2017. május 17., szerda

2. kemó

Hajnalban -- négy óra alvás után -- képtelen voltam tovább aludni.
Úgyhogy gépiesen tettem, amit tennem kellett. Gyógyszerek, macskák, magam rendezése, összepakolások, nehogy valami fontos itthon maradjon, és közben szaladgálás hasmarsok iránt.
Háromnegyed 8-ra beszéltük meg, hogy lemegyek sógornőmhöz, csengetek, és megyünk. Így is lett, autóval olyan rövid az út egyébként, tényleg. Mondtam, hogy a belső szervizúton menjen, s úgy át a Dorottyán, mert úgy a leggyorsabb. Ilyenkor az István útra vétek kimenni, mert lépésben halad a reggeli csúcsforgalom.
Sógornőmmel gyors eszmecserével folytattuk a vasárnapi csevegést, megbeszéltük, hogy kirak, hazamegy, s ha végzek, telefonálok és jön értem -- hamar itt van, tényleg.
8 után 1-2 perccel már az onkológiai ambulancián jelentkeztem a betegfelvételnél.
Foglaljak helyet, majd szólítanak.
Ilyenkor a főorvos úr szokta hívni az embereket, most nagyon hamar sorra kerültem, harmadikként már szólított is, és mondta, hogy jó lett a laborom, mehetek fel az "osztályra".
Éljen, következik a 2. kemóm!
Fent nem volt ott a "doktornőm", de így is foglalkoztak velem, bementem a szokott termembe, és most a múltkorival szemben találtam magamnak egy szélső helyet, közvetlenül a fali síktévé alatt-mellett. Ilyenkor eltelik egy kis idő, míg összeállítják az "étrendemet" és egy tárolóban kíhozzák. Most két részletben sikerült, mert ezeket készíteni kell és kevés volt az ember.
Elég nehezen sikerült a branülnek helyet találni, az a baj, hogy az egész bal kezem-karom kiesik mind a labor, mind az infúziós kezelésekből, mert a műtött oldalt nem bántják... ami nyilván jó, csak hát így nem is tudom, hogy jutunk el a 6.-ig, pláne, hogy nekem esetleg még egy plusz infúzió is szerepet fog játszani a kemó után 1 héttel (bár ne legyen igazam attól még, hogy a múltkor így volt).
Most nem a kézfejemen, hanem a hüvelykujjam fölötti, pulzus melletti résznél sikerült, s az ott lévő fele anyaggal már el is kezdhettük a kemót. Kérdeztem, hogy most is ugyanolyan hányás ellenit kapok-e (tehát erőset), mondták, hogy igen. Lesz még itt nyugtató, gyomorvédő, gyulladásgátló fecskendő is közben branülbe szúrandólag, de kis flakon, nagy flakon, rózsaszín létyó nagy flakonban, majd a második adagban is voltak világos nagy és kis flakonok, szóval megérkeztek a dolgok. A kezelés közepe táján a "doktornőm" is besietett, csak hozzám épp akkor -- kérdezte, hogy vagyok, jobban lettem-e... stb., mondtam, hogy az infúzió után jobb lett minden; mondta, hogy akkor így kellene csinálni!, szóval akkor jöjjön, Magdi! (Úgy bírom, hogy kezdettől fogva így szólít, olyan, mintha partner lennék.:))
Igaza volt, mert az infúzió előtt már halálomat éreztem a legyengüléstől, utána még a színek is mások lettek, és lassan kezdett az erő és némi étvágy is visszatérni. Láttam, hogy észleli a hajelmenésemet is, de itt ez nem nagy kaland, csak épp a tekintetén láttam, hogy oké, tudja, elment a hajam. Ma is a szürkéslila-fekete foltos kendőt vettem fel. A teremben most kicsivel a férfiak javára dőlt az arány, és hárman voltunk turbánkendőben. A férfiakat nem nagyon zavarja nyilván a kopaszság, érdekesek is lennének turbánban.:)
Talán a két napja tartó kevés alvás miatt, plusz valamelyik nedű hatóanyaga miatt nagyon álmos voltam egy ideig, alig bírtam ki.
