2016. október 2., vasárnap

Utazás előtt

Vasárnap, miután "állampolgári kötelességemnek" eleget tettem, felbuszoztam az állomásra és megvettem a jegyeket. Ezek után már csak vettem egy egzotikus csirkebatyut és egy szalámis szendvicset, majd baromi nagy szerencsémre szinte egyből jött az aluljárón átmászva az egyébként félóránként közlekedő 30-as, így ez kárpótolt az idefele jövet félóra várakozásért.
Otthon evés után most már csak 2-3 óra ajándék-összekeresgetés és -csomagolás, hajmosás és pakolások voltak hátra. Ilyenkor rettentő hosszú idő telik el, nincs meg az a rutinom, ami régebben a sokkal sűrűbb találkozásoknál voltak, tehát folyton eszembe juthat még valami, valamint sok mindent majd csak reggel tehetek el.
Ráadásul a heti gyógyszerkiosztást is vasárnap végzem, aztán igyekszem belegózni a dolgokat, hogy ne legyen kétszer annyi csomagom, mint amennyi kezem. Ez főleg akkor probléma, ha nincs nagyobb fajta tarisznyám, márpedig nincs. Ami elég nagy, az a vállamról folyton csúszik lefele, a nem túl nagy hátizsákomban max. félkilónyi a ruhanemű, inkább az egyebek veszik el a helyet. Ezentúl szokott lenni az óriástáska (most a lidlest vittem) tele a becsomagolt ajándékokkal, valamint ebbe gyűröm az ernyőt-vizet-szendvicset, ez utóbbiakat az állomáson szoktam venni, mert a buszig is ki kell valahogy rogyadozni.
(Most is megállapítottam, hogy hát ez a gyaloglás ennyi cuccal nem tudom, meddig fog nekem sikerülni...)
Még Szilvit oktattam ki részletes tanácsokkal úgy általában mindennel kapcsolatban; rábíztam mostanában teendő dolgokat, mert mikor meghozzák Bencét, onnantól elvágták valahogy a vele való kommunikáció lehetőségét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése