2015. november 23., hétfő

Tecsózás Szilvivel -- szülői értekezlet

Mára igen keveset aludtam. Egyrészt rohadtul fáj a derekam, ez mostanában úgy látszik, állandósul. Csak tudnám, mitől. Ez a fajta fájdalom NEM lumbágó, azt jól ismerem...
De erre is ugyanazt a kétfajta kenőcsöt használom, amit a lumbágóra -- egyébként lehet, hogy ezt is úgy hívják, de érzem, hogy ez nem kifejezetten a gerincem. Ráadásul olyan helyen fáj a derekam, ahol a lumbágóm majd' 40 éve alatt nem fájt: jobb oldalt. És nem minden helyzetben, de pont eléggé ahhoz, hogy kínkeserves minden meghajlás, lehajlás; elnézést, de komolyan mondom: a fenekem alig tudom kitörölni, annyira tekeri a kín a derekam. Voltaren Dolo és Flector EP Gél ellenére.
Éjjel fekve és a számítógépes széken nem fáj, eszembe sem jut; de mindenhol máshol igen.
Későn feküdtem, volt vagy fél 3, mire mindennel végezve lefeküdtem, fél 6-kor keltett Honesty, a zabagép. Utána visszaalvás nagynehezen, majd Szilviék elindultak fél 8 után...
Mikor Szilvi visszajött, akkor kezdtem feltápászkodni, de rohadt nehezen mozogtam. Mindegy, elvégeztem a reggeli teendőket, kenőcs, gyógyszerek, öltözés, tea, keksz, kávé, "emberkinézetűvé" válás -- majd előzetes megbeszélés alapján Szilvivel felgyalogoltunk a Tecsóhoz, mert ha a 12 tasakos dobozos Felix csak 999, akkor azt bűn kihagyni. Pláne, hogy már a gagyi macskakaják is sokkal többe kerülnek, amit ráadásul meg se esznek. És főleg, hogy már megint fogytán van a kajánk.
Így kihasználva Sunlight jótékonyságát, ezt meg tudtam oldani. Mivel ezt jó sok időre le akartuk tudni, ezért mentünk mind a ketten. Meg a derekam miatt is.
Így 8 dobozzal vettünk, de kellett vennem szőroldó pasztát is, és másfél kiló tápot (ez még nem volt létszükség, de kifutó áru, sajnos, ez a fajta, legolcsóbb prémium táp -- a nagyobb kiszerelés már nincs is -- szóval azt is vettünk). Meg persze apróságokat, olcsóbb pulykacombsonkát kerestem Haramiának, mert őt teljesen elszeparálva etetem, örülve, hogy valamit is egyáltalán hajlandó megenni.
Vettem foltot a Popika-féle farmer térdén lévő lukjához, vettem tűbefűzőt (fogyóeszköz nálam), valamint sajtosroló nélkül sem múlhat el tecsózás. Máskor veszek 1 kiló csirkelábat, de azt most nem kellett, mivel múlt héten azt már vettem, és még több mint fele le van fagyasztva.
A5-ös keret nélküli képtartót is néztem, de ugyanúgy, mint a múlt héten, semmi változás nem volt a polcon azon a részen: NINCS A5-ös tartó, még keretes sem...:(
A külső kisebb boltoknál, melyek a Tecsó oldalán sorakoznak, viszont felfedeztem egy olyan részt, ahol albumokat, bizonyos írószerféleségeket árulnak, és megakadt a szemem pár kereten; így rákérdeztem, nincs-e keret nélküli képtartó A5 méretben. A kiscsaj végigszaladt rajtuk az ujjaival, majd mondta, hogy "sajnos, nincs... hopp, de mégis, ez az egyetlenegy még itt van!" Hurrá! És csak 390 volt. Nagyon örvendtem neki, és már meg is jegyeztem, hogy 15x21 cm pontosan ez az A5, hogy miért is nem tudtam én ezt magamtól amúgy, tördelő révén A5-nél ez volt a beadandó lapméret...
Ezek után hazakutyagoltunk, kibírta a fájó derekam. Jobban fájt, míg otthon mindent elpakoltunk.
De legalább amit megtehettünk, macskakaja, paszta, képkeret -- ez volt a lényeg, megvan.

