Hétkezdés

Hétfő! Tiszta kóma az egész, az ember nem hiszi el, hogy nincs más megoldás, mint hogy 5-kor keljen és 7-kor induljon... pedig évtizedek alatt már megszokhattuk, hogy de bizony, kezdődik egy új hét, pörgés-forgás, megfelelések, bizonyítások, próbálkozások, derűs és nehéz percekkel, órákkal...
Annál is nehezebb, mert pl. most egész hétvégén dolgoztam, közben lóhalálában mentek a legfontosabb házimunkák... soha nem érem magam utol, ez már tuti.
Egy egészen biztosra vehetően eredményes ébresztőmódszert rejtő verssel nyitok...


Tappancs-ébresztő

Ritkán fordul elő,
de megesett hajnalban:
szólt az ébresztő
és én leállítottam
"még alig feküdtem le!",
s visszaaludtam,
kimerülten mély
álomba zuhantam.

Valószínűleg,
ha elaludtam volna,
minden bizonnyal
guta ütött volna:
munkahelyről késni
szorongató móka,
hisz a késés nálunk
nem elnézés dolga...

Hetedhét országból
arra jöttem vissza,
hogy egy puha tappancs
jó meleg bársonya
leheletfinoman
érinti szemhéjam,
szemem a kómából
nyögve kinyitottam...

Cicám ült előttem.
Furcsának találta,
hogy jó idő múltával
szemem hunyva látja.
Drágakő-szeme
csodálkozva kémlel,
tele van az szórva
smaragd kérdőjellel...

Szerintem nem olyan
sokan mondhatják el:
ébresztőórájuk
dorombolva költ fel...
bársonyosan puha
cicatappanccsal,
tapintatos, selymes
szemhéjsimítással.