2017. október 9., hétfő

11. sugár

Inspiráló gondolat hasított belém rögtön, mikor kora reggel valami zajongásra tudatra ébredtem: rovarirtás lesz. Ez még stabil koromban is elég nagy falat volt, mindenesetre nem egyenlő azzal, hogy olvas, almozik, mosogat vagy netezik az ember, korántsem; pláne így lerobbanva, amikor még a főzések zöménél is, még mindig néha ájulásféle környékez.
Így miután lerendeztem a reggeli teendőket, elkezdtem felszedegetni a padlóról a fürdőszobában, vécében, konyhában a padlós cuccokat, és próbáltam minél kisebb, minél kevesebb vizet zavaró helyen, minél értelemszerűbben tárolni ideiglenesen mindaddig a cuccokat, amíg vége nem lesz a rovarirtásnak.
A fürdőszobában a kádba pakolok, lavrokba és vödrökbe (általában tisztítószerek) és ugyanoda a vécéből is (itt egy háromrészes drótpolc áll a padlón, ottani szükségletekkel, valamint az almoszsák, a használt almos, egyéb vécébe való dolgok). A konyhában pedig két fonott kosárba a mosogatószekrényből, amit kimosok, újrabélelem, a legvégén a szemetes kivitele, tiszta zsák bele, és csak az be, hogy köréférjen a "fúvókával". Meg hát ezen kívül üveges, flakonos, dobozos dolgok, melyek nem igényelnek hűtőtárolást, de már a belépített szekrénybe nem férnek be - ezeket is össze kell valahova pakolni, mindenesetre a fal mellől odébb rakni. Általában az asztal alá zsúfolom őket, miután felmostam.
Ki volt ez már múlt héten írva, de vannak dolgok, amiket nem lehet előre megejteni, ez a szétpakolás olyan, hogy oké, azt a pár órát az akcióig kibírjuk, de napokig nem lehet így élni, mert használni is akarja az ember azokat a helyeket, ahova ideiglenesen pakol, meg azokat, amiket elpakol az útból.
Miután minden el van a lehetőségek szerint pakolva, utána jön a felmosás mindenhol. E három helyiségen kívül még a közlekedő is. Hát mit ne mondjak, felfért a linóleumra. Oké, hogy sepregetés vagy "helyi felmosás", de az nudli. Érlelődik már bennem egy ideje, mert hát szégyen-gyalázat... ilyet én sosem engedtem meg magamnak, hogy ne legyen sokkal sűrűbben felmosva, de hát a nyáron tutira képtelen voltam. Amúgy is annyira, de annyira zsúfoltság van, hogy az embernek az életkedve is elmegy még akkor is, ha jól van.
Külön vizekkel mostam fel a folyosót a vécével, fürdőszobával, és másikkal a konyhát. Huh!
Aztán egy harmadik vödörrel újra az egészet. Padlómosó, Domestos, adjad neki.
Mikor Szilvi hazajött az iskolából és a vásárlásból, már túl voltam a nagyján. Akart volna segíteni, de nem tudhattam, mennyi ideig lesz oda, és ha már egyszer meg kell csinálni, nem bírok várni. De azért örülök, hogy bár reszketett a lábam meg beszakadt a hátam, de ájulós rosszullét nélkül kibírtam.
Bónuszként Szilvi kiporszívózott a szobámban, amire szintén prímán ráfért már, hiába seprem naponta az almot és szedegetem a macskabolyhokat; és kivitte a szemetest.

Pihenésképp ránéztem a gépre már, mikről maradtam le: a kreatív textiljáték-készítő Meli rámírt, hogy készen vannak a cukiságok, melyeket rendeltem tőle. István bevállalta, hogy én rendezem, ő majd utalja nekem az árukat. Így aztán én utaltam most Melinek, ha megkapja, már futárral küldi is a cukiságokat.:)
Anyukám felhívott, jót traccsoltunk.

Délután legkésőbb 5 körül már készülődnöm kell. Indulásig nem jött a rovarirtó, pedig akár le is tudhattam volna addig. 5-7-ig van rovarirtás, általában max. 3/4 6-ig szokott ideérni. Most nem. Szilvi mondta utólag, hogy fél 7-kor jött.
A 22Y-oshoz mentem ki, és az Auguszta felől a Klinika hátsó bejáratán jöttem be a Radiológiára.
Borzalmas sokan voltak. Már ez a harmadik hétfő, megszoktam, hogy a hétfők egyformán szörnyűek... Viszont mivel az asszisztensnő fél 7-re hívott, valahogy beszorított az egyik "melles" hölgy után -- ugyanis már régebben megtudtam, hogy nekik könnyebbség, ha két ugyanolyan pozíciójú beteg követi egymást, nem kell variálni sokat a szerkentyűn, a "fekvőhelyen". Úgyhogy nagy mázlim volt most, sikerült hamar elszabadulni. A 7 óra utáni 24-est el is értem, tehát már fél 8 utánra otthon lehettem.
Elpakoltam a fürdőszobai és vécés cuccokat, erre Szilvinek nem volt ideje, csak a konyhát pakolta össze a rovarirtó után, s még megfürdette a gyereket a Survivorig.
De hát ez a kis pakolás már semmi. Fő, hogy túlvagyunk rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése