2017. március 2., csütörtök

Szövettan pozitív

Elérkezett a szövettaneredmény tudomásul vételének napja.
Igazából nem sok alvás van mögöttem, későn feküdtem, a macskák hajnali ébresztője után már nem is igen tudtam visszaaludni.
Tehát végül is szépen lassan készülődéssel töltöttem az egész délelőttöt.
Szükségem is volt rá, mert a hasmenés folyton rámjött, és bár annyi teát ittam két alkalommal, amennyi a gyógyszerek bevételéhez szükséges, reggeli és pláne ebéd szóba se jöhetett, mégis állandóan pisilni kellett.
Összepakoltam minden lehetséges szükséges dolgot, és mivel Szilvi már mondta 1-2 napja, hogy eljön velem, így elkészültünk, s az István úti megállóhoz mentünk most, kipróbálva, hogy hogy lehet 22-essel megközelíteni ezt a rendelőt. Egész jól. Szilvi a múltkor, hogy a tüdőgondozóba ment, hát kitapasztalta.
Úgyhogy tudta is, hol kell leszállni, és valóban egyszerűbbnek tűnt. Nem beszélve arról, hogy a 22-es 4-szer megy egy órában, míg a sokkal több gyaloglást igénylő 12-es, amivel mindig is szoktam járni, fél óránként.
Az eszmei támogatás mindenesetre jólesett, így sokkal jobban eltelt az idő.
Meglepődve észleltem, hogy még soha életemben, mondjuk, fél 1-re nem voltam hivatalos, de annyian voltak, mint égen a csillag. Szilvi, aki még soha nem járt itt, meg is lepődött, hogy jézusmárja, itt mindig ennyien vannak? Megnyugtattam, hogy itt ennyi embert még én is most látok először!
Lejelentkeztem a pultnál, elvették az utolsó, biopsziás ambuláns lapomat.
Az UH-részen foglaltunk helyet, szerencsére még volt két szék egymás mellett üresen.
A fél 1 helyett természetesen 2 óra előtt 10 perccel szólítottak be!
Az az igazság, hogy nem nagyon tudtam, mit takar az, hogy szövettaneredmény közlése és az azt követő teendők megbeszélése -- én arra számítottam, hogy majd ugyanabba a rendelőbe hívnak, ahol voltam, annál a doktornőnél, ahol a biopsziát is vették, és ő fogja nekem elmondani, hogy mi a teendő.
Gyanús volt persze, hogy azon a részen igen kevés volt a mozgás.
Ráadásul ez az időpont az ebédidőt is magában foglalta, ez szinte magával hozta, hogy majd' másfél óra késéssel hívjanak be akárhova is.
Őszintén szólva abban sem voltam biztos, hogy a hétfőn előrevetített MRI-t esetleg nem fogják-e MOST megcsinálni, amire eredetileg 9-ére lettem volna híva, csak hogy említettem ezt a megbeszélt időpontot, hát ebben maradtunk.
Úgy látszik, MR-re már nem is volt szükség. Helyesen, mert ha már így is látják, hogy mi van, mi a fenének csapjunk még felesleges köröket, nem? De mindenesetre levettem a gyűrűket, nyakláncot, és mivel a fülbevalóm október óta bent van, sikerült még szorosabbra nyomnom -- így szerencsém tényleg, hogy Szilvi itt volt, mert még az ő segítségével is elszórakoztunk bő félórát azzal, hogy kioperáljuk valahogy a fülbevalókat. Ő elkezdte azzal, amit én még nem nyomtam még beljebb, mire ő is benyomta! Így már két fülem lüktetett a szorítástól. Mondtam, hogy így semmiképp nem mehetünk, de azt sem engedhetjük meg, hogy előtte elmenjünk a baleseti sebészetre... tehát mindegy, hogy, csak valahogy szedje ki. Szegény elég sokat jajgatott, mondtam pedig, hogy ne törődjön azzal, hogy nekem mennyire fáj vagy sem. Végül aztán egy legvékonyabb csavarhúzó (!) segítségével alányúlva sikerült meglazítani és kiszedni őket...

