Gyengélkedések

Amikor Szilvi amúgy is lement vásárolni, befizettettem vele saját kettő, illetve anyám négy csekkjét.
Megcsinálok amúgy mindent, amit kell, de eléggé szívom a fogam. Nagyon fáj a fenekem, alig vánszorgok, meleg víz, kenőcsözés. Álló és járkáló helyzet nagyon kínos, egy idő után az ülés is nehéz (de mindenképp féloldalas...:) ), úgyhogy kivételesen du. egyenesbe kellett magam tenni egy órára.
Olvastam, neteztem, megnéztem a tegnapi Elifet, este BK-t.
Dani felhívott, hogy a kulcscsomóját a cégnél felejtette, és átjönne a lakása pótkulcsaiért. Még szerencse, hogy van, és itt van.
Este sajtos-hagymás bundáskenyeret készítettem és ettünk.
Daninál érzékelem, hogy nagyon kezd besokallni a napi 12 óra fizikai terheléstől. Hát mondjuk, nem is igazán ez volt álmai munkahelye, de már szorított az idő, hogy letelt a 3 hónap segély, és elfogadta ezt; végül is többfordulós felvételen esett át, visszahívogatták, behívták. Elég neves külföldi cég, és nekem is ajánlották, mikor pár éve munkát kerestem, hiszen alapjában véve egy nyomda jellegű üzem, de annak idején több felől hallottam, hogy igen-igen olcsón kizsákmányoló típusú cég. És hát hiába, hogy minden sínen lenne... csak hát ennyire ilyet még ő sem próbált. Most nem éjszakázik ám munka után, nem igazán szükséges neki altatódal vagy ringatás...

Az ödémámra rácsodálkoztam. Tudni kell ehhez, hogy már a műtét után is jelentkezhetett volna simán. Az onkológiára járáskor mindig van 1-2 beteg, akinek többszörösére van nőve valamelyik karja, de úgy, hogy még nyáron a ruhákba sem fér bele! Szörnyű látvány! Mondták anno, hogy tornáztatni kell, adtak is a gyakorlatokhoz papírt, és csináltam is egy darabig, de azt nem mondták, hogy nem csak a műtét után pár hétig kell, hanem bizony, örökre!
Kivettek 11 nyirokmirigyet, a helyüket elvarrták-elégették, mittomén, lényeg, hogy a nyirokerek a legtöbb helyen megszűntek! Emiatt nem tud elfolyni az emberben a képződő folyadék... A mozgatás amiatt is kell, hogy megtalálja valahogy az útját, és elkerüljük ezt az óriás méretűvé való dagadást.
Tulajdonképpen a sugár alatt tudtam meg, hogy tornázni folyamatosan kell, mert az ödéma akár évek múltán is kiújulhat! A sugár folytathatja a nyirokerek megsemmisítését, sajnos. A sugár alatt úgy tudtam megúszni a gyógytornára való járást, hogy mivel este 7-re voltam beosztva, gyógytornász meg csak fél 4-ig lett volna, mindenki alapos indoknak vélte, hogy kétszer ne kelljen már naponta kitömegközlekednem a klinikára! Inkább megígértem a mindennapos tornázást, akár többször is. Sikerült is elkerülni a rosszat, persze konkrétan a sugártól ödémásodott be az addig viszonylag normál állapotban lévő mellem és kicsit a felkarom. De nem volt nagyon gáz, viszont januárban is mondták az emlőcentrumi UH-n, hogy ödéma van, de ez felszívódhat stb.
Tényleg naponta többször is végeztem pár gyakorlatot, és bár nem múlt el, de alapvetően semmi vészest nem éreztem.
Most viszont nemcsak érzem, hogy mintha idegentest-érzésem lenne a felkarom belső oldalán és a bal mellem külső oldalánál. Ahogy összeérnek, az, ha nem is fáj, de olyan fura. Mintha valami párnát tartanék köztük... Kicsit ijesztő, de mivel amúgy is zárt cuccokban kell járnom, külsőleg egyáltalán nem vehető észre. Nekem tulajdonképpen kint az utcán csak az alkarom, arcom, nyakam van kint. Semmi váll, felkar, dekoltázs, isten ments, amúgy sem szerettem soha az ilyesmit; de most meg kifejezetten elmondta a radiológus, hogy semmi "pucérkodás", semmi napozás vagy szolárium, sőt még nyári sálat is javasolt... 😯
No, mindezek után már látom, hogy nem szabad elhanyagolni ezt a témát. A fizikai terhelés is fokozza az ödémát! Elkezdtem bújni a netet, jól kiképeztem magam ezen a téren, és bizony sok érdekes, számomra új dolgot is megtudtam. Hogy pl. műtét után akár 10 évvel is jelentkezhet az ödéma! Vagy hogy pl. szükség lehet nyirokmasszázsra is. Magunknak tilos masszírozni, mert nem értünk hozzá. Csakis szakember tudhatja, merre nyomkodhatja a cuccot.
Most mindenképp igyekszem házi módon fenntartani az állapotot, sőt, inkább visszatérni az ezelőttibe...