2019. február 28., csütörtök

Szájzárasdi

Ma eléggé földhöz ragadt napom volt.
Kenegettem az ínyemet hol aloe vera sprayvel, hol aloe vera fogkrémmel. Ezek a legjobbak rá. Éjjelre általában a fogkrémet használom, meglehetősen hatékony. Tudok aludni, tehát nem borzalmas annyira, hogy ne hagyjon éjjel nyugton. Elég hosszadalmas ez a dolog, tudom jól. Már gyerekkoromban is voltak ilyen problémáim, volt, hogy fel kellett vágni az ínyem... de volt, hogy én magam pukkasztottam ki... és sajnos, számtalan olyan is volt egész életem során, hogy nem kímélt annyira, hogy csak fájjon, de ne látsszon; nem. Sokszor bizony fel is dagadt a képem. És sokszor bizony ki is kellett húzatni azt a fogam.
De most nem a fogról van szó ezen a fertályon, itt nincs szóba jöhető kihúzandó fog. Egy hónapja, amikor a bizonyos jobb oldali letört fogamról volt szó, akkor bizony akár szóba is jöhetett volna... de előbb-utóbb elmúlt és odébbállt a gyulladás.
Mostanra viszont kicsit szájzáram is lett. Ez is előfordul. Tehát még a gyógyszereim bevétele is érdekes, nemcsak az evőeszközök használata. A szájzárba nem szabad belenyugodni, mert "úgy maradhat" az ember. Folyamatosan gyakorlom a szájnyitogatást, két ujjal segítve...

Ma nem is volt kedvem főzni, de már nem is tudom, mit vettem magamhoz...
Anyámmal telefonáltunk ma is.
Kiolvastam egy aranyos mesekönyvet: Tina Markus Pipacs Petijét.
Fotóztam egy kis eget, nagyon tetszettek a színek... és a rengeteg varjú az égen.


Este sonkát, sajtot ettem vajaskenyérrel, órák hosszáig.
Este a szokásosakat néztem, a sorozatból pedig 3 részt. Lassan a végkifejlethez közeledünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése