam és lennék képes ilyesmire, hogy ahol ülnek ketten és elmélyülten beszélgetnek, én odakéredzkedjek, bármennyire is közterület és bármennyire is mindenkinek joga van stb., mert nem látszott, hogy rosszul lenne, csak épp lehet, hogy emberi szót szeretne szegény hallani. Természetesen mondtuk, hogy igen, de közben meg már mindketten menekültünk is úgy, hogy még mi éreztük magunkat kényelmetlenül, hogy nehogy neki, ugye, rosszul essen... Valahogy az ember a legbensőbb ügyei megbeszélésénél nem vágyik még semleges tanúkra sem, nem?
Francba egyébként az ilyen szituk miatt!
Tovább mentünk az Angyalföld térre, ahol leültünk a középső, emelt, kör alakú, félig paddal szegélyezett parkrész szélére, és ott tudtunk tovább beszélgetni. Töredék igény volt ez az egész, mert jóval tovább el tudnánk beszélgetni, annyi mindenről nem volt még szó, de hát neki is menni kellett, mert mint mondta, ma még szinte otthon sem volt.
Megnéztük, mikor megy az egyik busz, ami közvetetten, átszállással az állomásig jó lehet -- negyedóra múlva. Átmentünk a túloldalra, ahol viszont 5 perc múlva jött a nem közvetett 30-as (neki az állomáshoz kellett kijutni, onnan megy az ő busza tovább), príma! Úgyhogy még tudtunk is kicsit beszélgetni -- mindenesetre jólesett ez is, a jobb levegő és séta is utána hazafelé.

A ruhaféléknél az a szerencse, hogy Szilvi is tud "örökölni". Szóval ami rám sem jó, az még Szilvinek jó lehet, neki meg most pont nyári nadrágokra is van nagy szüksége -- nekem azok, sajnos, cipzár szerinti 2-5 centis problémákkal küzdenek....:)
Nagyon szépen köszönöm a névnapi megemlékezést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése