2017. május 30., kedd

Anyámnál Szilvivel


Vasárnap este óta csillapodni látszott a hányingerem. Úgy látszik, mégiscsak lesz egy pár jobb napom ennél a borzasztó hétnél. Az mindegy, hogy a hasmenés szinte állandó, de mikor már némi szilárd kaja megáll a gyomromban, ha csak pár falat is, a hasmenés is ritkább és legalább nem sárga víz.
Hétfőn már határozottan éreztem a javulást. Kétszer is tudtam pár falatot enni, és végre elkezdtem újra szedni a szívgyógyszereimet legalább. Ez nagyon is valami, ha már gyógyszer lemegy, bent marad!
Anyámmal úgy beszéltük meg, hogy kedden, azaz ma megyek hozzá Szilvivel együtt, hiszen én gyakorlatilag húsvét óta nem jártam nála... már igencsak hiányzik... Azonkívül az anyák napi köszöntés gyakorlati része is sajnálatos módon ilyen sokára maradt el.
Szóval ma délelőtt a reggeli készülődés után és közben folyamatosan a hozzá való pakolászás volt, még szerencse, hogy Dani a múlt héten elvitte a göngyöleget, így csak ami azóta gyűlt, plusz a száraz kenyerek, na, az volt rendesen, mert az már Daninál sem fért. De az csak térfogatilag nagy, amúgy nem nehéz. Ezenkívül pakoltam még az ajándékot, plusz volt néhány 400 g-os macskakaja-konzerv, egy macskaszalámi... szóval két hatalmas szatyor.
Szilvire sóztam az egyiket, én a kenyereset vittem, persze ő is vitte még a saját ajándékait, külön szatyrát.
Elindultunk még konkrétan dél előtt negyedórával.
Meglepődtem, mert a lakásban még nem érezni, de kint kegyetlen fülledt meleg volt máris, pedig hol vannak még a 35 fokok. Ráadásul mázlistának is nevezhetjük magunkat, mert nem sütött a nap, egészen a Gyepűsor közepéig szűrt fény volt, borúsnak egyáltalán nem nevezhető az idő, és szerencse, hogy volt valami légmozgás, különben tényleg nagyon meleg volt.
Szerencsére Szilvi tolerálta, hogy ritkán jutok le, és akkor fotózhatnékom van.


























Már a Tócós területén is volt a házunk végi, már virágzása végét járó bokor, amit még lehetett azért fotózni, valamint teljes fényében az Angyalföld tér utáni Derék utcai részre vezető úton a kedvenc jázminbokrom. Itt egy kicsit tovább élvezkedtem...




 



 
A többi fotó már a Hatvan utcai kertben készült, a Gyepűsoron rózsákat fotóztam leginkább, valamint vörös levelű fákat, ahogy átszűrődik rajtuk a fény...



























A Kisbotoson a cuki narancssárgákat...




És úgy fél 1 előtt már ott voltunk anyámnál. Aki számunkra érthetetlenül nagy elnézéskérésekkel kezdte... merthogy teljesen bezavarodott a teendőibe meg az eltervezett napirendjébe, ugyanis váratlanul idejött délelőtt Etelka, és így nem tudta idejében elkezdeni a főzést -- az ilyesmi nála teljesen bekavar, amit nem csodálok, mert én is ilyen vagyok. Általában azért előző este már szeretem ismerni a másnapi programomat, de legalábbis reggel nagyjából biztosra menni.
Persze ez nekünk nem volt probléma, hiszen nem vagyunk déli evők, én végképp lehetek bármilyen evő vagy nem-evő, de Szilvi is elég összevissza eszik -- ettünk reggel valamit (én egy kiflit), ami teljesen elég volt még bármeddig is.
Addig is fotóztam a kertben, Szilvi pedig kiült napoztatni az arcát és a karját.

















