2019. február 8., péntek

Félix és lift

Szilvi iskolába vitel után felment intézkedni.
Mivel a MÜK ingyenes OKJ-s tanfolyamát fogja végezni, a Dehusz a munkáltató. Tehát oda kellett kimennie a Galamb utcára, onnan vissza a Klaipedára, ahol az üzemorvos működik, majd vissza a Dehuszhoz.
Telefonáltam anyámnak, szerencsére meghallotta. Ugyanis ez is probléma újabban, hogy olyan gyér ezeknek az új mobiloknak a legerősebb hangadásuk is, hogy anyám nem hallja meg. A régit sem mindig hallotta, pedig annak jóval nagyobb hangja volt...
Jó sokáig beszéltünk, de úgy szakadt meg, hogy még benne voltunk valami témában, tehát visszahívtam kétszer is, mindkétszer kicsöngött, de mindig meg is szakadt. Na, mi történhetett?
Később kiderült, hogy ő is hívott volna, és a kínlódgatások során véletlenül kikapcsolta... De nem tudta ám, hogy kikapcsolta, csak fogalma sem volt, mi lehet a baja...! Jézusmária.
Este mondtam Daninak is, azt mondja, majd megnézi, ha megy, de az nemigen ma lesz...
Most mindenesetre vonalason hívtam fel, hogy be tudjuk fejezni az ominózus témát.

Én Félix-beszerzést terveztem a FN-ban. Tehát készülődtem, miután indulásra készen álltam, hívtam a liftet -- hát pont ebben a pillanatban valaki kicseszett velem, azaz a lifttel a földszinten. Benyomogatta végig szerencsétlennek az összes gombját. Így eleve mindenütt megállva jött fel... beszálltam, nyilván tudtam, hogy hiába akarnék lefelé menni, előbb végrehajtja az emeletenkénti zöttyenéseket végig a 10.-ig... Emlegettem a jóédesanyját annak, aki ezzel szórakozott, de azt hittem, mindjárt vége... Ám nem! A 8.-tól nem volt hajlandó tovább menni, se le, se fel; viszont az ajtaja folyamatosan nyílt és záródott. Gondoltam, na, jobb, ha kiszállok, míg egyáltalán ki lehet! Elkezdtem lefele evickélni, kb. negyedóra múlva biztos leértem volna... De csak a 6.-ig jutottam el, mert ott eszembe villant, hogy mi van, ha tartósan nem fog működni, én meg jönnék felfelé 7-8 kiló Félixszel...? Mikor lépcsőzni még magammal sem bírok, nemhogy teherrel? Úgyhogy visszamásztam a 7.-re és egyelőre legalábbis feladtam. A liftajtó a 8.-on továbbra is nyílt és záródott... Sajnáltam szegényt, annyira rosszul tud esni, ha valaki szándékosan azt is elrontja, ami véletlenül jó ebben a világban. Ha már valaki építeni nem tud, legalább ne rongáljon!! A szemétláda remélhetőleg továbbra is minimum csuklott...😡
Elkezdtem zöldséglevest főzni; s miután ettem, hallottam, hogy a lift járni kezd. Szilvi meg is érkezett, azt mondja, valószínűleg akkor tért magához a szerencsétlen lift, mikor ő lent hívta. De nem jött egyből, többször kellett invitálnia.
Szilvi mesélt a mai napról, közben meg akkor úgy döntöttem, hogy nekiindulok a Félix-beszerzésnek, mert attól, ha erről lemondok, nem fognak idejönni önként a dobozok.
Hátizsákot és nagy, vállra akaszthatós tatyót vittem, meg is vettem 6 doboz, azaz 72 tasaknyi Félixet. Mindkettőbe három doboz került, ezzel kihasználtam maximális terhelhetőségemet, már úgy értem, ami még bírható számomra; de ezekkel már semmi plusz! Koncentráltan igyekeztem a buszmegállóhoz, ennyi teherrel ez is pont elegendő volt. Várni kellett, legalább a táskát le tudtam egy padra tenni. A busztól is óvatosan evickéltem, mert a derekam sosem százas alapból sem, nemhogy súllyal. Nem kicsit drukkoltam a lift miatt, de szerencsére rendben volt!

Délután neteztem, cseteltem, leveleztem, játszottam.
Este pirítóst készítettem.
Megnéztem az Örököst és a BK-t, valamint A múlt árnyékában sorozatnak elértem a 100. részét, s megnéztem belőle kettőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése