Regenerálódás

Megérkezett az eső is, bár itt is volt szombaton is némi esőzés, tegnap is borús volt, néha csepergett, de ma konkrétan hidegfront állt be, és egész nap esett az eső.
Türelmesen várakoztam továbbra is sajgó porcikáim enyhülésére. Nyilván tudom, hogy mint mindennek, ennek is megvan a maga lejárati ideje, ezért a türelem. Ez minimum 3 nap, ami a keményebb időt illeti.
Csak annyit vagyok hajlandó menni, amennyit nagyon muszáj, némi mentolos kence, amitől jobb, és hát majd csak javul. Tudom, míg benne nem vagyunk, azt mondjuk, hogy kutyaharapást szőrivel... De azért az később jön. Előbb 3 nap túlélés, és az nem azt jelenti, hogy tovább már nem fáj. Mert fáj, csak már nem "ordításos" (szájbeharapásos ennek megelőzése érdekében), na, akkor már lehet kutyaharapást szőrivel! Most még csak sajnálni lehet, hogy nem tudunk repülni, és nem annyira örülünk a gravitációnak.
Viszont mit számít ez mindahhoz az élményhez, amit átéltem! Az a lényeg. Az már az enyém, bármi is lesz, nem veheti el tőlem senki. Szombat óta valósággal lebegek, persze csak mentálisan. Az örömtől, hogy részesülhettem ebben a kirándulásban. Hogy megmásztam a füzéri várat, és újra láthattam rég nem látott hegyeimet, s velük egy csomó szépséget. Szó se róla, feltöltődtem, s nem kicsit...

Megsütöttem vagy hat darab kacsaszárnytövet, rizst készítettem hozzá.

Olvastam, Erikával levelezgettem, Istvánnal telefonáltunk.
Este elfelejtettem, hogy kezdődik a Survivor, egyszóval lemaradtam róla, így Istvánt megkértem, küldje már át.
Miután megnéztem a BK-t, a Survivor 1. részét is visszanéztem.