Közben a tévén ment valami folytatásos dél-amerikai második fele, fogalmam sincs, micsoda; aztán volt a Hegyi doktor valamelyik variánsának valamelyik része, aztán a Váratlan utazásnak egy általam is ismert része, és egy Család-barát műsor is létezett, amit itthon múltkor anyám tanácsára meg akartam nézni, mert anyám nagyon ajánlotta, mivel a mellrákról van szó, ő délelőtt látta stb., meg hogy du. ismétlik, és nem is felejtettem el, csak éppen valamiért pont akkor nem volt adása a Duna W.-nek. (A 3 műsor kiírása ott volt, csak épp a képernyő többi része kék, akármit csináltam. Visszaemlékeztem a száz évvel ezelőtti hasonló szitukra: mindig kiírták, hogy adáshiba, képhiba, hanghiba, műszaki hiba stb. Na, most nincs ilyen... se bemondók.
Ez a Család-barát most nyilván másról szólt... de amúgy sem nagyon lehet érteni a szöveget, mert hát nyüzsgés van és beszélgetés.
Egyébként most nagyon sajnáltam azt a pár nővért, mert iszonyat sok beteg van, az osztályon fekvők is hozzájuk tartoznak, itt két teremben vagy 25 emberhez kell rohangálniuk palackokat időben cserélni, branült pakolni, szóval majd elhányták kezüket-lábukat; úgyhogy ezért is nem merek/tudok én ilyen helyen elaludni, bármilyen álmos vagyok, mert legalább arra figyeljek, hogy ha lecsepegne, és már csak a kis kémcsőben van alul, akkor tudjam elzárni. Különben légteleníteniük kell, ami külön folyamat és program nekik. Van, akit nem zavar és jókat alszik... nyilván vannak palacklefutások is, mert sokszor pillanat alatt történik. Nekem szerencsére mindig sikerült időben elzárni.
Vittem mentes vizet meg rágcsát, de annyira nem "pakoltam" belőlük, néha 1-1 korty, 1-2 száraz rágcsa, kész.
Aztán egyszer csak úgy dél körül csak vége lett!
Utána még kicsit várni kellett a zárójelentésre, és eljöhettem.
Volt egy Nivestim injekció recept (nyilván, a múltkor a 10-ből 6-ot adtam be, tehát a maradék 4 most nem lenne elég a minimális 6 helyett), tehát kaptam megint 10-et -- ezt kiváltottam.
Valamint elsiettem a büffentyűbe, vettem magamnak egy csirkehúsos szendvicset, otthonra.
Utána ittam egy -- ilyenkor mannának tűnő -- krémkapucsínót, és kimentem a kórház elé, felhívtam sógornőmet, aki mondta, hogy már indul is.
10-15 perc alatt ott is volt, hazaröppentünk. Még a kocsiban beszélgettünk, aztán hálásan megköszöntem és felmentem.
Ilyenkor más bajom nem nagyon van, csak megettem a szendvicsem kétharmadát kb. -- ennél többet nem bírtam --, majd le kellett, hogy dőljek, mert valahogy ólomsúlynak érzem a mozdulatokat.
Nem is csináltam mást gyakorlatilag, csak a tévébe dugott pendrájvról néztem pár részt a sorozatból, így ezennel végig is néztem a Szívek szállodájának István által hozott 3 évadját!
Aztán meg már lassan kezdődött a BK és a Szulejmán, tehát nem sok gond volt velem már aznap...
Eltekintve anyám, István és Dani érdeklődéseitől.:)
Mondanom sem kell, hogy ma is szednem kellett a dolog itthoni részét: 2x1 Medrol és ugyanennyi Quamatel. Szerencsére megy. A Medrolnál nagyon vigyáznom kell, hogy egyből menjen le, mert még így is nagyon keserű a nyoma órákig! Ha ezt többször kellene nyeldekelni, tutira hányás lenne a vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése