2017. március 23., csütörtök

Ideiglenes búcsú

Sajnos, nem voltam képes bepótolni a hetet.
Most viszont nincs rá időm, mert 4-kor kelnem kell.
De bízom benne, hogy jövök hamar, mert sokat pótolni nem jó.
Dióhéjban annyi, hogy hétvégén nálam volt István, aki sok-sok lelki támaszt nyújtott, és nem csak azt: ajándékokat is kaptam, még ami a szilveszteri találkozásunkhoz kapcsolódott volna és már megvoltak, valamint anyagilag is megtángált kicsit. Nem mellékes, hogy újratelepítette a gépemet, beállította a HDMI-kábellel és türelmes magyarázataival a tv-, dvd-nézési, pendrájvos, ezek közti váltásos nehézségeimen végtelen türelemmel igyekezett segíteni.
Köszönettel tartozom még Magdikának, aki sok -- jórészt kórházi -- hasznos dologgal telt csomagot küldött és meglepiként sk. készítette húsvéti dekupázsokat; a nővérének, aki szintén segített hasznos dolgokkal (tehát két csomag is jött a héten), valamint ugyanő szintén anyagi támogatást is nyújtott.
Flaminak, akitől szintén kaptam rám gondolást és kedves anyagi támogatást.
Ezeket majd talán még utólag fogom tudni részletezni, és több mindenhez képeket is mutatni.
Levágtam tegnap a hajam, mert nagyon hosszú volt, és mivel felkötve hordtam, úgysem volt értelme, nem látszott a hossza. 20 cm-rel lett rövidebb. Hátránya, hogy nem lehet copfba vagy lófarokba kötni, valamint hamarabb fog látszani a lenövés; előnye, hogy ha elkezd elmenni a hajam, talán nem lesz akkora stressz, hogy 20 centivel hosszabb tincsek maradnak a kezemben.
Köszönöm a sok elkísérési felajánlást, és akik telefonon, cseten, FB-on folyamatosan öntötték belém az erőt. Úgy alakult, hogy Dani szabit kapott mára (éjszakás lenne) és hétfőre a biztonság kedvéért, úgyhogy holnap busszal bekísér, hazafelé meg majd jövünk valahogy -- de unokatesómtól autós felajánlást is kaptunk bármikorra, és bár említettem, de tőle is hálás köszönetem az anyagi támogatásért!
Ma, utolsó este, amikor Bencust hazahozta Szilvi az iskolából, megrendeztük 1 nappal előre a szülinapját, hogy még én is láthassam. A képek még nincsenek feltöltve, de ezekről később mindről úgyis beszámolok, beszámolnék részletesebben.
Már nagyrészt bepakoltam, de vannak, amiket csak holnap reggel rakhatok el. És hát folyamatosan jutnak eszembe dolgok. Töltők, gyógyszerek, evőeszközök...
Köszönöm mindenkinek, aki aggódik, imádkozik és drukkol.
Anyukámért is imádkozzatok és drukkoljatok, mert bár igyekszik tartani magát, de én tudom, hogy el van keseredve... őérte is muszáj kibírnom! Meg a macskákért! Elsősorban ők vannak rám utalva, de azért a gyerekeimnek sem mindegy.
Remélem, hamarosan tudok írni!
Jók legyetek!
Aztán, ha felhők széléről lábat lógatva nézelődöm, azért ám figyelek!

3 megjegyzés:

  1. Vártam az írásod, remélem hamarosan újra olvashatlak! Szurkolok, remélem minden a lehetőségekhez képest a legjobban megy és gyógyulj meg! <3

    VálaszTörlés
  2. Összeszedem magam, és írok, csak hozzám képest sok a lemaradásom, és jó lett volna legalább vázlatszerűen feljegyezni vmi cetlire... Sok esemény olyan, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna, a kórházi idő meg összefolyik. De elkezdem lassan pótolgatni.
    Köszi! :)

    VálaszTörlés
  3. Elhiszem, hogy az idő összefolyik és a dolgok is átértékelődnek egy ilyen műtét után! Ma meg úgy tudom, kontrollra mentél. Remélem minden rendben van!

    VálaszTörlés