 
Én megtaláltam a legeslegelső málnaszemet, ami nem volt még ugyan piros, de majdnem. Anyám el sem akarta hinni, mert elvileg még csak a kezdemények látszanak, de rengeteg málna lesz. Mindenesetre ez az egy szem engem várt, le is fotóztam.:) És utána jól megettem.



Mikor anyámnak lett egy kis ideje, felköszöntöttük anyák napja alkalmából.
Én öt db Danielle Steel-könyvet vittem neki, egy gombos nyári ruhát, két dezodort, meg odaadtam a kosztos macskáknak szánt konzerveket és szalámit.
Szilvi is hozott leves- és tésztaszűrő edényt, háromdarabos kis drótos szűrőt, rejtvényújságokat, édességeket, konyhakertinövény-magvakat, meg nem is tudom, még mit.
Aztán ebédeltünk: volt csirkefarháttal ("hogy valami íze legyen") becsinált gombócleves, melyben gomba is főtt. Nyilván a farhát nélkül tutira nem lett volna íze...
Ez nekem nagyon jólesett, Szilvi is imádja.
Aztán volt rántott húsos palacsinta, tartárral. Hihetetlennek tartottam, de több részletben egyet megettem tartárral. Ez annyi volt, mint másfél hét alatti kajám sem...

   
Vártam a hasmarsot, hihetetlen, de egész du. nem volt. Úgy látszik, kajálás kell hozzá, hogy az is valamilyen szinten megálljon.
Ittam sört és kávét is.
Ezután anyám pakolt a kajából, mert Szilvinek indulnia kellett fél 4-kor legkésőbb hazafelé, hogy tudjon menni a gyerekért. A kapuban csináltunk pár képet anyámmal, váltva. Én még maradtam, Szilvi elcipelte a cuccok nagyját.






 












Viszont anyámnak akkor jutott eszébe a piskóta, amit már tegnap megsütött, és hogy a krémnek való margarinokat elfelejtette jóelőre kivenni, azok pedig istentelen sokára olvadnak keverhetővé. Ezzel még órákig elkínlódott szegény, míg a diós-kókuszos masszával bekente a piskótát.
Mivel tegnap volt nyugdíj, így ideadta a csekkjeit is pénzzel, a múltkori feltöltésem árát, és a segítséget is. Plusz még Bencusnak küldött (inkább Szilvinek, hogy ő pótolja bele bármibe, ami kell) gyermeknapra és megelőlegezve a jó bizonyítványt - négyezret.
Újra csaptam egy kört a kertben, még fotóztam ezt-azt, hiányt ne szenvedjek...


 








Túl sok minden konkrétan nincs, de a bodza óriási, és még sok szép tányér van rajta.
Az egyik fekete kosztos cicát is láttam, akinek anyám vitt ki kaját.
Elég jól eltelt az idő beszélgetéssel, közben a piskóta elkészültéig, majdnem mindet idepakolta anyám, de nem volt vészes a táskám súlya, úgyhogy este 7 körül indultam hazafelé. Most kicsit jobban fújt a szél a melegben, úgyhogy elviselhető volt teljesen.
Otthon már Szilvi is ki- és elpakolt, közben észleltem, hogy felhoztak egy postai (újfajta) értesítőt, miszerint csomag járt volna itt, ha itthon lettünk volna... és holnap megkísérlik újra a kézbesítést. Természetesen mindenképp itthon lennék.

A Gyepűsoron egy építkezés előtt, az utcán láttuk... gyepszőnyeg vagy mi.

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jó napod volt, és ettél is! Jó hatással van rád anyukád, legyen még sok szép napotok együtt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt mondta, hogy neki most az lenne a dolga, hogy mellettem legyen és kitalálja, mi maradna meg bennem...:) Egyem a drága jó lelkét...

      Törlés
  2. Örülök, hogy jobban érezted magad, enned és fotóznod is sikerült!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, az pusztulat lenne, ha nem lennének ilyen könnyebb napok...

      Törlés
  3. Legyen még sok ilyen szép napod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, én is reménykedem, hogy időnként lesznek.:)

      Törlés