Délután 4-re Szilvi elment az oskolába Bencéért, hazahozta, majd fél 5-re visszament szülőire.
2,5 órahosszat volt velem Bencus, de most teljesen laza volt a dolog, Bence nem volt komoly mértékben éhes, himihumik, tea stb. meg voltak kikészítve -- s ilyenkor nem is hiányzik neki semmi más, csak pisi-kaki, és pihizéssel egybekötött rajzfilmnézés a tévén. Úgyhogy különösebb dolgom nem volt vele, csak ránézni időnként és megkérdezni, minden oké-e, nem éhes-e stb.
Szilvi nagyon felajzottan jött haza a szülőiről, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen "borzalmas" lesz.
A tanárnő a két kisegítős gyerek miatt az egész -- 14 fős! -- osztály 8 db megjelent szülőjére zúdította a haragját, mert a két gyereket nem merte diszkriminálni, még nevén nevezni a dolgokat sem. De úgy fel volt spanolva, hogy egyöntetűen a többi szülő is úgy érezte magát, mint holmi bűnözők. Szilvi előtt ott volt kiosztva Bence 100%-os matekdolgozata, míg XY, széltől is óvandó kisegítős gyerek (aki betöri az osztálytársai fejét, aki kigáncsolja sorban a többi gyereket, aki a faliújságból kiszedett gombostűt akarja az osztálytársa mellkasába szúrni és még sorolhatnám), bele sem nyúlt egy vonással sem. De azokat védeni kellett, "óóóóóóó, akarnak ők fejlődni!!!!", stb., de közben összefoglalóan úgy beszélt az ÖSSZES gyerekről, hogy rettenetesek, hanyagok, rendetlenek -- volt olyan anyuka, aki próbált megszólalni és védeni a normális gyerekét, de le lett torkolva és az anyuka majdnem sírt...
Szilvi is csak arról beszélt, hogy ő -- szerintem kivételes emberként -- eddig szeretett szülői értekezletre járni. Most is (joggal) azt hitte, jót fog hallani és büszke lehet egy kicsit arra, hogy ők tényleg nagyon precízek: Bence padjában a legnagyobb rend volt, míg a legtöbb gyerekében disznóól; ő minden áldott nap átnéz üzenőt, tolltartót, megcsinálják a házit, maximálisan teljesítik a gyűjtőfeladatokat, ő aláír MINDENT, kommunikál az üzenőben, befizet mindent, amit kell -- és akkor úgy jött haza, hogy még mindig égett a képe, irtóra lealázva, megsemmisülve érezte magát.
Nyilván én is felnőtt nagymamafejjel osztom az észt, hogy hogy kellett volna, meg nem kellett volna szó nélkül hagyni, sőt, ki lehetett volna több szülőnek is kérnie a hangnemet, de Szilvi azt mondta, hogy még a sokkal szókimondóbb, szájalósabb, öntudatosabb szülőkben is benne rekedt a szó. És az ő helyzetében, ő korában biztos én is befogtam volna. Mindenkit olyan váratlanul ért a sok leb*szás, hogy Szilvi szavaival élve a sz@r is megfagyott bennük...
Mikor itthon mindezeket elmesélte nekem, teljesen felajzva, hát szegény Bence is úgy nézett ki, mint aki bűnt követett el. A felétől már noszogtatta az anyját folyamatosan, hogy menjenek megcsinálni azt a házit, ami majd 3 nap múlva kell... úgy meg lett félemlítve mindezek által...
Hát, nem tudom, mennyire jóféle pedagógia ez.
Én iszonyat sok szülőit végigszenvedtem két gyerekkel, bölcsődés kortól teljesen az érettségikig, majd utána még két évig jártam a nagy ló 19-20 éves gyerekem technikusija alatt ugyanúgy évi 4-szer, mint középiskolákban... De soha nem éreztem ezt, mint most Szilvi, ezt a megalázottságot, pedig én is érzékeny vagyok, és voltak szigorú ofők is, mint pl. általánosban mindkét gyereknek felsőben ugyanaz volt az ofője -- Emike néni, de ő teljesen korrekt volt. Soha nem szégyenített meg senkit, bár ugyanúgy elhangzottak nemcsak dicsőítő, dicsérő himnuszok -- mégsem érezte a szülő taknyos, leszidott kölyöknek magát.
Egyébként is úgy gondolom, hogy a tanarak részéről a rosszat azoknak az illetékes szülőknek kellene elmondaniuk szigorúan négyszemközt, akikre tartoznak!! Ez aranyszabálynak kellene, hogy legyen...
Na mindegy, jól elrontották szegény, iskolát komolyan vevő, tanuló, mindent teljesítő szülők és gyerekek napját-estéjét... Gratulálok.:(

2 megjegyzés:

