2018. szeptember 1., szombat

Konyházás szépségei

Jele ugyan nincs még, de az, hogy szeptember elseje van, reményt ad arra, hogy hamarosan tán vége ennek a borzalmas melegnek.
Mindig egy határvonal ez a dátum, ha nem is akkora nyilván, mint az újév, de itt is lezárul valami és egy új időszak kezdődik.

Még csak kikeltem az ágyból, de már kezdtem a mosógépet megtömögetni -- két géppel kimostam, kiteregettem.
Aztán gatyába rántottam magam, lementem, s bevásároltam a Sparban. Jutalomként vettem egy kétgömböst a Sómanó fagyizónál...
Csirkeszárny- és csirkemellpörköltet főztem, mellé pedig nokedlit, fittyet hányva a konyhai hőségre. Kissé idegesítő, hogy ha főzök, percenként orrot kell fújnom és törölnöm, utána automatikus kézmosás, ugye... s ez így van már több mint egy éve. És a "percenként" szó egyáltalán nem túlzás!
Az ablak nálunk, ugye, csak macskafejnél picit szűkebbre állítva lehet kikötve, de ezek a piszok legyek, darazsak -- bármik! -- állandóan boldogítanak bennünket. Így a nyári időszakban ezek likvidálása is nagyszabású program nap mint nap! Főzés és dögmeleg közben ez is nagyon díjazandó.
Három módszer közül választok a lehetőségek közül, mindig az adott szituációk döntik el:
1. Chemotox (hátránya a szaga és az agonizálás kivárása);
2. az ablaktárásos kiűzés (hátránya a beláthatatlan idő, az idegesítő légyagy-kapacitás -- ott van egy centire a nyitott ablaktól, és nem képes észrevenni a menekülés útját! -- valamint hátránya még, hogy ez idő alatt, míg egy dög távozásában reménykedünk, hat másik bejön, ezáltal órákig megvan a program!);
3. összetekert újságokból légycsapót kreálva egyszerűen lecsapni őket (hátránya az esetleges trutyi).
Tehát a főzéssel töltött idő igen aktív. S ha mindezek mellé még beszámítjuk, hogy Haramia beékel minimum egyszer valami hasmenés- vagy hányásfélét, mire abból "kilábalok", azalatt le kell állítanom mindent, ami fő vagy sül, különben lökhetek kifelé mindent.
No persze közben fennáll az is, hogy a legyek nagy része a lakás többi helyiségét is megtalálja és őrülten kongatja pl. az erkélyajtót, mely szintén nem lehet macskafejnél nagyobb résre nyitva... Tehát az üldözés a fenti három módszerrel itt is fennáll.
Ezek mellett már szinte észre sem lehet venni, ha az embernek már a s*ggén is folyik a víz.
Mire végre odáig jutok, hogy a délután közepén ehetnék, akkor Haramia annak ellenére nyomul a farkasétvágyával és az egy kilójával a tányérom mellé, hogy nyilván neki tömtem először tele a táljait.


Délután megnéztem a tegnapi Elifet, és kiolvastam egy tartalmas és gyönyörű mesekönyvet. Ezt megjegyezném, mert mindenkinek ajánlom, aki egyszerűen csak lelki melegséget akarna érezni, mellette vizuális szépséggel telítődni: Christl Vogl: Kedvenc meséim tündérekről és manókról.
Rengeteg pozitív kisugárzású mese természetről, virágokról, tündérekről, manókról; csodálatos illusztrációkkal kísérve.

Többek között Erikával csetelgettünk, tervezgetünk programokat. Most éppen az Impressziók kiállítás megnézése, mely már hónapok óta tervben van, válhatna valóra lassacskán; és hát beszélünk egy zempléni kirándulásról is, melyet ugyanaz az egyesület szervez, mint a hortobágyit és a tiszaigarit, melyeken voltam.

A mi kis falunk c. magyar vígjáték sorozat 3. évadja kezdődött ma este. Kár, hogy az ismétléseket későn kezdték, és csak az 1. évad fért bele. Logikusabb lett volna ma úgy kezdeni a 3. évadot, hogy a 2.-at is végig lehetett volna előtte nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése