Éééés... 33.! Zárójelentés és vége a sugárnak

Elérkezett a nagy nap, úgymint az utolsó sugár, s ezzel a sugárterápia vége! Hihetetlen, ezt is megértük.
Viszonylag korán keltem és készülődtem, hiszen ha időpontra megyek, más a helyzet.
9-kor indultam, szerencsére a 22-es hét közben, úgy 5-ig negyedóránként jár, ez elég ritka jótétemény. A legtöbb busz 2-szer, max. 3-szor jár csúcsban is.
Háromnegyed 10-kor már bedobtam utoljára a jelentkezési lapot és türelmes várakozásba kezdtem.
11-kor már be is hívtak, ez volt az első, hogy valóban délelőtt sikerült bejutnom.
Megtörtént a 33. sugár, s az öltözőbe behozta az asszisztens a kezelési dossziémat, hogy azzal menjek a doktornőhöz.
Mikor láttam, hogy mások is várakoznak, meg is nyugodtam, hogy itt van az adjunktusnő, most már nincs min aggódni. Olyan 20 perc múlva be is tudtam adni a dossziémat.
Sajnos, utána elment az adjunktusnő valahova, és több mint egy órahosszáig nem is jött vissza. Hát igen, itt ez van.
Egy órakor végre behívtak, ahogy a doktornő visszajött.
Le kellett vetkőzni és megmutatni a sugár nyomait. Nem jajveszékelt ugyan a látványtól, de később a zárójelentésben olvastam, hogy másod- és harmadfokú égési sebeim vannak. F@sz@. Mondjuk, eddig nem tudtam, hogy hanyadfokú, ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb, ahogy élem ezt a dolgot.
Azt láttam, hogy nem nagyon tetszett neki, hogy nem jöttem külön hozzá felíratni kenőcsöt, hanem a saját szakállamra kentem a Culevittel -- jelzem, ezt a kenőcsöt, amivel pedig tele van a net, nem is ismerte --, de én biztos vagyok benne, hogy az általa felírt sem hatott volna jobban. A Culevit márka kifejezetten rákbetegeknek szól, s ez a kenőcs konkrétan a daganatosok sugár következtében létrejött égési sérüléseire van kidolgozva.
Már arról nem is beszélek, hogy még a sugár kezdetén "folyosószinten" egy korábbi beteg, aki akkor már túlesett a terápián, mesélte, hogy neki legalábbis a felírt kenőcs semmit nem használt, és lényegében úgyis mindenki mást használ, ami neki legjobban bejön.
Én mindenesetre örülök, hogy egyéb mellékhatások nélkül megúsztam ezt az egészet.
Függ ez attól is, hogy ki hova kapja a sugarat... mert pl. a méhdaganatosoknál mindnél elég komoly hasmenés kíséri végig a terápiát. Hát, az a helyzet, hogy én akkor nem tudtam volna tömegközlekedéssel ide kijárni és 4-5-6 órákat a napból ezzel eltölteni, otthonon kívül. Ezért is szerencsém van.
Aláírtam papírokat, megkaptam két példányban a zárójelentést, és majd mennem kell vissza az onkológiára. Ide is vissza kell ám jönni, mégpedig 6 hétre -- az adjunktusnő szerint ez egy új módi, eddig 3 hónapra kellett, ezt a 6 hetet most vezették be. Ettől függetlenül azt mondta, hogy január közepe táján találkozunk, ami ugye, megvan 2 hónap is.
Na jó, majd jövök valamikor, nekem most ez, hogy nem kell naponta járni, ez nagy szabadságot jelent! Szinte szokatlan, hisz' szeptember óta ez nagy kötöttség volt minden áldott munkanap!

Kivártam a 24-est.
Bementem a Coopunkba, vásárolgattam ezt-azt.
Szerintem Szilvivel épp elkerültük egymást, ő utánam mehetett be.
Szilvire volt bízva egy csekkbefizetés, előtte meg a Tescóban volt, ő is vásárolt magának nagy akcióban egy nagyon dekoratív, kényelmes téli cipőt.

Megnéztem a tegnapi Elifet, este Ázsia és BK.