Egyre többen lettünk ezen a folyosón, és azt vettük észre, hogy a folyosó legvégén lévő középső, párnázott ajtón szólítgatják be az embereket.
Azt mindenesetre megmondtam Szilvinek, hogy ha nagyon későn hívnának be, vagy ha sokáig lennék bent, 3-kor tűzzön elfele, hogy hazaérjen 4-re a gyerekért az iskolába.
Így aztán be is vittem mindent magammal, hogy nehogy Szilvi azért ne tudjon elmenni, mert mondjuk, nála van a kabátom vagy valami.
Mikor behívtak, magam is meglepődtem... egy nagy tanácsterem-szerűség kellős közepébe futottam, hatalmas asztal keresztben, ahol ül minimum 10 orvos. Mint egy konzílium.
De már lényegében MINDEN készen volt. Ahol a páciensi szék volt, amellett ült a doktornő (főorvosnő? kint a táblán az ő neve van vezetőként kiírva!), aki szépen, türelmesen, ám gyorsan elmagyarázta nekem, hogy hát sajnos, beigazolódott a gyanúnk: ezek itt egyáltalán nem megnyugtató, sőt, elég agresszívnek látszó gócok-daganatok, tehát mindenképp el kellene ezeket távolítani. A szövettan rosszindulatú...
És mivel a mell oldala felé eső rész és a hónalj felé eső rész nyirokmirigyei is duzzadtak, azokat is el kell távolítani.
Ezek után a velem szemben ülő pasi vette át a szót, hogy 7-én reggel 8 órára menjek a Kenézy sebészeti osztályára műtéti előjegyzésre, itt és itt írjam alá. Megkaptam a bevett múltkori papíromat és a mostani szövettani eredményt. BNO: C5090. Kész.
Carcinoma ductale infiltrans (C50.-), de magyarul is ott van gyengébbek kedvéért: emlő rosszindulatú daganata, k. m. n.
Mivel napok óta rákészültem csak a doktornővel való beszélgetésre, összeszedtem magam, és bár már látszott, hogy legszívesebben kívül látnának -- sokan vártak még kint --, megkérdeztem, hogy a megszokottól sokkal élesebb, és kb. az ominózus mell "hátrészén" lévő hátfájás lehet-e ettől. A pasi azt mondta röviden, hogy nem. Megkérdeztem még azt is, hogy az esedékes orvosi vizsgálataimra mehetek-e addig is, mert ott is előfordulhat röntgen -- azt mondta, hogy igen. Valamint azt is, hogy nyilván műtét előtt ott is intézendő a mellkasröntgen meg egyebek. Most akkor talán szerintem mégsem kéne kétszer egymás után.
Egyrészt tényleg lehet, hogy gyorsítani akarták a dolgot (mindenki nagy sebességgel követte egymást -- bementek-kijöttek --, másrészt meg... talán azt gondolták, nem mindegy már nekem?
Na jó, ne legyünk feleslegesen még pesszimistábbak, mint kéne.
Hát, bár szinte csak erre számítottam, azért mégiscsak szarul esett a nagy konkrétum.
Szilvinek mondtam pár szóban, míg pakolgattunk, öltöztünk... kifelé bementünk a vécébe is, mert már megint nagyon ránk fért.

Még bőven időben voltunk, úgyhogy kifelé sétálva a Böszörményi felé -- ui. igyekeztünk a szintén negyedóránként járó 24-essel jönni, mely ráadásul az István útra jön, tehát egyből hazahoz --, felfedeztük, hogy ott is nyílt egy Aldi. Bementünk, és szinte tökéletes mása volt a "mienknek", csak az volt a különbség, hogy itt sokkal többen voltak! Vettünk pár dolgot, én egy doboz ázsiai currys csirkét dobozban, hogy otthon ne kelljen már gondolkozni azon, hogy mi a fenét egyek, meg vettem akciós csirkeszárnyat, margarint, kekszet, fűszerből vagy kettőt.
A buszhoz kiérve hamar jött, ülve sikerült hazáig mennünk.
Milyen mázli különben, hogy nem tegnap kellett jönni, mert tegnap egész  nap esett az eső. Ma ehhez képest jó idő volt!
Nem mentünk egyből haza, még mindig bőven volt idő az iskoláig. Bementem a Coopba nyugdíjas bérletet venni. Utána a piacon vettem egy szál házi füstölt kolbászt. Otthon még bőven volt idő elpakolni, átöltözni és Szilvi majd utána ment a gyerekért.
Feljövet jött egy számla, valamint értesítés: tegnap szeretettel vártam volna a postást a "gyesemmel", nem jött. Szinte tudtam, hogy nyilván MA fog jönni, és mivel Szilvi is jön velem, esélyem sem lesz, hogy fel tudjuk venni a pénzt. Még mindig reménykedtem, mondom, rövid volt a hónap, hátha még ma sem jönne; valamint abban, hogy volt már negyed 5 is a jövetele, mi meg már fél 4 előtt itthon voltunk -- hátha még pont nem jött. De, most jött. Mindegy, majd holnap megyek a postára felvenni.
Ettem, majd Danival beszéltünk cseten, hogy 4 után hozza az almot.
Így is lett. Hozott két 10 kilósat, kifizettem. Aztán persze el kellett mesélni, hogy hogy s mint.
Eddig kibírtam, azt hittem, most is ki fogom, hogy ne bőgjek. Persze nem sikerült.
Nem irigylem ilyenkor azt sem, aki kívülálló, mert annyira nem lehet mit mondani...:(
Amíg az ember szinte magán is viccelődik és úgy mesélget, addig oké. De amikor megölelget... hát onnan nem lehet megállni a bőgést.
Ezután még fel kellett hívni Istvánt meg anyámat. Hát, anyám is teljesen "kíszen lett", azt mondta, hogy ő nem gondolta volna...
Nagy nehezen túlestem ezeken is.
Aztán még közöltem privát cseten 3 közeli volt kolléganővel/régi ismerőssel/barátnővel. Ellevelezgettünk, így azért könnyebb a bőgést is megállni.
Úgy döntöttem, erre a kis időre -- ki tudja, hogy 7-én, ami mindjárt itt van, mikorra fognak műtétre kiírni? -- már nem rakom vissza a fülbevalókat...

