Ruhákkal a máltaiba

Miután Szilvi reggel visszajött az iskolából és vásárlásból, még némileg szortírozgatott a cuccaik között, és összejött neki is 2 nagy táskányi ruhanemű.
Elkészültünk az induláshoz. Nekem mindenképpen a délelőtt volt fontos az akcióhoz, és Szilvi is minél előbb túl akart rajta esni már. Az ő szempontjából még az volt a fontos, hogy a nagyszünet előtt intézzük a dolgot (10.40), mert akkor elárasztja a környéket a gimnázium népe. Ha már megteheti az ember és nem kötelező pont ekkor kimenni 11-ig, akkor inkább ne tegye, mert nagyon kínos az itteni összes boltban olyankor... Százan sorakoznak a Coopban, a pékboltban, a DM-ben, a piacon -- és sorbaállnak fejenként 1-1 dologgal... az ember gyakorlatilag restell előttük állni egy tele kosárnyi cuccal. Számtalanszor előfordult már velem, hogy inkább elmotoszkáltam a boltban egész nagyszünet alatt, csak menjenek már; az ember még elvileg sem akar beszólásokat hallgatni. Mivel Szilvi sokkal gyakrabban szembesül ezzel, ő már mindent eszerint kalkulál, nem megy nagyszünet alatt semmilyen környező boltba -- a deákoknak sürgős, nekünk meg nem.

Közvetlen indulás előtt kipróbáltam, hogy rohadtul nem bírom a tele sporttáskát... vállon sem. Úgyhogy én vittem inkább két nagy műanyag táskát, Szilvi meg a sportáskát és egy műanyag táskát. Persze így is eléggé húztam magam ezen a kb. 100 méteren, de ez nem távolság végül is a sikeres eredményhez képest. Olyan érzés, mint a lomtalanítás. Kicsit még jobb is azért, mert nyilván nem szemétbe való cuccokat visz az ember, hanem olyanokat, amiket még simán elhordhatnak emberek; szóval még hasznát vehetik mások azzal szemben, hogy évszámra csak itt foglalják a helyet a szekrényben az időtálló cuccok.
Most is a szokott helyen pakoltatták ki velünk a holmit, csak győzzék majd behordani a turkálós szobába... Mindenesetre nagy könnyebbség volt üresen vinni a táskákat hazafelé, és örültünk, hogy ezen is túlestünk.

Délután neteztem, leveleztem/csetelgettem, olvastam.
Este BK, majd újra az előző sorban szereplő teendők...