Egy csodálatos kiállításon jártam szeptember elején, melynek megnyitójára Zsolt bátyám hívott meg, aki ezért utazott Debrecenbe Miskolcról.Művészbarátja, Szabó Antónia sok-sokadik megnyitója volt ez, és milyen gyönyörű! Zömében itt selyembatik és ötvöszománc műveket állított ki, de ő lényegében fotóművésztől kezdve keramikus, festő, író, tanár és sok minden egyéb is.
Boldog voltam, mert bátyám bemutatott neki mint testvérét, és azt mondta rólam, hogy szép verseket írok, s hogy láthattam Antónia napfényt, életet, vidámságot, szépséget árasztó munkáit - fotózva agyba-főbe -; na meg azért is, mert Zsolttal találkoztam, akivel ez ritkán adatik meg.
A művésznő gyermekkori/serdülőkori önmagát úgy jellemzi, hogy örök renitensként (ami tulajdonságot apjától örökölt) szegült ellen világszerte elismert fotóművész édesapja törekvésének, hogy őt is a művészet hívévé tegye, a laborálás általa kidolgozott „titkaiba” beavassa. Figyelt, de nem adta be a derekát. Majd az érettségi évében, amikor döntéskényszerbe került további sorsát, tanulmányait illetően, jött villámcsapásként a felismerés – fotóriporter lesz. Önként vállalt előképzés Vencsellei Istvánnál, ahonnan egyenesen vezetett az út az Atommagkutató Intézetbe (így aztán a villámcsapásként jött felismerés eleje megvalósult: fotós lett, a vége nem: nem lett riporter belőle, már csak azért sem, mert az ATOMKIba felvételizett, ráadásul az előtanulmányok mentén, addigra már nagyobb rálátása lett a szakmára). Találkozás Horváth Istvánnal, hivatalos „mesterével”, későbbi férjével. Mint azt István is elmondta, a kutatóintézeti háttér kiváló terep volt a kísérletezésre, amit mindannyian végeztek ott, egymás mellett.
(Barna színű szöveg: http://www.fotoagora)
Bejegyzések
Szia Sárkányka!
VálaszTörlésNagyon örülök ennek a postodnak! Jó ilyeneket látni. Egyszerűek és mégis szépek, sokatmondóak ezek a képek.
Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam a kiállítást.
Ezzel összehasonlítva mindig az agyon hype-olt Messiások jut eszembe, ami töredék ennyi szépséget sem tartalmazott. Meg kell becsülnünk ezeket az alkotásokat - megérdemlik!
Üdv!
meoindil
Akkor ez bejött, jól választottam! Sokáig gondolkoztam rajta, hogy igaz, ebben az évben is nagyon sok kiállítást láttam, és melyek azok, melyek számomra kiemelkedők - ezeket nem kellene kihagynom a blogból, csak azért, mert nem MA történtek. Ha ránézek Antónia műveire, bármilyen rossz a hangulatom, mindenképpen alakít rajta - mégpedig jó irányban.:)
VálaszTörlésÉs ott, a megnyitón is elhangzott Papp Gábor művészettörténész megnyitóbeszédében a Messiások c. kiállítással való egyfajta összehasonlítás. Hogy mit érzékel a civil ember, aki ODA bemegy, s aztán hogy jön ki; meg az, aki IDE bejön - azonnal fülig ér a szája, ragyog a szeme -, és ahogy innen távozik. Elégedetten, feltöltődve.
Köszi!:)
Na, akkor én is jól éreztem... :)
VálaszTörlésRemélem lesz majd alkalmam élőben is megnézni ergyszer a műveket, nem csak a neten.
Majd figyelek, és ha Pesten lesz, szólok!:)
VálaszTörlés