2017. május 8., hétfő

Paróka, adó, telefondolog

Sokan szidják az időjárást, ám számomra isteni idő volt hétfőn, mikor délelőtt nekiindultam -- természetesen nem ződhajnalban, mert mindig ki kell várni a hasmarsok lezajlását.
Jövő hét elejéig van időm, tehát nem sok.
Mindenképp szerettem volna lerendezni a két legaktuálisabb dolgot: a paróka kiváltását és az adóbefizetést.
Megkezdtem én már, ugye, ezek intézését, de nem olyan egyszerű. A Kenézy üzletében a mondottak ellenére nem árultak parókát, és az adót is megcsináltattam még műtét előtt elkezdve, de eleve másfél hónapra küldték ki azt a kis egyszerű bevallást, csekk nélkül. Ha ezt is küldték volna, a fene akart volna oda még egyszer egy utat. Ráadásul a neten is hiába keresgettem napokig, nem találtam adószámot, amiben biztos lehettem volna. Nem rizikózunk, s főleg nem fizetünk kétszer adót, amit szerintem így is 1650 Ft-tal túlszámoltak, de már ezt is letojom, csak fizethetném befele.

Szóval buszvárás, természetesen most nem az jön, így 2 megálló, ott épp jön egy nekem kellő, "átrohanás" ahhoz -- ez nem volt, csak pár lépés próbaszaladás, de akkor is furcsa volt... Látszik, hogy nem vagyok bejáratva.
Leszálltam a Széchenyin a törvényszéknél, onnan némi gyaloglás után felértem a gyógyászati segédeszközök boltjába.
A receptemet mutatva, hát mit mondjak, nem volt valami bő választék. Még szerencse, hogy az elképzelést megkérdezték, és mondtam, hogy frufrus, Kleopátra, barna... mert az éppen volt egy. Hát így hajra, főleg felkötött hajra nem volt valami optimális felpróbálni, de annyit azért láttam, hogy jól néz ki. Oké, megvettem, 3800-omba került összesen -- ez le van tudva.

Ezután átgyalogoltam a Kossuth utcai megállóhoz, ahol vártam egy 45-öst, amivel elmentem a híd lábáig, onnantól meg az adóügyhöz.
Már elhatároztam, hogy nem foglalkozom a túlszámolással, csak túl akarok esni minél hamarabb. Csekket is kaphattam volna, de így legalább, hogy válaszlehetőségként megkaptam, hogy kártyával is lehet fizetni, hát gondoltam, legalább tutira megtudom, nem kell-e valamit aláírni, visszaadni a kiküldött papírok közül. Hamarosan hívtak is, megtudtam, hogy nem kell semmi, az maga az adóbevallás és náluk is megvan, s ha nincs semmi kiegészítenivalóm, akkor be is fizethetem. Úgyhogy terminálon befizetődött a 8160 Ft, és kaptam róla papírt is, fizetési számlát is.
Oké, ez megvolt...
Örültem, hogy ezeken túlvagyok. Tudtam volna néhány dolgot fotózni, de sokan jártak most erre. Látszik, hogy mindjárt itt az adóbevallások határideje...

 
Kigyalogoltam a Faraktár sarkáig, ahol tudatára ébredtem ma már sokadjára, hogy ma volt a magyar írásbeli érettségi, mert mindenfelől ünneplős érettségizőket lehetett látni.
Egy 25-ösnek örvendhettem, miután a megállónál lévő ház kertjében láttam egy cirmost.:)
Ülhettem, hálisten... A Tecsónál leszálltam. A DM-ben vettem egy 10 tasakos dobozos szószos macskakaját Haramiának. Aztán bent a Tecsóban vettem grillcsirkét Haramiával kettőnknek, fonott kiskalácsot, levestésztát, majd a kinti részben elvitelre egy hawaii csirkemellet rizzsel, és az idei első fagyit. Amit padon fejeztem be a kijárat felé.

Kimenve Dani csapott a vállamra, mondta, hogy a telenoros hölgy kereste, és most jön intézni, amiért eredetileg engem is keresett volna... így el is váltunk.
A buszmegállónál nagy nyugalommal, padon ülve vártam a buszt, számomra pont jó volt ez a kissé hűvös, szeles idő...

Otthon, mint kiderült, Szilvi se rég jött haza, és ő is volt a Tecsóban...
Felpróbáltam a parókát, és vérszemet kapott, hogy le kell fotózni, úgyhogy készített egy csomó parókás fotót, melyek igen jók lettek szerintem is.
Én is tudom, hogy múlt hét elején milyen ramatyul voltam, az összes rém feljött volna a bányából, ha lemegyek. De most szerintem nem kell beképzeltnek lennem ahhoz, ha azt gondolnám: végül is ezekről a képekről senki meg nem mondaná, hogy ez egy 60 éves vínasszony.
Szilvi úgy belejött, hogy alig tudtam leállítani a fotózásban. Egyébként mindegyikőjük fel volt spanolva, hogy milyen jól áll nekem ez a paróka...
Később a netre is felraktam 5 db-ot, ahol szintén pozitív véleményeket kaptam.




















Ezután Dani még elment a nagyanyjához, aki a tegnapi köszöntésnél mondta, hogy süt lekváros pehelykiflit, és menjen be érte, hozzon nekünk is, magának is. Meg még küldött 2 almabefőttet, 2 üveg lekvárt, egy adag fagyasztott csirkecombot.

Szilvivel is épp 1,20 kg csirkemellet vetettem, amit épp szétpakolt fagyasztani, mikor hazaértem. Valamint anyámnak vetettem még vele kiegészítőket, cicakaját stb.

Szóval Dani hozta a cuccost, miközben elmagyarázta a telenoros állapotot: mivel ő a tulaja mindkét előfizetéses telefonunknak, amivel benne vagyunk a családi csomagban, hát az a csomag, amiben vagyunk, megszűnik, és feljegyeztek háromféle lehetőséget, melyet választhatunk, árakkal, konspirációkkal együtt...
Végül ott kötöttünk ki, hogy mindegy, csak megmaradjon a családi, de közben ezzel Daninak lehetősége nyílt egy telefont is választani 9900-ért, ami amúgy 37 vagy mennyi. Nekem meg mivel telefonbajaim szoktak lenni, hát azt mondta, hogy ezen el kellene gondolkodni.
Végül megbeszélve választottuk a lightot, melyben ugyanúgy benne lesz a családi, és nem választunk telefont.
De estére átküldött egy telefonképet a listából, hogy na, az lenne egy nekem való telefon... ez a 9900-as így a csomag mellé... 2 éves hűségnyilatkozatért. Ő fizetné, és persze nem hagytam magam, hogy akkor az minimum a név- és szülinapi ajándékom.
De mivel estére még kinézett hozzá nem egy, á, dehogy; kettő védőtokot (átküldte, hogy én válasszak!), megrendelte, ki is fizette; 22-ére fognak megérkezni... -- egyik baglyos, másik színes oroszlánfejes --, így aztán mondtam neki, hogy szerintem akkor a karácsony is legyen rendezve.
Aztán István véleményét is kikérdeztem erről a telefonról, aki nem győzött róla áradozni. Neki is volt ilyen, és meg volt vele elégedve -- nekem ez annyiból jó, hogy akkor többen tudnak benne segíteni, mert én tök hülye vagyok ehhez, csak remélni tudom, hogy még meg fogom tudni tanulni...

2 megjegyzés: