Angyalliget

Délelőtt "elmolyolgattam" az időt netezéssel, olvasással; majd dél körül gondoltam egyet, hogy felmegyek, megnézem az adventi főteret. Elsősorban az Angyalliget izgatott, mert bár volt tavaly is, de én eddig még nem láttam. Mások fotói is felkeltették a kíváncsiságomat, meg egyébként is: ahol fotózni lehet, ott a helyem...
Mivel hétvégén itt konkrétan városba menő járat nincs nekünk, ezért 22-eshez mentem ki, hogy ne gyalogoljak fel végig a városba, hiszen ez a két megálló is "valami". A Tescótól viszont gyalog mentem fel a Hatvan utcán, amúgy is kellett már gyalogolnom.
Természetesen nagyon örültem mindennek, amit láttam. Gyerekes rajongással fotóztam mindent, ami csak érdekes volt számomra. Óriáskerék, Mikulás-ház a fényfigurákkal, kisvasút, korcsolyapálya, város karácsonyfája; végigmentem a vásáros bódék sorain is, persze most nem vettem semmit, de nézelődni is jó volt. Na meg "illatozni" a főzős-sütős bodegák körül!
Az óriáskeréknél sorban álltak az emberek -- na, ezt én is kipróbáltam volna, ha nem vagyok egyedül... de esküszöm, egyszer majd még rákerül a sor, rajta van a bakancslistámon! --, a jégpályán is evickéltek gyerekek, a bódéknál helyenként tömegek; vásároltak is és ettek is.
A végére hagytam az Angyalligetet. Ez a régi városháza udvarán van, és hát számomra várakozáson felüli élmény volt. Csodálatos mesevilág, ezer szikrázó karácsonyfa, s ami leginkább lenyűgözött, az a sok kis varázslatos részlet, látnivaló, amikkel minden helyet kitöltöttek; azok a fantasztikus ötletek, amiket meg is valósítottak!
Szóval nagyon nem bántam meg, hogy megnéztem. Igazándiból még egyszer meg kellett volna néznem az esti díszkivilágításban is, mert bár nagyon sok mindenen így is égtek a fények, de az esti megint más. Viszont akkor nem tudtam volna ilyen hathatósan fotózni -- no, ezért mondom, hogy a teljes élményhez mindkettő hozzátartozna, de így is rendkívül látványos volt minden.

Itt léptem be az Angyalligetbe:

A Széchenyire mentem buszt várni, de hogy troli jött, nem fagyoskodtam tovább, felszálltam, és mivel a Segner térig megy, hát bementem a Tescóba.
Vettem pár dolgot, és vettem egy kínai kaját elvitelre, majd kivártam egy 24-est.
A pénztárnál egyébként volt egy érdekes (bár már szinte megszokott) sztori. Rengetegen állnak sorba a pénztáraknál, és eléggé csalóka ám egy-egy rövid sor... mindenesetre én beálltam egy ilyenbe a kiskosarammal... Utánam is jöttek még később, de ők hamarabb feladták és átmentek másik sorba...
Előttem ugyanis két hatalmas szekérből pakolászott fel egy középkorú pár a szalagra, és hát eléggé bonyolult dolgok voltak, külön számolták az ilyen-olyan kupacokat, volt ott minden: utalvány, kupon, többféle kártya, ezt így, amazt amúgy... a cuccokban pedig hát, leginkább luxusdolgok. Engem hidegen hagy, ki mire képes és ki mit vesz, de ha már 40 percet állok utánuk a sorban, óhatatlan, hogy hallok dolgokat, még ha nem is értem a sok bonyolódást. Lényeg, hogy 5-6, de 8-10 ezres italok és ajándékcsomagok tömkelegétől kezdve méregdrága készletek, parfümöktől kezdve a tengeri herkentyűk, vaddisznó, nyúl és sorolhatnám; minden volt ott. Nem magánboltosok voltak, az biztos; azt meg lehet állapítani, ha mondjuk, egy kisbolt árukészletét töltik fel! Ott nem ilyen áruk vannak porondon! Bőven 200 ezren felül fizettek, ha összeadom a 87 és a 140 ezres pénztári elszámolásokat -- de egyáltalán nem is ez az érdekes! Hanem az, hogy a pénztárosnő megkérdezte, hogy esetleg adományjegyet 250 Ft-ért nem vennének-e az ökumenikus segélyszervezet javára, mellyel a rászoruló családokat támogatnák... Nem. Ők -- nem. Valami párszavas hevenyészetten határozott és önérzetes indoklásféle is elhangzott, aminek semmi értelme nem volt amúgy, de lényeg, hogy ők most nem szándékoznak még többet költeni...😵
Én sorbaálltam a kis félkila csirkelábammal, margarinnal, két dobozos sörrel és kétféle kis csomag felvágottal... én -- vettem. Pedig már két hete is vettem!
Amíg a fizetések zajlottak, a pénztárosnő rám nézett, valami leírhatatlan arckifejezéssel, amiben sok minden volt... de ezt ők észre sem vették (szerencsére), én viszont egyetlen szó nélkül mindent kiolvastam belőle.

