Pörgős szombat itthon

A szombat elég húzós nap volt annak ellenére, hogy nem keltem korán és ki sem tettem a lábam.
Megállapítottam, hogy erre a hónapra tök felesleges volt megvenni még a nyugdíjas bérletet is...
Ágyneműáthúzással kezdtem, így a Dani kevés fehér, még mosatlan holmiját ki tudtam egészíteni és mosni egy géppel.

Ezután vagy egy órát kínlódtam az e-bankkal, míg nagy nehezen megtaláltam azt a konkrétumot, hogy hogyan kell az újonnan küldött kártyát aktiválnom. Pedig amúgy tök egyszerű, amennyiben az ember megtalálja!
Itt a gond a nem találás volt, mert a levélben csak az első menüpontot írták, hogy aztán onnan hova menjek, hát hiába mentem én végig az almenüpontokon, sehol nem találtam.
Aztán egyszer úgy akartam az előző helyre menni, hogy visszanyilat használtam, errefel kirakott az e-bankból. És persze párszor hiába próbálkoztam, nem engedett vissza, illetve nem adott új jelszót az istennek sem. Már kezdtem aggódni, hogy problémás lesz a helyzet, aztán inkább kivártam kissé.
Teregetés után újra megpróbáltam bemenni, akkor már adott jelszót, bemehettem.
A levélbeli menüpont adott volt, no, itt próbálgattam összevissza keresgélni, roppant vigyáztam arra, hogy visszanyilat nehogy használni merészeljek.
Végre aztán rábukkantam, és mindkét kártyám ott volt egymás alatt, csak még az előző volt aktív.
A passzív, immáron érintős új kártya halványabb volt, de minden adata rajta volt, szóval nekem külön a világon semmit nem kellett megadni, csak rákattanni az aktiválásra. Ennyi volt az egész...
Nagy kő esett le, hogy végre megcsináltam, mert a régi kártyám már csak e hónapban lett volna használható.

Neteztem, írtam válaszokat, felraktam olyan oldalra verset, ahova szoktam,  plusz írtam is egy verset.
Danival cseteltünk még tegnap, és én eleve vasárnapot javasoltam neki az anyámhoz menésre, mivel szombaton dolgozni szokott. De kiderült, hogy ez most állítólag le van dolgozva, úgyhogy ő most nem halogatta volna a dolgot vasárnapig, hanem számomra szokatlan módon a szombatot javasolta.
Egyébként hálisten, mert így jobb mindenkinek szerintem.
Abban maradtunk, hogy 5 körül jön, mert anyámmal is telefonált, és neki is itt-körüli időpontot mondott.

Közben úgy negyed kettő körül jöttek Bencéért, Szilvi már le is vitte bőgve a gyereket fél kettőre, mert egyrészt ez a rengeteg öltözés, másrészt nem találták azt a zenélős korongokkal működő qrvadrága karórát, amit nagynéniék karácsonyra vettek Bencének... Akciósan ugyan, de még úgy is 6000 vagy hány Ft volt... Utolsó percben jutott eszébe, hogy vinné, mert Szilvi szerint ő maga volt olyan hülye, hogy már indulni kellett volna lefele, mikor még ő megkérdezte, hogy nem akar-e még valamit vinni, persze Bencének eszébe jutott ez az óra -- ami egyébként amilyen drága volt, annyira nem is használja a gyerek, mert nagyon hangos... annyi pénzért már azért legalább hangot lehetne rajta állítani, nem?
Persze nem találták, mert valahogy úgy eltették, hogy a dzsumbujban nem lett meg, meg állítólag néha magától is megszólalt, és azért kellett jól eltenni... Bence azért akarta most pont ezt elvinni, mert jószívű gyerek, és tudta, hogy nagynéniék ezt drága pénzért vették -- tehát lássák, hogy használja... Ez a dolog egyébként meghaladja a korát, hogy ilyesmikre is gondol.
(Egyébként utána meglett az óra, és Szilvi írt is sms-t hozzájuk, hogy meglett az óra, Bence ne aggódjon...)

Na, akkor én elkezdtem gyorsan főzni, hogy készen legyek, mire Dani jön. Apró fasírtokat csináltam, így jó sok lett nyilván, de mi így szeretjük. Gondolkoztam tojásos egybefasírton is, de aztán végül mégiscsak emellett döntöttem. Tört krumplit rittyentettem hozzá. Eleve úgy szedegettem kifelé, hogy az első serpenyővel majdnem el is ment osztásra, mert egyrészt én eszegettem, másrészt Haramia is megevett vagy két kicsit, természetesen apróra vágva; harmadrészt kiraktam két alufólia-darabot, és 6-7 db-okat azokra raktam: anyámnak és Daninak. Nem mintha anyámnak nem lenne mit enni, de tudom, hogy mindig jobban ízlik a másé.

Közben anyám felhívott, hogy volt-e itt öcsém a bejglikkel. Mondom, nem; miféle bejgli...? Hát mert ő nem karácsonykor sütött, hanem most, és hát felét öcsémnek magának, felét meg általa a nekem való átadásra küldte.
Közben persze sült a fasírt, mondtam, hogy Dani már bármikor jöhet, majd visszahívom, mert most ki kell szedni...
Épp kiszedegettem az utolsókat is, mikor Dani csengetett. Úgy döntött, hogy most még nem anyámhoz megy, hanem a maga dolgát intézi el, tehát gyalog jött. Így ettől függetlenül berámoltuk a hátizsákba mindazt, amit anyámnak küldök: dobozok, befőttes üvegek, 2 zacskó száraz kenyér, egy adag kimaradt régi tepertő (megkérdeztem előtte anyámat, hogy tudja-e mire használni -- ha más nem, madaraknak kirakni), neki a fasírtkóstoló.
Daninak pedig egy doboz slambuc, a fasírtadag, valamint vitte a zsák tiszta ruhát.

Ezek után csengetés: öcsém jött, mert ugyanis anyámnak ő szokott a fahozatásban segíteni, és olyankor ő is ott van, mikor érkezik a fa. Délelőtt vitték a fát, öcsém be is állította egyelőre a 30 mázsa fát a kamra oldalához, letakarták stb., és akkor adta anyám oda neki a háromféle beiglit, hogy felét "dobja be" nekünk.
No, ez a "bedobás" most jött el, de öcsém már ment is, mert aszongya, még ma éjszakára megy dolgozni.

Ezután felhívtam anyámat, hogy ott van-e már Dani, mert közben volt itt és előbb hazament a saját cuccaival is, majd onnan biciklivel megy hozzá. Mondta, hogy még nincs ott. Mondtam azt is, hogy öcsém viszont meghozta a bejglit... Közben hallottam, hogy megérkezett hozzá Dani...

Na végre tudtam pár falatot normálisan enni is, meg olvastam, miközben Szilvi bement a géphez, onnan leveleztek FB-on a gyerek apjával, mert az kérdéseket tett fel a házi feladatokkal kapcsolatban. S ha nem telefonon írja az sms-t, hanem gépen, akkor egyrészt annyit ír, amennyit akar, mégiscsak ingyír van, míg a mobilról pénzes a dolog.

Anyámtól még Dani felhívott, hogy még mindig van toroskáposzta, kell-e nekem...
Hát, mondom, kellhet éppen, de csak ha már tényleg nem kell anyámnak. Azt hiszem, annál nem gond, ha már egyhetes... :-O

Némi olvasás után megjött Dani.
Hozott egy "vedernyi" pulykaszárnyból készült húslevest grízgaluskával, szárnyrészekkel, sárgarépával; hozta az adag toroskáposztát, hozott vagy 6-7 db vegyes édes, krémes, színes szeletforma sütiket, melyet kilóra árulnak állítólag, és Etelka szokott olyat anyámnak vinni, mert nagyon jó árban adják.
Hozott két pitli zöldborsós rizst, mert elszámolta magát és sokat főzött. Gondoltam, hogy ha tudom, nem csinálok a fasírthoz tört krumplit. De Szilviék köretesek, majd elfogy.
Meg hát megkaptam a támogatást, mivel tegnap volt nyugdíj is, meg a gyógyszer árát, sőt még Szilviék is kaptak jó bizonyítványos+évkezdő négyezer Ft-nyi segítséget. Szerintem ha még fát is vett... inkább nem akarok rágondolni, mennyi pénze maradt.

Ezek után összekészítettem az ittlévő hóeleji csekkeket, plusz nyugdíjas bérletre valót, kiszámoltam, miket kell venni -- pl. Haramjának szószos kaják --, mindent kikészítettem neki hétfőre.

A süteményeket Szilvi szokta felvágni és eldobozolni, én meg a többit nagykeservesen elrámoltam a hűtőbe.
Ahhoz képest, hogy néha mostanában alig volt benne valami Szilvi kóbászain kívül, most meg itt jó sok mindent el kellett pakolni, plusz tegnap is, ma is főztem még én is, de jó...

Szilvi 10-kor befejezte nálam, én még neteztem; majd mivel szólt, hogy negyed 1-kor lesz a Mostohaapa c. thriller, hát úgy készültem az esti mindenféle teendőkkel, hogy készen legyek addigra, mert ez ilyenkor eltart vagy fél 3-ig. Úgy emlékszem, vagy félévnél nem több, mikor láttam ezt a filmet, s most mégis annyira újszerűen hatott, hogy újra végigf*stam az egészet. Természetesen mindenre emlékeztem benne, csak mégis mindig minden jelenet váratlan volt.
Kiadós szombat volt, nem vitás...