Aranygondolatok

Úgy gondolom, nem tűnik talán dicsekvésnek, ha írok első önálló könyvemről, amelynek készülte nekem azt a korszakot jelentette, amit "remeteév"-nek nevezek azóta is.
Amikor előzőleg szűk családom 4 főről 2-re apadt ezért vagy amazért, amikor a munka mellett és után, azokon a hétvégeken, amikor nem volt otthoni munkám - természetesen a háztartást leszámítva -, mindig lerámolgattam több évtizedes vagy többéves könyveim aktuális részét a polcokról, és olvastam, újraolvastam őket látástól vakulásig. Ha olyan idézetet találtam, ami engem valamiképpen megfogott, kézzel kiírogattam, földön, ágyon ülve, egy ölembe rakott könyvön. Mikor eljött az este, gépbe vittem a leírt idézeteket - magam is böngészve szinte saját írásomat -, az azokhoz tartozó paraméterekkel együtt.
Még nem volt internetem, hogy akár oly módon is könnyítsek a dolgon, meg aztán én így tartottam fair-nek ezt a fajta gyűjtést. Azt hiszem, megszenvedtem, rendesen megdolgoztam érte. De ahogy visszagondolok, egyáltalán nem szenvedés volt, hanem értékes kikapcsolódás. Használt nekem is a remeteév alatti meditálásaim közepette, amikor megpróbáltam feldolgozni és megszokni a társnélküliséget, valamint lányom "kirepülését".
Egy évig éltem ezeknek a könyveknek a hangulatában, újra átéltem azokat az időszakokat, amikor réges-régen, eredetileg olvastam azokat, és arra is rájöttem, mennyivel másként fogjuk fel ugyanazt a leírt dolgot, történeteket évtizedekkel később.
Ami még érdekes, hogy az egész hobbiként indult, és nem úgy, hogy ebből majd egyszer lesz valami. Már túl jártam a felén, amikor eszembe jutott, hogy végül is... jelennek meg idézetes gyűjtemények, miért ne tehetnék egy próbát? Dupla eredmény lenne.
Először csak kósza ötlet volt, majd egyre jobban motivált a dolog. Ebben a könyvben én is benne vagyok, az életem. Megpróbálom!
A könyvhöz magam írtam előszót, s a tekintélyes mennyiségű, betűrendbe sorolt forrásjegyzék, írók szerint ábécérendbe sorolt idézeteknek nemcsak a leszedése, tördelése, többszöri korrektúrázása is az én munkám, hanem javarészt a tipográfia is (végül is ez a szakmám!), melyet azért a Pedellus kiadó szépen kiegészített, s barátságos, esztétikus borítót készíttetett hozzá.
Mindenesetre nyomdakészen kínáltam fel óvatosan a kiadónak - és az sem véletlen, hogy bár én is kiadóban dolgozom, ahol szintén készülnek hasonló jellegű könyvek, mégsem helyben "nyomultam" - az igazi megmérettetés inkább máshol várt rám. Magam is meglepődtem, mikor a kiadó nemhogy elfogadta, de ráadásul örömmel. És kaptam érte annyit, hogy a kis tizen-sok éves 386-os gépemet le tudtam cserélni egy újra, valamint meg tudtam vásárolni egy olyan maine coon macskát, akibe beleszerettem; már a tiszteletpéldányokról nem is beszélve, amit óvatosan, fokozatosan, ám boldogan ajándékoztam mindazoknak, akikről úgy gondoltam, hogy érdekel a téma, érdeklem esetleg én mint én - és a munkám...

Az Aranygondolatok előszavában lényegében minden benne van, ami fontos vele kapcsolatban. A könyv 92 oldalas, 164 ismert és kevésbé ismert műből 433 idézetet tartalmaz.


Előszó

Mielőtt ennek az összeállításnak gyakorlati megvalósítását elkezdtem, több gondolat is érlelődött bennem. Szerettem volna olyan klasszikus vagy modernebb, de időt álló, szép, követendő, elgondolkodtató és maradandó gondolatokat gyűjteni, melyeket a ma oly divatos mondás-, bölcsesség- és aforizmagyűjteményekben még ez ideig nem olvashattunk.
Nem kevés ideig tartott, míg ezeket az idézeteket összeválogattam klasszikus, illetve ma is élő, magyar és külföldi szerzők művei alapján. Zömmel szépirodalom szolgált alapul, de előfordul ifjúsági regény vagy krimi is. Célom volt az is, hogy olyan művekből idézzek, melyeket ismerek, kedvelek, saját könyvtáram, régi és nem túl régi olvasmányaim alapján újra végiglapozva, átolvasva - nem az egyes művek lényegi tartalmát, fő történetét figyelembe véve, hanem inkább azt, ahogy az író le tud írni, be tud mutatni egy érzést, gondolatot, benyomást, tanúskodik egy eszme mellett, vállal egy kijelentést, meggyőződést, megfogalmaz egy benyomást, vagy hitvallást tesz jóról, szépről, korabeli nagy igazságokról - üzen nekünk, a ma emberének.
S a hangsúly ezek mellett a csodálatos, egyedi írói kifejezőeszközökre terelődik, vagy éppen az egyszerűség, tömörség a jellemzője annak, ahogyan a szerzők kifejezik, leírják, bemutatják azokat a - mindennapi életben akár bennünk, körülöttünk is zajló - gondolatokat, véleményeket, melyekre az ember néha csak keresi a szavakat.
Az összeállítás - mely sajnos és nyilvánvaló, a teljesség igénye nélkül készült - nem az iskolában kiemelt és megszokott mondásokat, idézeteket tartalmazza, éppen ezért nem siklunk át rajtuk olyan könnyen, hanem - úgy gondolom - elgondolkodtatnak, esetleg mulattatnak vagy épp elérzékenyíthetnek.
Bízom abban, hogy az idézetek olvasgatása alatt az ember egy időre elfelejtheti saját gondjait, s elgondolkodhat, de akár vigasztalást is találhat azokra az idézett sorok által.