1. kemó utáni 2. nap

Ma van a kemó utáni második nap.
Ez rosszabb volt, mint a tegnapi.
Először is keveset aludtam, mert eleve fél 2-kor feküdtem le. Mikor már majdnem megszűntem volna, Honesty almozott negyedórán keresztül. Jó büdös lett, így nem alhattam. Tehát felkeltem kialmozni, kiszellőztetni, az ablakot úgy is hagytam, macskafejnyire kitámasztva.
Fél 6-kor jött Honesty éhezni. Kelés, kajaadás, pisilés, első stóc nyugalmasabb szívgyógyszer, Haramia után kialmozás, visszafekvés.
Aztán már Szilviék keltek, készülődtek és mentek az iskolába.
Na, mondom, most még akkor aludnék némi pótlásként, mert ez semmi nem volt.
Erre 8 előtt 5 perccel elkezdtek kopácsolni és fúrni, fúrni... egészen délutánig ez ment, olyan 10-15 perces szünetekkel. Szóval lehetetlen volt aludni.
Ennyit az ez éji alvásomról.
Megjelent a torkom jobb felén a 32 éve nem észlelt hányingergóc. Pont, mikor terhes voltam, akkor éreztem ugyanezt. Megvolt mindkét gyerekkel végig a 9 hónap alatt. Ami azt jelentette, hogy nem lehetett kiszámítani, mikor hányok. Bármikor, bármitől... akkoriban én úgy csoportosítottam az ételeket, hogy "ezt eszek, mert jó hányni, ezt nem eszek, mert nem jó hányni"! És ez halálkomoly. Tudtam, hogy mit bűnrossz kiokádni, és tudtam, mi az, ami elbírható.
Most is ott volt egész nap a góc a torkomban, de csak öklendtem néha.
Viszont tompa hasfájás volt az alap egész nap, ez még elviselhető.
Aztán délelőtt őrült csikarások, melyek hasmenésekbe torkolltak, de mivel tegnap szünet volt, ezért csak az érzés volt hasmenéses, a cucc maga elsőre pl. nem. Mindenesetre a csikarások miatt elég nehéz volt felállni a budiról. És persze mindegyik után menni mosakodni, mert úgy én nem maradhatok (aranyér).
Ezen akciók alatt zacskót tartottam magam előtt elérhető közelségben, hogy ha netán elöl is kívánkozna valami jönni.
Egyszóval igen szar volt, délelőtt nem is vettem be a Medrolt... ma már csak egyet kell, tehát ráér délután is.
Kelés után megettem egy krémtúrót rögtön, mert rossz volt a gyomrom. Utána jöttek két részletben a szokott gyógyszerek, tea, egy banán, kávé. A banán a hiányzó kálium miatt kell, nem azért, mert megőrülök érte -- de mint írtam már, nem bírom lenyelni a 600 mg-os kapszulát, s a doktornő is vágta ezt, ő mondta, hogy akkor most függesszük fel, minthogy ennek a rovására kihányjam a többit is.
Délután már nem ment a hasam, viszont a hasgörcsök fokozódtak. Egészen késő délutánig szinte szülészeti fájásszerűen jöttek, és néha szinte kicsavarodtak a vesémig -- nem tudom máshogy mondani.
A lépre, májra, hasnyálmirigyre, bélátfúródásra stb. is utalhatnak ezek a hasgörcsök... mit ne mondjak. Néha úgy éreztem, mintha úgy a medencémnél kettéfűrészelnének. Érdekes érzések voltak mindenesetre. Alig vártam, hogy vége legyen. De kibírtam fájdalomcsillapító nélkül! Úgy rühellem a gyógyszerbevételt, hogy tényleg csak akkor veszem, ha muszáj és minden kötél szakad.
Beosztottam a munkákat: két fájás között áthúztam az ágyat, vagy kialmoztam a két almost, megetettem a macskákat. Egy órakor beadtam a Nivestimet. Ehhez Szilvi "szokta" a karomon összecsípni a húst, hogy 45 fokos szögben benyomjam a cuccost. Talán emiatt is fokozódott egy darabig a hasi görcsöm...
De azért megfőztem -- elsősorban Haramia kedvéért, hogy legyen neki pár napra mit enni, de persze azért mi is ellegyünk vele. Bébirépát pároltam pirított tarhonyával, és csirkemájpörköltöt csináltam. Gyors munka volt, ettem, Haramia is -- szava nem volt egész nap ennek okán!
Dani délután hozott almot és mentes sört.
Az előző injekció után 3 órával benyomtam a véralvadásgátló injekciót a combomba. Úgy ki vagyok már dekorálva, mint annak a rendje, pedig még csak az elején tartunk a mostani 30+10-nek.
Belenéztem a tükörbe: borzalmasan néztem ki, pedig még dél körül némi szemfestést is végeztem. De azzal együtt is!
Fésülködni nagyon lájtosan merek, mert még nincs semmim, amit fejemre rakhatnék, ha elkezd szaladni a hajam.
Kedden, ha megyek reggel a kórházba a laborba, mindenképpen megnézem azt a receptes parókakínálatot a gyógyászati segédeszközök boltjában. Oké, hogy turbánkendőt szeretnék inkább, de sürgős esetre nem árt itthon egy paróka, bármilyen is, inkább, mint kopaszon ijesztgetni pl. a postást.
Istvánnal csetelgettünk, elküldte a Szultánát, letöltöttem, megnéztem.
Anyukám felhívott, beszéltünk kicsivel többet, mint egy órát. Mondta, hogy ha rosszul vagyok, csak szóljak, már teszi is lefele. De mondtam, hogy csak a hasam fáj.
Este 7-re állt ki annyira, hogy megkönnyebbülhettem, és be is vettem a Medrolt a Quamatellel. Ma csak egyet-egyet kellett szedni, úgyhogy ezen is túllettem legalább.
Már nagyon régen nem ettem mézen kívül édességet, és éreztem, hogy üresedik a gyomrom, muszáj belerakni valamit, úgyhogy margarinos-baracklekváros kenyeret ettem.
Remélem, fogok tudni valamit aludni... az előző éjszakánál mindenesetre többet szeretnék.