2017. június 23., péntek

Pénteken

Összepakoltam a megszáradt ruhákat, megvarrtam a folytonossági hiányokat, így nagy, megkönnyebbült sóhajjal összecsukhattam a ruhaszárítót. Két állóhellyel gyarapodott a pár szabad négyzetméter...

Mindig ez a kitalálni, "mit egyek", ez borzasztó. Simán ellennék evés nélkül akár egész nap, de kötelességtudatból ennem kell. Ez azért szörnyű, mert szinte semmit nem kívánok... A kenyér szinte végképp kiiktatódott az étrendemből, meg a felvágottak is. A nem rosszullétes heteken tudok csirkehúst enni némi körettel, de a rosszulléteseken azt sem. És az ivást is elfelejtem, pedig már az órát is beállítom néha.

Szilviék ma voltak a Pennyben -- leggyakrabban oda megy vásárolni az akciós plüssök miatt --, hozott két tálca csirkeszárnyat, egy tálcán 8 db van. És itt rendesen, azaz a hegye is rajta van... ugyanis sok helyen, pl. a Lidlben is levágják róla, pedig nagyon lényeges momentum a csirkeszárny hegye!
Már végképp nem tudtam mit tolni magamba, akkor fogtam, megfőztem simán három csirkeszárnyat, és csak úgy natúr az volt a vacsora. Még ez is több, mint a legtöbb vacsorám... pláne, hogy Haramia is beszállt, a szárnytövekből kettőt biztos ő evett meg.
Úgyhogy jóllaktam én, na. Máskor meg csak tökmagot vagy napraforgót eszem...

Szilviék kiválasztották az első plüssfigurát. Ügyesen vásárolgatott, plusz talált is egy-két pontot a kirakodópolcnál, valamint öcsém által anyámtól is kapott 5 pontot, mert elvitte neki, náluk nem gyűjtik. Bence a retket választotta.:)


Eközben sokat nevettünk Haramián, mert mániáinak sorozata végtelen. Most pár napja egy apró kis cipősdobozban alszik feszt, a bejárati ajtó előtt.
Egyik hajnalban kimentem, és akkor láttam, hogy minden le van borogatva a bejárati ajtó melletti cipősszekrényről, és ő az egyik cipősdobozban durmol. A többi cuccot visszapakoltam, őt meg hagytam ott. Na, azóta ott van...


Honesty pedig kutyamód mögöttem a fehér szőnyegen. Ő sem kutya! Azaz, hogy az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése