Mikor virtuálisan örökbe fogadunk valakit a Noénál, az mindig rendszeres nézelődést, bizonyos naprakészséget igényel. Utaljuk az összeget, s utána naponta többször megnézzük és izgatottan várjuk, az mikor érkezik be, illetve mikor kerülünk sorra a neveknél.
Az állatok arca, tekintete mélyen belénk vésődik. S az is, amennyit tudunk az előéletükről... Kicsit sajátunknak érezzük azáltal, hogy valami jót tehettünk vele, adhattunk otthonának valamit. Az ember szinte kényszert érez naponta többször is a valamilyen szinten hozzá közelálló állatka sorsának nyomon követésére.
Többször úgy megyek fel a Noé honlapjára, hogy na, és most megnézem a kutyámat/macskámat. Esetleg többes számban. És olyan jó érzés, mikor az ismerősünkké vált virtuális örökbefogadottunkat valaki igazán is örökbe fogadja - ezért hétről hétre várom a honlap webnaplóját. Így volt ez már Cikk-Cakknál is...
Azóta a felkerülésétől számított rekordidőn belül örökbe fogadták Fügét, a Flami által támogatott félszemű kiscicát; Incit, a Meoi által támogatott Corona-pozitív kandúrkát; s az általam támogatott Sabrinát, a kövér cicát és Mokkát, a szívszorító tekintetű, útfélen kitett kutyust. Remélem, olyan életük lesz felelősségteljes gazdiknál, hogy soha többet nem kell átélniük addigi életük nehézségeit, emberekben való csalódást, miattuk, általuk szenvedett kegyetlen bántalmakat és fájdalmakat.
Közben átadták a Noénál a sok segítséggel gyorsan felépült rókarezervátumot, s birtokukba vehették a rókák, köztük Cikk is, aki Flami egyik pártfogoltja volt. Hosszú, boldog életet nektek, cicák, kutyák, rókák...
A fotók a Noé honlapjáról - Inci, Mokka és Cikk-Cakk, befogadó gazdijaikkal.
Bejegyzések
Szia Sárkányka!
VálaszTörlésValóban jó érzés, ha sikerül valamit tenni az állatokért és/vagy látja az ember a nevét az állatkánál.
DE
A legjobb mégis az ha végleges otthonra találnak az állatok, ez az igazi öröm!
Lényegében összefoglaltad az írásom lényegét.:)
VálaszTörlésKöszi.:)