2015. december 21., hétfő

Hétfői meglepetés

A mai nap is öröm ért.
Éppen megfőztem, már ettem is, mikor csengettek. Kicsit más volt, mint ahogy a postás szokott csengetni, de mégis, a mobilok időszakában max. öcsém családja szokott "csak úgy" jönni, de van megegyezéses csengetésünk. A postásoké mindig többszörös és kemény, határozott szokott lenni, ez kétszer volt és nem oly határozott, ráadásul már majdnem fél 4 volt, kevés alkalommal járt itt postás ilyen időszakban.
De mégis, ráadásul a "mi" megszokott postásunk volt. Alá kellett írnom, tehát ajánlott -- és ráadásul elsőbbségi.
Tudtam, hogy Attilától várható egy jutalomkönyv, de az még max. épp csak hogy fel lehetett adva, és különben is minden bizonnyal postaládás lesz; meg az alakja sem olyan volt.
Hát, mi tagadás, nagy volt a meglepetés, mert ez a 2,5 éve ígért kis filccica volt, amit anno azon a talin, melyen mindenki megkapott egy ilyen cicát, de mi nem tudtunk, sajnos, elmenni, így megkapni sem.
De nemcsak AZ a cica, hanem még 4 másik! Nagyon ügyes kézműves Valika, mindig nagyra becsültem a művészetét, kreativitását. Tűzzománc képeit anno sorra le is fotóztam náluk jártunkkor, de csodás ékszereket, komplett garnitúrákat készít gyöngyfűzéssel, kitanulta és tanítja is a paverpolt, és hát ezek a filcdolgok is nagyon aranyosak.
Még mellékelve volt egy szétnyitható karácsonyi képeslap is üdvözlettel, valamint egy 4-es Ferrero Rocher.











Majd nappali fénynél megpróbálom az egyenkénti cicákat újrafotózni (s akkor nyilván kicserélem az itteni fotót), mert egyik-másik az istennek nem lett éles alkonyati fénynél, hiába vakuztam. Pedig azt a kék alapon fekete makkát érdemes lenne közelebbről tanulmányozni, gyöngyökkel van díszítve, kis remekmű. (Mostanra már kicserélve, így sokkal jobban látszik, milyen szép és mennyi munka van egy ilyen kis "ékszerben" -- 12. 27.)
Nagyon szépen köszönöm még egyszer -- FB-on már örömmel megtettem nekik.:)

*

Közben telefonált unokatesóm, akivel megbeszéltük, hogy holnap délelőtt szeretne eljönni.
Előtte István is telefonált, hogy megvan egy várva-várt akció a közös ünnepünkre, és egyéb ajándékozási ügyekben is tanácsokat kért, bár a túlzásokról lebeszélni próbálom.

Aztán napok óta örömmel konstatálom, hogy a macskáim -- de főleg Haramia szempontjából fontos, hiszen Honesty imádja a zselés zacskós Félixet, Haramia viszont inkább pástétomos -- imádják a kétféle aldis tálkásat, a Shahot (95) és a Topixot (85). Kettőt-kettőt vettem belőlük, Haramiának elsősorban. Haramiának egy tálkás egész napra elég, de nem kerülgeti félórákig, nem tesz úgy, mintha kit érdekelne, hanem egyből elkezdi falni a rossz foga-ínye ellenére. Pedig ez rettentő nagy ritkaság, alig tudom már kitalálni, mivel tudom főtt csirkehúson kívül etetni...
Ezeknek a tálkás pástétomos jellegű kajáknak tényleg olyan illatuk van, mintha valami mennyei kaját főznék.
Egyébként Haramia szereti a lidles tálkás Coshidát is, hasonló árban fentiekhez. Most a cooposat hanyagolja -- megunta? Ha anyámhoz megyek, el szoktam vinni egyet a szomszéd cicának. Anyám is kétszerre adja oda neki, ha átjön.

István este megint telefonált, és megcsináltuk gépemre való ránézésével bizonyos problémáimat: nem látszott a blogjaimon egyik könyvem képe, így ezt mindkét blogon megoldottuk közös erővel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése