2018. szeptember 6., csütörtök

Szilvivel alomért

Hajnalra csontkoppra elfogyott az alom.
Mióta Haramia ennyire rossz állapotban van, azóta rengeteg alom és rengeteg DM-es tálkás kaja fogy. Húztam, ameddig húztam az alommal, de hát jó, ha egy hétig kibírja így a 10 literes.
Mivel Dani hétvégén elfelejtett hozni, hétköznap este meg inkább nem zaklatom mostanság, mert hullafáradt, mire hazaér -- így nincs mese, almot kell hozni. Sok mindent számba vettem, hiszen alom elég sok helyen van, és nem életbevágó pont a 10 literest hozni -- bár mindenképp az a leggazdaságosabb, a 10 literes aldis. Eredeti árban most már 800, de ráadásul most épp akciós.
Viszont ha nem bírom, nem bírom; alom mindenképp kell, Coopból, DM-ből, mindegy; valamilyen kisebb tételben, bár drágábban. A dm-es felényi alom dupla aldis árért kapható pl.
Szerencsére Szilvi időben hazajött, és átérezve a problémát, eldöntöttük, hogy ketten elmegyünk az Aldiba. De ha már ketten megyünk, hozhatnánk kettőt, nemdebár? Így elvonultunk a kerekes táskával és Szilvi a hátizsákjával; s egyúttal anyám macskáinak is vettünk 16 db tálkás macskakaját. Az aldis Topix és Shah igen jó kaják és jó áron vannak.
Az almok mozgatását Szilvi intézte, szerencsére. Én meg se tudom mozdítani egyenként sem, nemhogy duplán.
Végül is jó kis program volt, nem volt nagy hőség sem, csendes utakon bóklásztunk oda és vissza. Húzni én húztam a kocsit, és itt a háznál Szilvi cibálta fel a lépcsőn. Nem lenne gond, ha lenne egy kissé szélesebb lejtőrész is, melyen a két kerék elfér. Akkor még én is fel tudnám húzni. Itt az a probléma, hogy a gyerekkocsik kerekeinek távolságát vették alapul annak idején, az meg szélesebb, mint ennek a kocsinak a két kereke közötti táv. Tehát egy keréken kell felhúzni, vigyázva, le ne zuttyanjon a lépcsőkre...
Az Aldi előtti parkolónál fotóztam a virágokat, a dolmányosakat pedig mászkálás közben oda-vissza.









Itthon, mire elpakoltunk, átöltöztem, már csengetett is a postás. Mondjuk, direkt úgy igyekeztünk, hogy délre mindenképp érjünk már haza, mivel az fht.-m kézhez kapásának végső intervallumához érkeztünk. Ennél később legalábbis eddig még nem érkezett a pénz...
Telefonáltam anyámmal, szerencsére nincs semmi probléma a szemével.
Erikával szinte naponta beszélgetünk, és nagyon úgy néz ki, hogy el fogunk menni egy zempléni kirándulásra. Ugyanaz az egyesület szervezi, akikkel voltam a hortobágyi és a tiszaigari buszos kiránduláson. Borzasztóan szeretném, csak most szegény kismacskám miatt még a szokásosnál is jobban le vagyok amortizálva anyagilag. Másik gondom sem kicsi: az ízületi gyengeségem miatt fel tudok-e menni a füzéri várhoz. Mert kicsit sem igaz, hogy "mindent lehet, csak akarni kell". Nálam jobban nem akarhatna senki dolgokat, mégis visszarántanak az egészségügyi problémáim, fizikai állapotom.

Szilvi ma szülői értekezletre ment vissza az iskolába, mikor hazahozta Bencust. Úgyhogy itthon voltunk. Neki kikészített minden olyasmit, amire szüksége lehet a következő 2 órahossza alatt, és mivel természetesen az okostelefon a lényeg, ezért rám újabban ilyenkor csak tudatilag van szükség.:) Nincs egyedül a gyerek.

Este BK.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése