2014. július 29., kedd

Anyámnál -- névnap


Anyámnál kései névnapot ünnepeltünk csak így, kettesben.
Odafelé úgy tűnhetett kívülállónak, hogy tutira megszakadok, pedig csak a térfogata volt nagy a hordozóknak, amiket vittem, a súlya nem. Egy kosár, tele a szokásos moslék-alapanyaggal, meg egy könnyű, nagy, Royal Canin-os táska, tele göngyöleggel, befőttes üvegekkel, ajándékkal.


Vittem anyámnak hőálló színes kávéspoharakat, könyvet és édességet; tőle pedig megkaptam a (sajnos) szokásos havi segítséget.
Sokat beszélgettünk, ettem fasírtot kenyérrel, fotóztam a kertben.
Anyám már megint naponta kétszer szedi összefele a cefrének való töméntelen szilvát a földről, öcsém számára, aki majd magának kifőzeti.
Valószínűleg azért nem volt se málna, se faeper (elérhető közelségben), hogy ne kapjon el a kísértés...
De egyébként ma vagyok 6 hetes műtött! A fokozatos diéta elsősorban 6 hétre szól. Utána az emberre van bízva, mivel kísérletezik, s az idő majd eldönti, hogy mi az, amit ehet bátran, s mi az, amit jobb, ha nem.
Az biztos, hogy anyám nem unatkozik egy percre sem. Ott volt elkészítve egy nagy fazék sárgabaracklekvár az elzárt tűzhelyen, valamint ez őszibarackok utolját épp odaértemkor hordta ki a dunsztból vagy miből...


Míg fotózgattam a kertben, hosszadalmasan, állandó morgások közepette feljött egy viharféleség. Na nem volt durva, és nem is mondható, hogy szakadt az eső, de legalább megáztatta egy kicsit a száraz paradicsom- és paprikaföldet. Lájtosan esett, de elég tartósan; anyám pedig hálát adott, hogy ma akkor nem kell locsolni!


Az eső miatt elhúzódott az indulásom hazafelé, és anyám nem nyughatott. Ha már nem locsolhat, hálisten, akkor gyorsan süt egy kis palacsintát! Még meleg volt, amikor elpakoltuk, mondván, hogy otthon majd azonnal tegyem ki.
Mielőtt jöttem, anyám szedett egy veder sóskát. Míg ettem, azalatt pucolta meg, és oda is tette kis olajban megdinsztelni... hihetetlen, milyen picire össze bír rottyanni egy vedernyi sóska! Adott hozzá egy kétdecis főzőtejszínt, hogy majd holnap otthon főzzek belőle levest...
Na meg kivett még reggel a fagyóból 4 csirkealsócombot, de mivel én tegnapelőtti fasírtot ettem, nem kellett miattam megfőzni. De má' meg kivette, ugye, és kiolvadt! Egyedüli megoldás: vigyem azt is haza, oszt holnap megfőzöm, naná. Tiltakozásnak helye nincs!
Még a kimaradt őszibarackokból válogatnom is kellett -- merthogy már üveg nem volt! --, mert ő egyedül meg nem bírja enni; tehát elhoztam vagy 1 kilót, nagyon óvatosan pakolva.
Úgyhogy kb. ugyanolyan nehézségű cuccal mentem haza is, mint ahogy jöttem. De nem volt nehéz, és az eső csak fél útig csepergett, addig kellett esernyőzni.

Még idefele vettem észre egy fát, amelyet muszáj volt lefényképezni, mert ilyet én még nem láttam! Na, nem a suszterbogarat/bodobácsot nem ismerem, dehogynem; azt ki nem ismeri? Csak ilyen rajt vagy csapatot, kolóniát -- minek nevezzem? --, ilyet még nem láttam... elég fura, taszító volt. Nem szeretném ezt így valahogy a lakásban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése