Téltúlélők - antológia

A második antológiára, amelyikben szerepel 4 versem, egy e-maillel kezdődően adódott lehetőségem. Én még mindig hitetlenkedem, hogy ha valaki valami úton-módon ismeretlenként ismer a verseim által, és ír nekem. Azt hiszem, soha nem fogom természetesnek venni...
Szóval a BG71 Kiadó tervezett egy PC Poéták sorozatot, melyben részvételi lehetőséget kínáltak fel. Az elsőre jelentkeztem, és nem sokkal később, igaz, nyomdai problémák után, de mégis elég hamar meg is jelent a könyv - gyakorlatilag a Héttoronyéval csaknem egy időben - Téltúlélők a címe.

S a benne megjelent versek:

Már hiányzol

A vonat félórát késik.
Erre nem számítottunk...
Másfelé nézve kicsit
túl vidámak vagyunk,
egymás szavába vágva
talán túl sokat beszélünk,
nehogy ránk telepedjen
a csend, inkább nevetgélünk...

A vonat lassítva araszol.
Még fogom a kezed,
de már hiányzol.


Kék-érzés

Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.


Párhuzamosan

A párhuzamosok mi vagyunk.
Nem, nem hinném,
hogy találkozhatunk.
Haladunk egymás mellett
időtlen időkig,
ismerős rajtad minden,
látom hibáid s erényeid,
mint ahogy te is látod rajtam
az élet hegeit.

Fénylünk és égünk,
ha a Nap vagy Hold
szórja ránk kincseit,
s tűrünk, ha vihar
zúdítja ránk nyilait…
Időnként intünk egymásnak,
de te is tudod, mese csak,
hogy a párhuzamosok
a végtelenben találkoznak.


Emlékezem...

Elmentél.
Ez volt döntése
az Égnek.
Szívemben
pislákoló fények,
melyek sok jót
többé már
nem ígérnek.

Mert élni nélküled is
muszáj, kell, lehet;
de már nem tudom,
hogy ablakomat
a szél rezgeti,
vagy inkább talán
a jeges döbbenet.