Gyöngyszemek

Rájöttem, hogy elfelejtettem a saját topikom születésnapját, mely 25-én, hétfőn volt. Igaz, keveset tudok otthon lenni benne, hiszen munka mellett és után annyi egyéb dologgal kell foglalkozni, törődni, annyi kötelesség és feladat van, annyi minden foglalja le az embert... az életben és a neten egyaránt, és a nap csak 24 órából áll. Nem tudok annyit ott lenni, mint szeretnék. De akkor is az az első saját topikom... Az a minimum, hogy megemlékezzek róla:
25-én 3 éves lett a Gyöngy.
Köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen vagy időnként odalátogat és visz valamit, de az is jó érzés, ha tudom, hogy csak olvasgatni jár oda. Örülök, ha létezik olyan ember, akinek sikerül valamit adni, ha mást nem, pár percnyi felüdülést, megpihenést, jó érzést.
Boldog szülinapot, Gyöngy!

Ezt írtam ma a Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok című irodalmi topikomba, ahogy rádöbbentem arra, hogy a héten évforduló volt. El is szégyelltem magam; régebben ilyen nem fordulhatott volna elő.
Több topik - bár nem sok - van, ahova rendszeresen írok, ebből kettő a sajátom.
A Gyöngyöt véletlen szükségszerűség hívta életre, hiszen sokáig máshol verseltem (bizony, lényegesen aktívabban, mint mostanában a saját topikomon - azért az első két évben itt is több időm jutott rá).
Egy idő után úgy éreztem, hogy kiforrta magát az igény, hogy saját irodalmi topikom legyen, így egy hideg téli napon munkából hazajövet - még arra is emlékszem, hogy a buszon épp a sofőr mögötti ülésen ültem - megszületett a számomra teljesen kézenfekvő ötlet. És nem felejtem el, hogy volt az életemben egy nem is kevés idő, amikor csupán a Gyöngy volt az, ahol igazán saját otthonomban lehettem a net birodalmában.
Azóta kicsit felpörgött az élet, mióta magam is "nyilvánosan" írok. Több irodalmi oldal is van, ahol több-kevesebb rendszerességgel létezem, ahol megjelennek írásaim, reagálnak, válaszolok és viszontreagálok.
Ez magával hozza azt is, hogy írnom is "kell", hiszen ez a dolog, ha egyszer elkezdtük, nem áll meg csak gombnyomásra...
Ebből következik a rengeteg ismerős, akikre azóta szert tettem kortárs szerzők személyében, illetve az olvasók, a portáltársak - velük való levelezés, egymás számon tartása itt is, ott is.
Aztán létrejött a gportalos oldalam, amelyen lényegében minden írásom fent van, egyszerű és célszerű, praktikus gyűjtőoldalam - "őt" is karban kell tartani, valamint fotóstopikom és blogom is lett, s A macska magazinnak is rendszeresen írok.
A Picasán a 3. képtáramat töltöm "befele". A fotóimat szinte azonnal rendszeresen feldolgozom képszerkesztővel és felhasználom a netes oldalakon, saját oldalaimon. Szeretek önkezű fotókat használni a blogomban, ha csak egy mód van rá.
A versek, írások nyomán felfedeztek régi ismerősök is, akik ámulva hitetlenkedtek, hogy valóban én vagyok-e, aki ír - számtalan, több évtized óta szünetelt ismeretség éledt újra levelezés formájában.
Mindezekre idő kell, kellene... rengeteg idő. És ez csak a net!
Amellett ott a munka, a család, bennük gyerekeim és unokám, a kedves, a barátok, a rokonok, a hétvégi itthoni munkák, a "jószágaim", a háztartás, a fotózás, a rajz, néha több igényem lenne olvasásra és dvd-nézésre, ha már a tv-ről úgy 3,5 éve szinte teljesen lemondtam (minden nem lehetséges!), bár sosem voltam nagy tévés -, és ha érdekes kiállítás van, azt sem hagyom ki - mindezt csak azért soroltam fel, hogy önmagam előtt mentegetőzzem a mulasztásom (hanyagságom, feledékenységem) miatt, hogy egyrészt miért nincs már annyi időm verselni a Gyöngyön, mint az első 2 évben; másrészt meg, hogy elfelejtettem a születésnapját...
De azért tisztában vagyok a jelentőségével, rendeltetésével és fontosságával legalább saját magam számára; és azért igyekszem mindennap legalább megjelenni rövid időre, ha nem is vagyok túlságosan aktív, legalábbis a régi gyöngybeli énemhez képest.
Tehát még egyszer felköszöntelek: Boldog 3. születésnapot, kedves Gyöngy!:)