2017. május 22., hétfő

Hétfő... csak előre...

Sehova nem menés.
A nap túlélésének próbája, minden rosszból is kihozni a jót.
Semmit meg nem kívánás, bármiféle kajára nézés egyenlő a rosszulléttel.
Kislavórral úgy közlekedem, mint műtét után a velem hazaadott drénnel.
Ha véletlen nem viszem a kislavórt, tutira akkor jön rám az öklendezés, és rohanni kell valamerre, szerencsére a mi lakásunkban nem igazán vannak távolságok.
Mindezt élénken és elevenen, sőt, azonnal utórendezni is, bármi is adódik; mivelhogy nem engedhetjük el magunkat, nem egyedül lakunk. Buditisztítás, mosdótisztítás, kádtisztítás azonnal... a hajam hullására is vonatkozik, még mindig -- éjjeli forgolódástól függően -- minimum két marékkal szedek össze a kád fölötti reggeli átfésüléstől kezdve a párnámig. Éjszakára ui. leveszem a tökfedőt.
Le vagyok maradva itthoni adminisztratív dolgokkal, el kellene rakosgatni több év számláit a szokásos, szolgáltatók szerinti dossziékba, számla és csekk összetűzve alapon, dátum szerinti növekvő sorrendben... Jaj, de régen meg akartam csinálni már, még a betegség kiderülte előtt! De az elég nagy meló jelen gyengülő állapotomban.
Ekkor még úgy gondoltam, csupán szerdáig kell kitartanom. Szerdán lesz a sürgősségi vérvétel, 2,5 óra alig kibírható, zacskót szorító várakozás csikarásokkal egybekötve az onkológiai ambulancián, főorvossal való egyeztetés, fel az onkológiaosztályra, infúzió, és Manóka ripsz-ropsz, jobban lesz. Ahogy a múltkor.
Iszogatni próbálok a teljes kiszáradás ellen, kb. kortyonként... hideget és szénsavasat, mert a nem szénsavas most nem jön be, bár tudom, mindenhova az kéretik... de itthon, mikor más sincs, ki nem tojja le?
Körbe vagyok rakva többféle száraz rágcsával -- rájuk sem bírok nézni.
Kenyér, hús, felvágott, köretek -- kizárva. Van banán, alma -- nem bírom.
Szilvi hozott egy pici kalácsszerűt, na, azt megettem, később némi kaukázusi kefírt.
Mondtam a jánynak még előző este, hogy hozzon már nekem kókázusi fakírt:)), mert most az ilyen savanykás esetleg tán menne... -- és értette.:))
Forró teát szoktam magamnak csinálni, de ezt is csak egyszer tudom meginni hányás nélkül: délelőtt, apránként. Édesítővel, sok citrállal. Azt hiszem, ennyi. Mindemellett szerintem sokkal több f*sás.
Tudjátok, ez úgy működik -- bocs a profánságért! --, hogy odarohanok százzal, letolok, ráülök, és... nem csinálok semmit. Mintha megengednének egy csapot, mintha pisilnék. Igen dinamikusan... most narancssárga jó ideje. Nemigen van sok gond a vécékefével, ha jó a tartályöblítő, nyoma sincs.

Postás is csengetett. Most látott először szemtől-szemben turbánban. Illetve egyszer már találkoztunk lent, én szálltam a liftbe, ő meg ki, de szerintem akkor nem vágta -- most viszont láttam a szemén, hogy igen.
Mindenesetre... megérkezett az aktív korú ellátási felülvizsgálati ajánlott levél.
Mikor aláírtam, megkérdeztem, hogy személyi ig. sz. kell-e; igen, az is kell. Én pedig azt hittem, jól megjegyeztem, és a postás általában szokta is engedni, hogy emlékezetből írjam be, de az újat sokáig nem tudtam megjegyezni, míg aztán erőt vettem magamon. Mindig kapcsolni kell valamihez a számokat, és meg tudja az ember jegyezni. Gyanús volt, amikor leírtam, aztán rá is döbbentem: a 3-4. és az 5-6. számokat felcseréltem! Így duplájával, az 5-6. került a 3-4 helyére és fordítva. Nem tudom, nem lesz-e ebből gond. Legközelebb, ha találkozunk és eszembe jut, megkérdezem tőle.
Ez az aktív korú is púp a hátamra most, tényleg... 60,5 évesen, kemósan, hót szar állapotban most megint intézkedni, hogy meglehessen az a kis pénz, ami egyébként másnak borravaló, nekem meg ebből kéne konkrétan komplett megélnem. Kettő számla nem telik ki belőle... De legalább annyi igen. Szóval nem mindegy. Valahogy össze kell vakarnom magam, szerencsére nem dátumos, hanem tán 3 hét van megadva intervallumként az ügyintézésre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése