Ünnep volt

Hát, bizony eltelt... utolsó napját rúgja a téli szabadság.
Eszméletlenül rámfért, és nem is panaszkodom.
A hiányaim: a tökéletlen takarítás (ahol a papok táncolnak), illetve most figyelmen kívül hagytam az ablakokat speciel - s foghatnám a hidegre, az 50-60%-os jobb karomra, meg hogy anélkül is állandóan hót csuszpájsz az ablak, ez mind igaz; csakhogy ezeken túl meg szoktam tudni csinálni, legfeljebb nagyon bénán, bal kézzel.
De az igazság az, hogy túl kellett legyek egy regénykézirat - 6 spirálfüzet - leszedésén. Ebből 1 volt kész, mielőtt nekimentünk a "téli szünetnek".
Van némi olvasási, írási hiányérzetem - de hát ez sem mindig tőlem függött, szabadidőt csak úgy a semmiből nem lehet teremteni.
Összességében viszont jól telt. Elégedettséggel tölt el, hogy megcsináltam a kiszabott melót, nagyjából a tervek szerint haladt minden elvégzendő - értve ezalatt a nemszeretem, kötelességszerű házimelókat és elintéznivalókat is -, mindenkinek sikerült az ajándékozás, az eljuttatás, a családdal és rokonokkal való találkozás, beszélgetések. Rengeteget leveleztem, a netes oldalaimat - úgy-ahogy - igyekeztem fenn- és karbantartani, és nem utolsósorban sikerült a 3 napos budapesti út is, ahonnan tegnap késő este érkeztem meg.

Igazi kikapcsolódás volt, azt szoktam mondani - és ez számomra tényleg igaz -, ha oda megyek, felér egy wellnessféle időtöltéssel. Egyből megszűnik minden kötelesség és nem kell az elvégzendők hosszú listájára gondolnom, kiszolgálnak, kényeztetnek és pihenhetek feszengés nélkül. Még a rólam készült fotók is szebbek.:) Mindez elsősorban kedves "maci"-barátomnak köszönhető.:) Ő alapból absztinens, de azért igazi gondos, szerető maci módra gondoskodik, hogy meglegyen a "betévő söröm" és - ha kell - szilveszteri pezsgőm is.:) Nem gond számunkra, ha a pezsgős poharak egyikében kóla van.:)
Kettesben szilvesztereztünk, éttermi ebéd után még a hazavitt kajákkal vacsiztunk később, rengeteget ajándékoztunk kölcsönösen, neteztünk, filmeket néztünk - Angyalok és démonok ( mert én még nem láttam) -, bár az éjfél után berakott japán Laputa - Az égi palota c. rajzfilmet másnap ismét megnéztük, mert nem az izgalmasságán múlt, hogy a második felét csak itt-ott sikerült éberül tölteni, kicsit fárasztó volt a nap.

Ezentúl másnap találkoztunk közös barátunkkal, Flamival is, akivel egy szuper délutánt töltöttünk, megnézve a Szépművészetiben Botticellitől Tizianóig című, nagyon igényes, tartalmas és szép kiállítást - mindannyian el voltunk tőle ragadtatva. Közben sokat dumcsiztunk, viccelődtünk, hol a képek kapcsán, hol csak azért, mert már régen találkoztunk - és meg is ajándékoztuk egymást.
Az idő is kedvezett, nyitott kabáttal lehetett sétálgatni, fotóztunk is kiállítás előtt-után. Odaérve még a nap is kisütött, kiérve viszont már sötét volt természetesen, így megnéztem az igazi pesti díszkivilágítást, mert azt még nekem nem igazán sikerült sosem, úgyhogy próbáltam fotózni is.


Elbúcsúzva Flamitól, mi még kajáltunk egy török étteremben, nagyon ízletes volt a törökösen fűszeres csirkemell a különlegesen finom félvadrizsszerűséggel és nyers zöldséggel. Megtetőzte a telihold és a kivilágított, Lehel téri Szent Margit-templom látványa és a viszonylag enyhe esti séta - szóval tényleg jó érzéssel telt a nap.
Késő este még láttunk egy príma jó filmet, a Képlet címűt, amiben Nicholas Cage volt a főszereplő - és cicákkal aludtunk...:))) Mi mindig úgy alszunk. Akár itt, akár ott. Punktum. (:))
A harmadnap is szuperül telt, a kedvesnek az lett a szokása, hogy minden nap megajándékozott. Ami egyrészt a sírásig elérzékenyített, másrészt tényleg nagyon széppé varázsolta az amúgy is tökéletes napokat.
Finomat ettünk és - mintegy búcsúzóul - megnéztük a Kiki, a boszorkányfutár c. japán rajzfilmet, amely mindkettőnknek nagyon "cuki", kedves, aranyos és szép rajzfilm volt. Teljesen le vagyok nyűgözve ezektől a japán rajzfilmektől, hogy milyen gyönyörűek, humorosak, és valami különleges hangulat lengi őket körül... ezt is neki köszönhetem. Mint oly sok mindent, amit általa megismerhettem.
És délután már pakolni, indulni kellett... hazafelé. Holnap meg munka, kezdődnek a hétköznapok, s egy új év... Kicsit félek, de ez már az alapbeállítottságom. Kicsit sajnálom, mert... elmúlt megint egy szép szabadság. De remélem, nemcsak én, más is feltöltődött, és sokáig kitartanak még szép emlékeink ebben az évben. Boldog új évet!