Gépek körüli kínlódások

Ma meglehetősen változatosan zajlottak a net és gépek körüli események.
Kezdődött azzal, hogy nem volt net. Mivel zűrös a gépezéssel kapcsolatban minden, ezért nem is vágtam azonnal, hogy a nettel van gond, hanem szokásosan azt gondoltam, a gépeknél van a hiba.
Mikor csak nem lett net, hát kihúztam a routert, vártam, visszadugtam a kábelt, s egyúttal gondoltam, bekapcsolom a nagygépet, ugyanúgy lecövekel-e már az elején, az első képnél, netán esetleg változhatott-e valami.
Csodák csodája, túljutott a zöld képernyőn való lefagyáson. Addigra a net is feléledt. Nem voltam valami optimista, ezért egy ideig a laptopon neteztem.
Egy idő múlva beazonosítottam a tyúkbeleket, melyik micsoda, és előbb az egeret, majd a tasztert átdugtam a laptopból a nagygépbe. Merthogy tőlem ez igen nagy merészség, de próba cseresznye...
Ezt követte az internetkábel átdugása -- de mondhatnám, minden mozzanat után tulajdonképpen tapsvihart érdemeltem volna, annyira nem igazán vágom ezeket; külön tüzetes tanulmányozás kellett minden egyes megmozduláshoz! És persze igyekeztem meg is jegyezni, honnan húzom ki a dolgokat, mert már nem lepődhetnék meg, ha bármikor kezdhetném elölről a visszadugdosást. Úgyhogy egyelőre a laptopot nem is pakoltam el, még akkor sem, ha meglehetősen kényelmetlen és szűkös úgy gépezni, hogy mindkettő itt van kéz (és láb) alatt...
Istvánnak szóltam, hogy ha majd alkalmas lesz, nézzen már rá a gépemre, mivelhogy túljutott a zöld kezdőoldalon, és így már szerintem be tud jutni,
Közben ő küldött nekem már előzőleg vagy 20 új részt a szlovák sorozatomból, de nem tudtam letölteni eddig pendrájvra. No, most némi tökölés után rájöttem, hogy az USB még a laptopban van, sőt mi több: én magam dugtam oda, miután tegnap éjjel Dani felvilágosított, hogy van még a laptopnak hátul egy erre szolgáló bemenete!!, úgyhogy azt is visszadugtam tehát a gépbe.
Így addig, míg a gépem meg nem gondolja magát, felmásoltam a pendrájvra a letöltött részeket.

Közben feltettem tojást és krumplit főni, majd később ezekből sok tejföllel és főzőkolbásszal rakott krumplit készítettem.

István közben bejutott a gépbe, átnézte és legjobb tudása szerint amit lehetett, megtett. Mindezt persze telefonon szóbeli kommentálás is kísérte időnként. A fagyogatás meg a hangnélküliség ellen továbbra sem tud tenni, de legalább működik...

Délután csetelgettem, játszottam; mindent csináltam vele, amit egyébként szoktam; úgy gondoltam, ha bemondja az unalmast, még mindig áttyúkbelezhetem a laptopot...

Este Drága örökös, BK, éjjel A múlt árnyékából egy rész.