17 megjegyzés:

  1. Valamiért benéztem. Hetedik érzék? Küldöm az energiát, a jó energia kifogyhatatlan, sokszorozódik, mint a szeretet.
    Olvasni foglak ismét, de most sűrűbben, csak írj! sok-sok évig még!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.
      Igen, remélem én is, hogy számíthat minden pozitív gondolat... ha meg úgyis a lecsóba szántak, akkor... De talán akkor sem mindegy.

      Törlés
    2. Soha nem mindegy! Ismerlek annyira, hogy nem vagy egy feladós típus. Ezzel is megküzdesz! Sokan megküzdöttek már,sok pozitív
      példa van, ..és nem könnyű, de nem adjuk fel a harcot!

      Törlés
    3. Igen, de nekem a szívem miatt már a nőgyógy. nagyműtét pláne, de még az epeműtét is rizikós volt (altatás), pedig az nudli ehhez képest. A régi és túlhalmozódott szívbajok megléte következtében jósolt "ezzel akár még 25 évig is elélhetek"-ből is már csak nagyjából 2 év van hátra. Én amiatt rohanok mindennel, mert érzem, mennyi dolgom lenne még - erre még képes és pluszban jött, itt van ez, amire nem is gondoltam...
      Mellrákos még nem volt a családban, ezt mindig büszke megnyugvással válaszoltam - eddig. Viszont apai ágon meglehetősen korán halunk.
      Na mindegy, kedden már többet tudok, mikorra kapok előjegyzést, attól függ sok minden, mikor és mennyi mindent kell még lerendeznem.

      Törlés
  2. Nem lehet előre tudni semmit, talán ez jó.. de azt hiszem egy egyébként másban totál egészséges ember sem kívánkozna a helyedben lenni. Ne a negatív gondolatokat gyűjtsd, hanem a pozitívakat, hogy mennyi, de mennyi dolgon keresztül mentél már, és mennyien keresztül mentek súlyos dolgokon ennél nagyobb hátrányból indulva.. Most természetes, hogy előtör a pánik.. nehéz ilyenkor "józanul" gondolkodni, mi is a legfontosabb. De szerintem az, hogy élni akarjunk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, de azért sok mindentől kell félnem... Féltem a macskáimat, hogy gazda nélkül maradnak. Nem gondoltam volna, hogy nem fogom túlélni esetleg a macskáimat!
      Félek, hogy hogy lehet ennek fillér nélkül nekimenni... nem lesz-e megalázó, hátrányos... Már az epeműtétnél is ahogy kivették a kanült, este (szerintem tök feleslegesen) hazaengedtek, másnap meg reggel menjek vissza varratszedésre... busszal ki a francba. Nem volt olyan jó.
      Hát meg még sok egyéb. Az (epekőműtét) azért nem volt halálos... Igaz, hogy ezt is sokan túlélik évekkel, gyógyultnak nyilvánítva, de azért tény, hogy a nők második leggyakoribb halálozási oka ez a kórság.

