Automata vasárnap

Vasárnap is hamarabb keltem, mint kellett volna, pedig addig jó... A macskák hajnali keltése után mostanában nem megy olyan könnyen a visszaalvás annak ellenére, hogy még csak pár óra alváson vagyok túl.
Netezés után kimentem főzni: csirkeszárnypörköltet söréttel. Ezzel Haramiának is örömére szolgáltam, ráadásul szeretik a kölykök is.
Közben rájöttem, hogy már régen nézegetem, hogy le kéne már olvasztani a hűtőt. S eszembe is jutott, hogy mire várok? Szerintem Szilvi még soha életében nem olvasztott hűtőt, van egy olyan érzésem, pedig néha elkerülhetetlen és saját érdek.
Úgyhogy bármennyire is nem tetszett se testemnek, se lelkemnek, megcsináltam.
A dolog annyival nehezebb, hogy Szilviék cucca legalább kétszer annyi, így annyival többet kell kipakolni is, bepakolni is. A kimosás és leolvasztás a szokásos fizikai nehézségekkel jár számomra, a hajlongás, guggol-fel, guggol-fel már nekem baromi nehezen megy, és hát muszáj voltam az idő behatároltsága miatt vízmelegítésekkel segíteni a jégfelolvasztásokon, mert mondom, különben éjfélre sem leszünk kész. Mikor csak hagytam olvadni a hatalmas konyhai káoszban, kimentem megmosni a hajam, hogy azon is túllegyünk. Utána bepakoltam a következő heti gyógyszerellátmányos "komódomat", ez nem 2 perc és soha nem mellőzendő. Ha nem lenne, már rég nem tudnám számon tartani ezt a rengeteg gyógyszert, hogy tényleg bevettem-e vagy csak akartam.
Azt lehet mondani, hogy mire 7 előtt hozták a gyereket, szinte lóhalálában sikerült a hűtőbe való bepakolás úgy, hogy a lejárt cuccokat (főleg a Szilviéi) kíméletlenül kihajigáltam a szemetesbe.
Tegnap én cepeltem ki, ma este Szilvi a szemetest. Még annyit tettem gyorsan, hogy felmostam a linóleumot a konyhában és előszobában. Muszáj voltam, mert már leolvasztás előtt is éreztem, hogy ragad, és azt utálom.
Így aztán ma olvasásból kevesebb jött össze, de azért volt az is.