2018. november 7., szerda

Lábadozunk

Nyugis pihenőnap.
Anyámmal telefonáltunk párszor. Először megijedtem, mert vagy 3-szor hívtam, nem vette fel. Nem hallotta, kint volt, akármi -- lényeg, hogy tényleg parázik az ember, ha nem veszi fel, pedig hát nem kéne, mert ő is csinálhat akármit.
Mondta, hogy Marci már kora reggel evett, ivott, és délelőtt visszatarthatatlanul kiszökött, amikor a kis fekete kiment. Én is tudom, hogy egy embernek fizikai képtelenség megoldani, hogy ha kiengedi az egyik macskát, ne menjen ki a másik is...
Na, akkor anyám hótra aggódta persze magát. Hogy úristen, most mi lesz. De szerintem Mártonunk csak elintézte a vécés ügyeit, mert mint tudjuk, az istennek nem akar bent almozni egyelőre!
De minden rendben van, később bement, és szerencsére nem akar félóránként kimenni. Nem zaklatja a sebét sem. Ettől féltünk kicsit, aggódtunk, hogy jaj, ha egy mód van rá, ne kelljen már rá gallér! Nekem van gallérom otthon kicsi is, nagy is, de pont nem akartunk rá gallért, mert az ilyen szabad macskáknál szinte biztos, hogy számukra az elviselhetetlen. Ráadásul, ha gallérban kiszökik, az majdnem halálos ítélet... Ugrálnak, szöknek, háztető, farakás, minden... Nyilván nincs számításban a gallér körmérete, fennakad, kész, vége. Úgyhogy ezt mindenképp el akartuk kerülni, hogy ha egy mód van rá, kerüljük el a gallért. Úgy néz ki, sikerül.
Móni is érdeklődött, részletesen beszámoltam cseteléssel neki. Nagyon örült ő is.
Este István is telefonált, és mint tegnap is, most is beszámoltam a hírekről.
Survivor, BK, Szulejmán fényezték a napot.😊

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése