2018. január 25., csütörtök

István érkezik, lakatok, Fórum

Reggel még voltak rendezkednivalóim, s tüzetesen átmentem a konyhai készleten, nem lesz-e valamiből hiány. Kikészítettem István frissen mosott "itthoni" ruháit és ágyneműt húztam.
Negyed 10-kor indultam a 30-ashoz, azzal meg az állomáshoz. Bemondták, hogy 5 percet késik a vonat, ennek csak örülni lehet. Mármint, hogy nem 25 perc, mert olyan is volt már, amiből a végén 40 perc lett. Mivel nem bírok állni, kimenni is korán lett volna még ebben a hidegben a peronra, így üldögéltem a váróteremben, ahol szerencsére a kevés ülőhelyből adódott olyan, ahol el tudtam különülni kissé. Úgy öt perccel a várható érkezési idő előtt kimentem a peronra, és ott sétáltam 10 percet fel s alá, mire jött a Latorca IC.
Megjött István, egy darabig örvendeztünk, majd vett buszjegyet. Gyalog mentünk fel a "városba", ahogy szoktuk. Előre megbeszéltek alapján, ahogy már évek óta terveztük és készültünk rá, szerencsére nem felejtettem el itthonról vinni a két meglévő kis lakatot, melyeket itt akartunk felrakni a két lakatfalra. (Ugyanúgy, ahogy Pesten is van már a Deák térin is kettő, illetve a másodikat azért raktuk fel, mert az első után tönkretették a lakatfalat, és a lakatok is eltűntek... és van a Gellérthegyen is.) Tehát elmentünk a Batthyány utcára, ott lefotóztuk a lakatokkal már szépen megtelt helyet, s felraktuk a mienket.







Továbbmenve a Kossuth utca felé a Batthyányn fotóztuk:



A Liszt Ferencen át István is láthatta az Ady-szobrot és a szabadtéri könyvtárat, majd ott is voltunk a Fórumnál. István hozott nekem két vékony, fekete alkoholos filcet, mert otthon már az előző lakatra is csak egy elég vastag filcem volt - így arra most egy padon dobtam össze némi jelzést.
A Roncsbár előtt ücsörögve bűvöltem meg a lakatot.








Ezután, a sokéves tescós szokásunk ellenére, ha már itt voltunk, bementünk a Fórumba. István még úgysem volt itt, és hát én sem sűrűn. Eltöltöttünk azért egy kis időt itt is. Itt szándékoztunk kaját venni elvitelre, elsősorban Istvánnak. De először még bementünk a DM-be, ahol ő ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem ezt-azt -- így pl. kaptam 4 (!!) hajfestéket, variálva a világos hajszíneket, az ember majd megállapodik valamelyiknél. Mondtam, hogy nem kell annyi, hiszen most egy doboz két alkalomra is elég; de hiába. Aztán kaptam még két szemceruzát is.
A kajáldás szinten István elvitelre rendelt magának 3 nagyadag különböző kínait, majd nagynehezen én is választottam egyfajta kaját: sült csirkecombot krumplipürével.
Azt hiszem, egy szint kivételével a többin átmentünk. Észrevettük, hogy hatalmas akciózások vannak mindenhol, már a DM-ben is sikerült akciókat kifognunk; de a ruhás üzletekben most fantasztikus árakon lehetett vásárolni. Én láttam meg egy cicás pulcsit egy kirakatban, István vette észre, hogy 6000-ről 2000-re van árazva, és ragaszkodott hozzá, hogy megvegye nekem! Mellesleg amíg a kifizetésre kellett várni, észleltem, hogy előttem lévő hölgyek (ketten voltak) 12 db ruhafélét vásároltak, 47 ezer Ft-ért, és az egyik a telefonba, nem titkolva kacarászta bele, hogy óóó, még csak egy boltban voltak!:)))

A Fórumtól nem messze lévő buszmegállót szerencsére megleltük, mert én innen nemigen vártam buszt azóta, mióta a villamosvonal megépült -- kissé lejjebb tették, s az utat megfelezve a megállós járdaszigettel.
Kezdettől fogva szombati érzetem volt a mai napon, így most is rossz menetrendet néztem: szombatit a munkanap helyett. Úgyhogy kellemes csalódás volt, mikor a 20 perces várakozási idő helyett 5 perc múlva már ott is volt a 22-es! Még le is tudtunk ülni, ami nagy szerencse, mert igen elfáradtam, de még István is. Aztán még a Derék úttól haza kellett gyalogolni, miközben a vállamról a kajás táska állandóan csúszkált lefele, de előbb-utóbb sikerrel landoltunk otthon.
Miután elrendezkedtünk, átöltöztünk; ebédet iktattunk be, hogy essünk túl az ilyesmin.
Istvánnak kiborítottam egy teljes adag kínait -- még ilyen nagy doboz rizset egy adagnál nem láttam, külön dobozban volt a húsféle --, hát akkora volt kiborítva, tányérszélig kiérve, hogy a kaja csak tízcentis magasságában állt meg a lapostányéron. Ha én tudnék egyféle kaját többször egymás után enni, nekem kb. 10-szeri evés lett volna minimum. Még István is rengetegnek találta, pedig én embert nem láttam még annyit bírni megenni, mint ő. Öt percig mikróztam a kajáját (ami nem volt hideg eleve!), és nem lett túl meleg...! :D Én nem hittem volna, de... megette!

Én egy evőkanállal kiszedtem a krumplipürémből, levágtam a sült csirkecomb alsócombját, és nem bírtam megenni. Haramia segített a csirkehússal... Na mindegy, ez nem érdekes, hiszen ez nem újdonság egyáltalán. Üdítő, kávé Istvánnak; aztán neki lehetett esni a gépnek.
Előtte még azonban úgy döntöttünk, hogy "karácsonyozunk". Szóval az egész elmúlt éves ajándékozást megejtjük, letudjuk. Hogy ne legyen túl hosszú a bejegyzés, főleg a képek miatt, ezt egy másik bejegyzésben folytatom.

2 megjegyzés: