2017. január 8., vasárnap

Uncsi beteg vasárnap

Ma végre másfél hete először, hogy a macskákat nem számítva úgy-ahogy végig tudtam aludni a maradék időt. Ugyanis eddig állandóan felébresztett az állandó torokköszörülés, mert valahogy folyamatosan nemcsak orrfolyás, de torokfolyás is volt... amit állandóan fel kellett csaholni. Az orrcseppezés után ugyan egy kicsit megszabadultam, de sűrűn arra ébredek, hogy folyik az orrom, fújni kell. Amúgy meg ha nem fojtom vissza és elkezdek csaholni, akkor meg nem bírom abbahagyni és zeng a ház. Iszonyat.
Most viszont úgy éreztem, végre már egy normálist megközelítőt tudtam aludni.

Gyorsan összedobtam némi tejfölös bablevest, s mivel mindig vasárnap du. a heti gyógyszerkiszerelésem ideje, azt is összekaptam, minél kevesebbet kelljen a konyhában tartózkodni.
Ezenkívül végre már rászántam magam a hajmosásra. Olyan beteg voltam, napokig lázas, és még mindig tele van a tüdőmtől felfelé a homlokomig mindenem takonnyal, mindez hidegrázással egybekötve, hogy a hajmosásnak még a gondolatától is frászt kaptam.
De most már meglehetősen muszáj volt, két hét után...


Este megjött Dani a szennyessel, beszélgettünk kissé megfelelő távolságról, mondta, hogy neki semmi gondot nem okoz ebben a hidegben való biciklizés, mert tutira nem fázik úgy, mint busszal vagy gyalog fázna.
Csak ne legyen beteg. Emlékszem, egy éve pont beteg volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése