Szerdai lehűlés, adó, locsolás

Ma Szilvi a gyerek első iskolai napjára való elkísérés után hazajött, majd újra elment a MÜK-ba.
Felküldték irodára, de semmi különös nem volt. Utána még a városházán kért ilyen-olyan űrlapokat, majd szükséges dolgokat vásárolgatott, kora délután jött haza.

Én meg délelőtt hajat mostam, közben kiolvadt a csirkemáj.
Főztem csirkemájpörköltöt targoncával. Ebből Haramiát csak az első érdekli. Főleg miatta is főztem, mert mindennap egy szakajtó probléma Haramia különleges etetése. Amíg van csirkemell vagy -máj, addig tudok neki mit adni.

Fura volt, hogy a neten mást sem láttam, mint havazást, hólepte fákat, virágokat, fagypont közeli hőmérsékletekről írtak. Itt is hideg volt, 8 fok, a szél és eső miatt még ez is kevesebbnek tűnt. De 4 fűnyíró dolgozott előbb a déli, majd délután az északi oldalunk füves részein időnként csepergő esőben -- tök jól néz ki a harsány üde zöld így fentről. Itt nincs hó, de nem lehet tudni...
Nem szokott ez már tartósan megmaradni, bár gondolom, aki a terméseket, virágokat félti vagy érdekelt bennük, az nyilván nagy problémaként éli meg.

A postás meghozta ajánlottan az általam kért, adóhivatal által előállított bevallásomat.
Hát, mit ne mondjak, én nem ennyit számoltam, meg a titkárnő sem, ahol a munkát végeztem.
Még az Aranykor miatt is lejött valamennyi, és még úgy is több jó másfél-kétezerrel...
Csessze meg, oda is el kell akkor mennem... pedig tök egyszerű lett volna kiszámolni...
Egyébként mindenképp el kellene mennem, mert csekket bezzeg elfelejtettek (vagy nem akartak) küldeni. Küldtek egyébként mindenféle -- számomra szerintem érdektelen -- űrlapokat, amiket nekem nem kell kitöltenem, de hát még ha úgy döntök, hogy szokásos balek módra van nekem nyomorultabb dógom is, mint már megint oda menni, inkább kifizetem; azt sem tudnám, hiszen nincs csekk! De utálom én az ilyet!
Oké, van még egy hónap az adóig, de minden májusra fog felgyűlni, amikor én már a kezelésekre fogok járni. Májusban lesz Munkanélküli kp., akkor lesz az aktív korú intézésének évfordulója, tehát begyűjteni az igazolásokat, akkor lesz az adóbevallás, akkor lesz kész a sírkő, tehát kimenni a sírhoz és rendezni a temetkezési vállalathoz... akkor kell mennem háziorvoshoz gyógyszert íratni, kellene menni a reumatológiára, lesz anyák napja, gyermeknap -- mindeközben kezelések... esélyes a hányás és esetleg kopaszság.
Nem tudom, de most ez így nekem soknak tűnik. S még azt sem mondhatom, hogy elvégre nyugdíjas vagyok, kitelik az időmből... Merhogy nem vagyok az és bizonyára nem is leszek. Négy év az rengeteg!

Anyámmal beszélgettünk röpke másfél órát, legalább tudom, hogy kiheverte az ottlétünket.:) Mondta, hogy másnap, talán az időjárás-változás miatt nem bírt menni, és hálát adott, hogy még jó, hogy ez nem tegnap jött rá, mert akkor nem tudott volna helytállni nekünk... No látod, mondom, nem hiányzik már ez neked. Eljövünk mi kaja nélkül is. De hogy az meg milyen már... Hát de ebből áll ki szegény, most meg már, ugye, jön az anyák napja...

Bencust hazahozta az anyja az oskolából. Megvolt a nagy locsolás, tanárnőket is, kislányokat is -- úgyhogy kapott egy zacskónyi csokitojást. Mondta, hogy hétvégén is 6 vendég jött nagynéniékhez, ebből lényegében 3 volt férfi... de ott mindig ez van, megszokták, hogy nagynénit a végtelenségig ki lehet használni, menjünk csapatostul, évente többször.
Bencus most locsolta meg az anyját is, meg engem is.:) Verset is mondott, külön-külön.
Nagyon ügyes volt, mert a pólómra locsolt, pedig nem beszéltem volna le okvetlen a hajamról, lehet, hogy az anyja mondta neki, hogy hajat mostam. Ám Bence azt mondta, hogy a tanárnők is a blúzukra kérték a locsolást.
Adtam Szilvinek locsolópénzt kétezer erejéig, amiből ő vett olyan figurás-feladatos könyvet, melynek hasznát tudja venni, tőle is hasonlót kapott. Örült Bencusom.:)

Rákaptam a teára, naponta legalább kétszer kimegyek és igenis, készítek magamnak 1-1 háromdecis bögrével, váltva a bodza és a jázmin filtereseket. Ha csak citrál és egy cukor van benne, már meg tudom inni, pedig a cukor ízileg még nyomokban sem fellelhető szinte így. Nem értek az édesítőkhöz, de majd körbenézek, milyet, mennyit, mennyiért kéne és hogy kell adagolni, mert fogalmam sincs.
Régebben a kórházakban annyira édes volt a tea, hogy szinte ihatatlan. Persze nem cukortól, hanem az édesítőtől. Most, a legutóbbi kórházamnál volt elfogadhatóan kevésbé édes a tea, amit adtak, tehát édesítőből is rájöttek, hogy lehet kevesebbet adni.

Ma vigasztalásként BK után Szulejmán-nap van. Ez mindig egy kis... jó, ami történhet...