2014. július 22., kedd

E-könyveim kiadása

Mikor a Netlíra kiadójával, Mikivel lebonyolítottuk az e-könyv-vételeket, az ezzel kapcsolatos levelezgetések kapcsán természetesen szóba került, hogy igen, természetesen én is szeretnék e-könyvet -- álmaimban. Van már két kiadott papírkönyvem, de az azóta összegyűlt és még könyvben meg nem jelent versek és novellák már kiadnának még kettőt. Mindez annak ellenére, hogy a leépítésem óta sajnos, a versírási ambícióim eléggé minimalizálódtak. Alkotói válság, amely vagy elmúlik, vagy nem.
Nem igazán tudok akarattal, szándékosan verset írni. Aki csinálja, tudja: jóval nagyobb plusz is kell ahhoz, hogy igazán szívből szülessenek versek. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd hátha eljön még az az idő, amikor gyakran érzem azt a bizsergő késztetést, hogy verset írjak, mert verset KELL írnom...

Ennek ellenére a 2010 nyarán megjelent Szívhang után már összegyűlt 144 vers, ami nem macskás és novellák, valamint tematikus elgondolások alapján régi tervem, hogy abszolút külön könyvben milyen jó lenne majd egyszer valamikor megjelentetni a cicás írásaimat: verseket, elbeszéléseket -- a sorozatokat (Mirci, aztán H&H), amelyek A macska magazinban is megjelentek 4,5 éven keresztül. S csak rajtam áll, hogy macskás könyv lévén miért ne tehetném bele az összes, hozzájuk írt versemet is?
Szóval ezek tervek rég megvoltak a fejemben, mint lehetetlen vágyak és álmok.
Mert ugyan, ha egyszer a megélhetésre, evésre is alig futja és kizárólag segítség mellett, ugyan honnan lehetne ilyen merészet álmodni?
Mint még annyi más rózsaszín "leányálom": erkélyrács, hogy a macskák és én is használhassam azt a fránya erkélyt; ablakcserék, mert már 30 év alatt igen megérettek rá; sírkő kellene a nagynénémnek; örömmel megcsináltatnám koronákkal és pótlásokkal az alsó fogsoromat is, mert egy hiányzó-egy tömött, ebből áll ki; nem beszélve egy speciális szemüvegről, amivel látni is lehetne; s a luxus netovábbja: egy klíma a lakásba -- erre már végképp gondolni sem merek. Mikor dolgoztam, sem futotta ilyenekre, akkor az én életemben már valaha is miből futná?
Nos, ha papírkönyv nem is, de ahhoz és fenti irreális álmokhoz képest 2 e-könyv megjelentetése, ahogy Mikivel beszélgettük, nem is olyan elérhetetlen. Ráadásul ő elég rugalmas is, és ha figyelembe vesszük, hogy eléggé kész anyagot kap, amelyekkel kapcsolatban garantálom, hogy korrektori, stilizálási és egyéb szempontokat abszolút nem is kell figyelnie, nem kell belenyúlnia, hiszen ez a szakmám -- ez a megjelentetési árat is jelentősen csökkenti. Hát mint a papírkönyvnél is: ott is megtakarékoskodtam legalább a fele pénzt azzal, hogy kész pdf-et és borítót adtam.
Még nem döntöttem el végképp, de furdalt a kíváncsiság, s elkezdtem összerakni a könyveket.
Hamarabb sikerült, mint gondoltam volna! Egészen belelkesedtem.
Elküldtem Mikinek, ő meg átküldte a szerződést...
A szerződést elvittem kinyomtatni pendrájvon, levelezgettünk, emésztgettem; majd amikor Miki azt mondta az anyagokra, hogy nem sok munkája lesz vele és szerinte hamar megegyezünk az anyagiakon, hát postán visszaküldtem aláírva. Vágjunk bele; lesz, ami lesz!
Egy-két nap múlva már a borító miatt írt Miki, hogy készen is lenne, most már gondolkozhatunk a borítókon!
Természetesen nem azért fotózik agyba-főbe az ember lánya, hogy ne tudjak sajátkönyv-borítóknak 100%-osan megfelelni! Úgyhogy kiválasztottam vagy 25-30 ragyogó fotót, amelyeket még fel is javítottam; külön mindkét macskámról, és háttérképnek valót, valamint a másik, verses-novellás könyvre illőket, melynek egyik versem címe lett a címe. Nem csaptam össze, rendesen töltöttem időt a fényképek kiválogatásával, valamint választottam a könyvek hátuljára belőlük eredő idézeteket és saját portréfotókat.
Miki is elégedetten írta, hogy "Minden fotó remek! Ezekből egy délutáni mulatság borítót készíteni! :)"
Azt is írta, hogy megkérte rájuk az ISBN-számot... ezek hamar meg is érkeztek, tehát már a kolofonoldal is elkészülhetett.
Miki gondoskodik a köteles példányok beküldéséről, mely minden kiadványra, így az e-könyvekre is érvényes. Tehát az a törvény, hogy minden megjelent és nyilvános terjesztésre szánt műből a kiadó köteles példányokat küldeni a nemzeti könyvtárnak.

Tényleg veszett hamar elkészültek. Szinte hihetetlennek tartottam, hogy 2 hete még a legrózsaszínebb álmomban se merült volna fel, hogy nekem valaha is új könyvem, könyveim(!) lesznek, most meg már ott tartunk, hogy nézem a borítóterveket. Melyek elsőre is annyira tetszettek, hogy nem igényeltem semmiféle változtatást. Így névnapom körül pár nap eltéréssel mindkettő elkészült, nagy örömömre! Máig hihetetlen az egész!
Következő két hónap alatt megteremtem-kikerekítem-összetakarékoskodom az igazán nem túl magas, alsó intervallumú készítési díjat, melyen szeretnék minél hamarabb túlesni, mert nem kenyerem a tartozás, nem nyugszom addig.
Szokatlan, hogy magyaráznom kell az embereknek, hogy ez nem kézzelfogható dolog, és hogy pl. nekem NINCS x számú tiszteletpéldányom, amit osztogathatnék ingyen! A szerződésben arról is szó van, hogy kapok 1-1 szerzői példányt epubban és pdf-ben, az a sajátom lesz. Valamint betartom a szabályt, miszerint tilos szétküldözgetni a saját példányt -- de logikus, nem? Akkor ki venné meg és miből élne a kiadó, ha ez így működne?
Remélem, azért így is vesz néhány ember -- nyilván ez a kiadó és a szerző közös érdeke, ezért reklámozzuk...

http://www.netlira.gportal.hu/gindex.php?pg=36302287

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése