2018. szeptember 13., csütörtök

Temetőjárás Szilvivel

Fél 8-kor keltem. Megvártam, míg Szilviék elmennek, utána én is elkezdtem készülődni, öltözni, összepakolni -- ugyanis temetős naphoz készülődtünk.
Őszintén szólva július közepe óta készülődöm erre, de a hőgutás hetek alatt egyszerűen örültem, hogy úgy elvagyok, ahogy voltam. Nem biztos, hogy végig tudtam volna csinálni egy temetős napot. Most már azért ezerszer jobb, hogy éjjelenként lemegy a hőmérséklet, és ha napközben felmegy közel 30 fokig, az sem olyan döglesztő.
Szilvi, mikor visszajött a gyerekelvitelből és vásárlásból, ő is készülgetett tovább, majd olyan fél 11-kor elindultunk a 22-eshez. Mi nem csak úgy szoktunk temetőzni, hogy kimegyünk a buszhoz és jóvan, hanem egy csomó kelléket viszünk. Ebben munkakesztyűtől metszőolló, kés, kis ásó-kapa-gereblye, kétféle seprű, előre levágott flakonoktól újságpapírig, nedves törlőig minden van. Ahogy odaértünk, már jött is a busz. Micsoda előny annak, aki anélkül megy ki buszhoz, hogy ismerné a menetrendet...
Végig ültünk, minden rendben volt.
A virágárusoknál két helyen vásároltam. 5 db őszirózsaféle csokrot vettem, valamint 3 szál gerberát, és még egy kővázába való műanyag vázát, ami a múltkor nagynéném sírjánál eltört. Még szerencse, hogy eszembe jutott! Ez így 4650 volt.



Apámnál kezdtünk. Ismételten megállapítottuk, hogy mindig itt kell kezdenünk ezentúl is, mert ez a legproblémásabb sírunk! Most is határtalanul elhagyatottnak tűnő gazos sír fogadott bennünket. Egyetlen szomszéd sír sem volt ilyen... Ciki vagy sem, én nem tudok már mit csinálni vele. A borostyán egyáltalán nem fakadt meg, az apró kövirózsaszerűségek igen, de túl ritka még mindig, és a gaz fölébe kerekedik. Ráadásul ugye, mivel ide jövünk először, és mivel késő délelőtt indulunk eleve otthonról, mindig itt ér bennünket a dél. Itt van mindig a legnagyobb hőség, mert itt nincs egy szikra árnyék sem, egyetlen fa sincs a közelben...

Kesztyűt vettünk, és Szilvivel elkezdtük húzgálni kifelé a gazokat. Kb. térdig érő muhar volt rajta, meg hát egyéb gyomok. Viszonylag könnyű volt kiszedni, nem volt annyira beszáradt a föld a síron, nem szakadt belé a gaz. Pár perc alatt már ölszámra volt hordható a sok szemét, amit el is hordozgattam. Szilvi gazolt és sepregetett tovább, én pedig a vázákkal elindultam a gazt és szemetet kiborogatni, kimosni a kupákat és friss vízzel visszatérni -- beleraktam az ideszánt két csokor őszirózsát elosztva a három vázába. Ezután kerestem a környéken nagy mosószeres vagy öblítős flakonokat, amelyekkel vizet tudok hordani, és vagy háromszor elmentem két nagy flakonnal vízért, amivel meglocsoltam a sír felületét. Addigra már egészen jól sikerült gaztalanítani. A sír lábánál lévő sásszerű bokrot is gaztalanítottuk, azaz gyakorlatilag háromnegyedét, ami elsárgult, kiszedtük. Amit tudtunk, megcsináltuk...
Ez itt egy előtte-utána fotópár... Ez a flakon így volt ide begórva. Nem mi tettük, nincs is öntözőflakonunk...




Visszaraktam a flakonokat azokhoz a sírokhoz, ahonnan elhoztam, majd összepakoltunk.
Átmentünk nagyanyám sírjához.
Ott Szilvivel lesepregettük a sírt, mert az fedett, és felette egy óriási fenyő áll. Jó helyen, árnyékban leginkább. Én elmentem a vázákkal vizet cserélni, majd elhelyeztem bennük egy csokor őszirózsát szétosztogatva. Szilvi elvitte a szemetet.



Mentünk tovább, Juci barátnőm sírja volt leghamarabb. Oda egy szál gerberát vittünk, Szilvi vizet hozott egy általunk vitt flakonba (ezekbe egyébként mindig feladat, hogy köveket is találjunk nehezéknek!), én pedig lesepregettem a sírt.


Ránéztünk útközben Katóka néni sírjára, tökéletes volt, mint mindig.
Keresztanyámnál ismételten volt egy kis munka, hiszen itt le kell mosni a sírkövet. Kiszedtem a kővázákból a műanyag vázákat, az eltörtet kicseréltem az újra. Hát, nem pontosan olyan, de majdnem... Hoztam friss vizet, és két őszirózsacsokrot elhelyeztünk bennük.
A sírkövet közösen mostuk le. Szilvi összesepregetett, én elhordtam a szemetet. Szép lett.






Ezután visszamentünk a megszokott úton a krematóriumig. Ismételten agytornát végeztünk -- mint mindig --, hogy biztos-e és melyik út, amelyiken az Ervin sírjához kell menni. De most eltaláltuk! Amelyiken a keresztanyám sírja után kijövünk, a következőn kell újra bemenni. Tulajdonképpen keresztanyám után valahol sokkal rövidebb úton is megközelíthetnénk átlósan valahogy Ervint, de én erre a szerencsétlen tájékozódási analfabetizmusommal nem vagyok képes. Higgye el bárki, hogy nem vagyok magam ellen -- én tényleg csapnivaló és átlag alatti vagyok ebből a szempontból. Nem véletlenül nincs jogosítványom: sok évtizeddel ezelőtt is képes voltam reálisan nézni a korlátaimat!





 
Így, hogy egyből sikerült jó úton bemennünk, hamar megtaláltuk Ervin sírját.
Lesepregettem a sírt, majd elmentem egy újabb, hozott flakonnal tiszta vízért, és követ is szereztem bele. Abba tettem Ervinnek egy napsárga gerberát. Kicsit elmélkedtem még néhány közös, kedves emléken, aztán csináltunk néhány fotót, mert itt, Ervinnél valami fantasztikusan hatalmasak és szépek a fák!













Sikerélmény, és tartottuk az időt is, nehogy úgy járjunk, mint áprilisban, hogy Szilvi majdnem elkésett a gyerek-hazahozásról az iskolából.
Vissza a krematóriumhoz, át a másik oldalra, és pár méterre be: tölgyfa és fenyő találkozásánál Zoli sírja. Szintén lesepertem a sírt, már idefelé jövet a harmadik hozott flakont vízzel töltve, kavicsokkal ellátva leállítottam, bele a Zolinak szánt gerberát.
Természetesen mindenhol fotózás.


Azért hótfáradtra jártam a lábam. A kapuhoz közel leültünk egy padra, inni, pakolgatni. Ez jólesett, csak utána művészet volt felállni!
























Buszvárás kb. 10 perc vagy annyi sem, és bőven fél 3 előtt már a Tócósban voltunk. Egy kis akkori ég:


Vettünk fagyit a Sómanónál, Szilvi nem kért, csak egygömböset, de jólesett ott ücsörögni a kirakott szivacspárnákon...



Hazaérve elpakolgattunk, majd kézi mosást végeztem, a rajtam levő cuccok nagy részét mostam ki magamról.
Szilvi elment a gyerekért, én pedig felhívtam anyámat, hogy beszámoljak neki a napról, mert egyébként mindig örül neki, ha temetőjárásról számolok be...

Este BK.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése