2017. május 20., szombat

Másállapot

Szombaton már kezdődött a "másállapot". Az ízeket kezdem egyre inkább nem érezni, így semmit meg nem tudok kívánni.
Direkt a kedvencemet főztem, hót éhesen, délután -- miután délelőtt nagy erőfeszítéssel bevettem némi rágcsát, teát --, és mégsem tudtam belőle enni. Csirkecombpörkölt volt, főtt tésztával. Nem azt éreztem. Mást éreztem. Állítólag pedig semmi gond nem volt vele. Haramia szerint se...:)
A másik rosszulléti tényezőm, hogy én tényleg nagyon gyorsan főzök, s közben el is takarítok magam után. Plusz: soha nem szoktam ledőlni napközben, csak ha rosszul vagyok, akkor is csak pár percre, míg talpra nem állok.
Most -- háromszor kellett lefeküdnöm, mert heves szívdobogás, torkom felé hányinger kúszása, fülzúgás, szemem előtt elsötétedés és iszonyat gyengeség szállt meg. De muszáj volt befejeznem, és a főzés első harmadától már berohangáltam 2-3 percekre lefeküdni.
Örültem is, hogy vége, pláne így nagy lehetett az örömöm, hogy még enni sem tudtam belőle!
Már nem kellett tablettába kemós cucc, "felesleges" (illetve olyan nincs: kevésbé fontos) dolgokat nem akartam bevenni, nehogy elindítsam a hányást a torokzár miatt...
Délután jött Dani, legalább 1 havi szennyessel, már elég régóta készülünk rá. Beszélgettünk valamennyit, mondtam, hogy mivel Szilvi mos, most tutira nem fogok, majd holnap.
Innen még ment csapatépítésre, nem messzire tőlünk egy kerthelyiséges vendéglőbe, ahol főzés, evés-ivás van...
A Nivestim és később a Clexane megvolt, egyébként csak dögfáradtság.

Hogy némi szép is legyen máról -- kifogtam egy szép naplementét:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése