Emberek, kapcsolatok

Ezt a videót ma kaptam egy kedves ismerősömtől.



Szépséges, mert nagyon pozitív, helyes és mindenképp követendő gondolatokat tartalmaz. Bárcsak ennyi lenne, ennyi lehetne... De ezt embere és kapcsolatja válogatja. Annyi minden szerepet játszik még!
Elgondolkoztató, mert minden barátság vagy annak hitt emberi kapcsolat főleg két emberen múlik - a főleg hangsúlyozott, mert vannak azért jócskán külső intrikák, bizalom-bizalmatlanság kérdések (hiszünk-e azonnal, vakon, megbeszélés nélkül a barátunkat - vagy annak hitt valakit - befeketítőknek?), és bizony nagyon sokszor külső befolyásolások is, mint pl. a féltékenység, irigység másvalakivel szemben a baráti posztra.
Vannak helyzetek szerintem, amikor több pofon után, melyek mindig csak egy irányból jönnek, az ember elgondolkozik: megéri-e neki? Van-e egyenrangúság, ami baráti kapcsolatban nagyon fontos? Van-e bizalom, kölcsönös-e az áldozatvállalás és a megértés? Nem jelent-e valamit az, ha apróságokból eszement sérelmeket kreál épp a "barátod" és igazságtalanul, alaptalanul, ráadásul mások előtt, nyilvánosan aláz meg, miközben veled meg sem próbálja megbeszélni?
De, jelent. Azt, hogy nem barátod. Ilyen egyszerű. S ebben az esetben ez a tény. És mindegy, hogy homokba írom vagy kőbe vésem, attól még nem lesz a barátom.
Ezt a videót viszont ettől függetlenül szeretni és értékelni kell. Így kell, így kellene...


Ez van...

Örülök, hogy segíthettem.
Komolyan... és nem kell semmi,
dehogy, ne érezd magad rosszul.
Ez természetes nekem,
s nemcsak azért, mert megfogadtam
akkor nyolcvannyolcban,
hogy minden rászorulónak
segíteni fogok,
ha tudok...
de hidd el, a fogadalom
soha eszembe nem jut.
Ez ösztönös, szerencsére,
és nem tudatos.
Igen, anyám is. Apám is.
Tőlük kaptam...

- - -

Segítettél, mert rászorultam.
Pedig egyáltalán nem akartam.
Miért? Rosszak a tapasztalataim.
Ha én segítek,
az természetes mindenkinek.
Ha én fogadom el,
a Sors valahogy gyakran úgy hozta,
hogy később arcomba lett vágva.
Igen, felhánytorgatva.
S mit szólnál ilyenkor?
Mondanám, hogy én nem akartam,
aztán mégis elfogadtam,
mert ha nem, akkor
megsértődött volna...
én meg naiv vagyok,
s elhiszem újra és újra,
hogy valaki nekem is,
és csak magamért segít,
nem azért, hogy később
szememre hányja.
Hát látod, ezért nem nyugszom
addig, míg nem viszonzom
bármi módon
a velem tett
jótetteket.

- - -

És eljött az idő, mikor te is
- a "jóbarát" kategóriában -
felhánytorgattad már hányszor,
hogy "bezzeg akkor jó voltam, mikor..."
Hát köszönöm, ne mondd többször.
Volt ára. Megfizethető. Tiltakoztál...
Ez ingyen nekem túl nagy ár.
Itt van, lásd.
Szólj, ha azóta több... ez van.
Így kell, azonnal. Nekem. Így szoktam.
Megszoktam.
De most... veszem a kabátom,
indulnom kell.
Maradj. Kitalálok.