      Törlés
  3. Valóban sok mindentől kell félned, ennek nem mondom az ellenkezőjét.. Hiszen én egy szaros epekőkivételt is halogatok, ..majd ha visznek.. :P Van elég más gond, betegség. Én a kutyáimat szeretném túlélni, és mindent arra fogok, hogy miattuk nem megyek, csak ambuláns vizsgálatokra. Annyi rossz tapasztalatom volt, hogy inkább behúzódok a csigaházamba. De te ezt most nem teheted meg, és ez borzasztó érzés egészen biztosan. A pénzért pedig nem aggódnék. Ha egy ezrest adsz, körberöhögnek, ha 10ezrest, akkor sem vesznek figyelembe, 100ezer meg nincs rá. Hidd el, egy fokkal sem bánnak veled jobban, ha pénzt adsz, legfeljebb negédesebben. Azt meg utálom (én). Anyu halála előtt próbáltam ezt-azt az orvost, nővért lefizetni, (6-7 éve)de akkor rájöttem, hogy tökfelesleges volt. Megteremtik a lehetőséget, hogy a zsebébe tudd csúsztatni, behívnak a szobába konzultációra, ne legyen tanú, ne kelljen feszélyezve érezni magad. Személy szerint nem tehetek róla, hogy alul vannak fizetve, velem nem fog megoldódni a megélhetésük, de az enyém romlik. Ne azt a részét nézd, hogy a második legnagyobb halálozási kórság, hanem azt, hogy milyen sokan és sok évvel túlélik, meggyógyulnak belőle. Az akarat is sokat számít, ebben biztos vagyok. Tudom, most ez téged nem vigasztal, de a pozitív gondolatokat kell bevonzani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeznék én... és teljesen igazad van mindenben. Megnéztem az idei paraszolvenciatáblázatot, csak az érdekesség kedvéért ezért a műtétért 50 ezret "találtak ki". Én boldog lennék, ha mondjuk, 15-öt tudnék adni, de az sem megy, mert még segítséggel is épp hogy a csekkjeim egyelőre rendben vannak, s egyelőre még az is kérdés, hogy hogy fogok hazajönni vagy netán utána kezelésekre járni...
      Úgyhogy tárgytalan is gyakorlatilag a hálapénztéma...
      Nekem sincsenek jó tapasztalataim, de inkább ambuláns helyeken "szúrtak el" nagyon sokszor engem vagy családtagjaimat - eddig kórházi helyek szempontjából nem panaszkodhattam itt, Debrecenben. Gyerekkoromhoz képest ég és föld.

      Törlés
  4. Tudod már, hogy hova, mikor, kihez kell menned a továbbiakban?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Holnap reggel 9-re megyek a Kenézy-kórházba (név és emelet, szoba megadva) előjegyzésre. Azért is mondtam, hogy azután sokkal okosabb leszek, mert most sok mindent azért nem merek intézni, mert nem tudhatom, hogy már másnap vonuljak-e be, vagy majd - ismerve a "nincs-ismerős" alapú előjegyzéseket - mondjuk, nyáron.

      Törlés
  5. Vagyok.. Nincs időm most visszaolvasni, azt szeretném tudni, röviden, mikor voltál utoljára szűrésen és most esedékes volt, vagy valamit éreztél, és azért mentél most el?

    VálaszTörlés
  6. Válaszok
    1. Az egész 3 héten belül zajlott, tehát nem kell hosszan keresned.
      Nem észleltem és most sem észlelek semmit. Kétévente hívják az embert mammogni, két éve még nem volt semmi. Most meg van. Megmondom őszintén, én ezt már akkor sem tartottam helyesnek (a 2 évet), amikor még nem volt semmi bajom. Pár hónap alatt is kialakulhatnak végzetes daganatok... Minimum évente kellene, hogy legyen.

      Törlés
  7. Igen-igen, megtaláltam mindent.
    Nem kell sokat várnod a műtétre, hiszen alá is írtál már mindent. Mindenki rendes lesz, jó hely, jó orvosgárda, fogadj szót mindenben! Csak magaddal törődj! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. Holnap már okosabb leszek. Lehet, hogy már holnap küldenek az előzetes vizsgálatokra... jááááj...

      Törlés
  8. Minden ügyesen, gyorsan fog menni, mint ahogy az utóbbi időben felgyorsultak a dolgok. Most csak ezzel foglalkozz. Szorítok!

    VálaszTörlés