  1. Talán a pedagógusból is a tehetetlenség tört elő, hiszen nem teheti konkrétan szóvá, hogy a kisebbség nem tud beilleszkedni.. Ugyan a két érintett gyerek szülei ott voltak-e? Ha nem, akkor diplomatikusan lehetett volna célozni rá, hogy sajnos, az érintett gyerekek szülei nincsenek jelen, s talán a jó gyerekek további példamutatással inspirálhatnák a renitenseket. Nem tartanám árulkodásnak azt sem, ha a gyerekek mernék elmondani az atrocitásokat, és a pedagógus ezt szembesítéssel elintézhetné az érintettek között. De tudom, hogy ezért a pedagógus is húzhatná a rövidebbet, mert ráfoghatnák, hogy diszkriminál. Az állását ő is félti, meg azt a csekélyke fizetését. Nem könnyű nekik sem. Talán a szülőknek kéne időben összefogni, mielőtt túlságosan nyeregbe éreznék magukat a rendbontó gyerekek, akiknek a szülői háttere sem lehet biztatóan együttműködő... Jól teszitek, ha nem hagyjátok szó nélkül, mert ezek a dolgok csak göngyölődnek, s végül az ártatlanok húzzák a rövidebbet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jól látod. Konkrétan tehetetlenek a pedagógusok. Rájuk sózták ezeket a gyerekeket, ahova a kis létszám miatt az egyéb problémás (pl. Bence logopédiai javaslatra kellett, hogy odamenjen), de normális gyerekek járnak elvileg. Mivel megszűnt a kisegítő iskola, valahova azokat is állítólag szétosztották a városban... hát ekkorát szívtak. Kis létszámú osztálynál azt hinné az ember, jobban lehet haladni... de rohadtul nem.
      A gyerekek őszinték, egyáltalán nem titkolják ezeket, a tanárok meg kivannak, mert mint mondják, az órák fele azzal telik el, hogy a problémás gyerekeket próbálják fegyelmezni, tehát haladni sem tudnak úgy.
      Mikor a szülők mennek a gyerekeikért, azokból csak úgy árad a panasz, hogy Anti és Jani most éppen kit vertek éppen majdnem agyon. Tisztában vannak a tanárnők is, de tehetetlenek. Rögtön első naptól hiába írják az intőket nekik, állítólag olyan trágárul, pocsékul beszélnek még a tanárokkal is, hogy a tanárok és Bence sem merte megismételni...
      Állítólag nyugtatókkal járnak be tanítani. A szülőket azzal "nyugtatták", hogy bírják már ki ezt az évet!!! Miközben minden egyes nap hálát adhat a szülő, ha nem törték be a gyerek fejét, ha nem loptak el valamijét, amit újra kell venni, ha nem dobálták el a gyerek rendben tartott holmiját...
      Közben állítólag ezek (de az egyik biztosan) már másodjára járják az elsőt... és nem tudom, most hogy van, de régebben csak kétszer járhatott egy osztályt a gyerek, és ha most másodjára járják, azt azt jelenti, hogy jövőre ugyanúgy másodikosok lesznek, tehát max. majd onnan buktathatják őket újra... Nem tudom.
      Én mondtam Szilvinek, hogy én már ennyi évtizeddel a hátam mögött összebeszélnék pár, szintén "áldozat" gyerek anyjával és közösen igenis, felkeresnénk az igazgatót, mondván, hogy így nem tudnak a tanulásra koncentrálni a gyerekek, ők pedig agyonaggódják magukat, a gyerekek is félnek nap mint nap - nincs-e bármi mód... ha nincs, akkor meg valahogy - persze nem biztos, hogy van rá mód, de akár "ijesztgetés"-nek is felfogható, hogy határozottan kijelentem, hogy át szeretném íratni a gyereket máshova. Ha többen mondják, talán nem kárbaveszett szó.
      Év elejétől beszéljük ezt, mindenhol ez a téma, úgyhogy nem tudom, mi lesz a vége. Valószínűleg ott volt a szülőin legalább egyik ominózus hozzátartozója (állítólag egy nagyobb lány!), ezért volt olyan "toleráns" és általánosító a tanárnő. Amit viszont a többi szülő és gyerek nem érdemelt volna és nagyon rosszul esett nekik.
      Egyébként meg az tényleg mindig úgy van, hogy általában az ártatlanok húzzák a rövidebbet, talán nemcsak az iskolákban.
      Tény, hogy Szilvivel épp beszéltük, mi az, ami megmaradt bennünk pl. általános iskolából: ez a sok rossz, ami igazságtalanság. Amikor ártatlan vagy és megbüntetnek. Amikor valaki rád fog valamit, beárulnak, neked meg nem hiszik el az igazadat. Amikor hazudoznak rólad (esetleg épp a saját bűnüket tolják át az ártatlanra), és azt bezzeg mindenki elhiszi.
      Szegény Bencus, pedig épp elég van neki iskolai problémák nélkül is, a családja másik fele okán fennálló gondok miatt is.
      Ja, az ominózus gyerekek el sem tudják képzelni magukat a nyereg nélkül, mert egyszerűen kezelhetetlenek. A tanárok azt mondták (NEM szülőin, hanem pl. értemenéskor), hogy ezek a gyerekek antiszociálisak. Letojják a figyelést, a felmérést, a házi feladatot, a felnőttek alapvető tiszteletét.
      Legalább az egyiket ráadásul azt hiszem, menhelyről vették ki, tudod, vannak ilyen szülők, akiknek az a megélhetés, hogy pár menhelyi gyerek nevelése - ezért kapnak lényegében bért...
      Na, most erről ennyit... őket sem tudom irigyelni, az biztos.

      Törlés