Otthon beszedtem a reggeli átforgatás után szerencsésen megszáradt ruhákat, és behajtogattam, zsákba raktam. Volt néhány, melyek nem száradtak meg, de a munkásruha a lényeg úgyis. A nem megszáradtakat majd elviszi Dani később, ha akarja.
Estefelé telefonált is, hogy jöhet-e, úgyhogy jött és el is vitte. Odaadtam neki a két doboz kaját is, még ment anyámhoz is macskakajákkal, szerencsére.
Még előtte megnéztem az e heti Elifekből az utolsó három napi részt, majd pendrájvról a Sztárban sztár 2. részét.
Bencust hozták este.
Éjfél utáni fürdésnél mostam hajat.

Vásár az ünnep előtt

Ma végre délelőtt nagykervásár volt az iskolában, erre most kimondottan pályáztam, mivel az ajándékozásom nagyját onnan szándékoztam megoldani.
Reggel bekészítettem egy mosást, s mire elkészültem a reggeli szokott teendőkkel, cicával és magammal; le is járt. Kiteregettem, majd elgyalogoltam az iskolába.
Elég nagy tumultus volt, szokás szerint sorbaálltam még kosárért is, de türelmem határtalan.
Meglehetős gonddal nézegettem át a felhozatalt, és igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert szinte mindent sikerült beszereznem, amit akartam! Fizettem is majdnem 15 ezret, de a lényeg összejött (nyilván, ha a Szilviékét is itt rendezem és nem hárítom át szokásosan őrá -- amit ő is jobban szeret persze --, jóval több lett volna). De a fizetésnél sorbaállva konstatáltam, hogy nemcsak én vagyok így, gyakorlatilag mindenki ötjegyű összeget fizetett... Nem hülyeség ez a vásár, nagyon sok "gondot" és hiányt megoldunk általa.
Tudtam, hogy még veszek ezt-azt, ami már bárhol kapható, de a fő cuccok megvannak.
Otthon rendszereztem a dolgokat egyelőre külön zacskókba, a csomagolás majd később fog történni; venni kell vagy 3 tekercs csomagolópapírt.

Bencét közben elvitték holnap estig.
Beraktam még egy mosást a gépbe, s közben párolt csirkemellet készítettem gombamártással, basmati rizzsel.

Ebből anyámnak és Daninak is raktam félre egy-egy dobozzal.

Megnéztem a hétfői és a keddi Elifet, valamint este az X-faktor elődöntőjét.

Hétvége felé

Délelőtt összeszedtem, kirámoltam a hűtőbeli maradékokat, és amit még lehetett, feldaraboltam a lenti cicáknak, jó sok pörköltszafttal feldúsítva, meg ha rizsből, főtt tésztából, mondjuk, egy kanálnyi marad, azt is hozzáteszem és összekeverem a maradék főtt- és sülthús-, májkrém-, húskrém- és felvágottfélékkel, mikor mi adódik. Egy nagyobb fagyisdobozféle bőven tele van hetente, és hát ugye, mások is visznek -- így vannak szegények életben. Vannak napi szinten vizet cserélők, és tápot is láttam már kitéve...
Mikor délután Szilviék lementek, levitték a kajáspitlit a lépcső alá.

Csirkecombpörköltet főztem, pirított söréttel (mármint tarhonyával).

Rendes levélként megérkezett postaládába téve a rendelt novelláskötetem. Amikor beleolvasgattam, már láttam, hogy azt kapom, amit vártam; tudtam, hogy kedvelni fogom.😊

Később láttam, hogy a Molyon nincs még felvezetve, úgyhogy ezt is megcsináltam.
Szilvinek odaadtam a kettejüknek ajándékra szánt összeget, hogy karácsonyig még bőven legyen ideje beinvesztálni az ajándékaikba.

Dani telefonált és később jött is. Hozta a szennyest, s adtam neki egy dobozzal a ma főzött kajából.
Hozta Bencus mikulását, mármint abban az ő "részét", mivel ugye, egyébként már megvolt a mikulásozás... Közben Szilvi készített anyámnak is egy mikuláscsomagot, és odaadta Daninak, hogy ha majd megy, vigye el.
A Konyhafőnök első főzéséről lemaradtam, de később sikerült megnéznem, s utána a BK-t is.