2015. november 22., vasárnap

Kabátdömping érkezik és köszöntés

Vasárnap kora délután Etelka hívott fel, hogy nem tudnék-e átmenni, mert kiválogatott kabátokat, amiktől szeretne megszabadulni. Őáltala anyámhoz elvitt ruháscsomagokból elég rendesen válogattunk a nyár-ősz folyamán egyébként.
Mondtam neki, hogy most készülök épp főzni, aztán meg sürgősen hajat festeni, minden be van időzítve -- s egyben elkezdtem gondolkodni a jövő hét napjain, melyik nap mi is van.
De Etelka már mondta is, hogy és hogyha most áthozná, le tudnék-e menni érte? Mert végül is ugyanabban a házban, tehát tök közel lakik, ahol keresztanyám (most Dani) lakik. Hát mondtam, hogy jöjjön nyugodtan... addig nem kezdek hozzá semmihez.
Nem akart feljönni, csak hogy én lemenjek a cuccért, de mondjuk, annyit mondhatott volna, hogy vigyek szatyrot, mert azt visszakéri. Ha nem jön fel, ezt máshogy nem lehet megoldani, minthogy kiszedem a cuccokat és ölelem magamhoz, míg társalgunk. Mert tudtam, hogy vele sem 2 perc egy találkozás!
Így is történt: legalább 30-40 percet elbeszélgettünk odalent, ennyi időre akár fel is jöhetett volna -- bármennyire is ódzkodom a vendégfogadástól a szalonképtelenség miatt.
Neki is most lett vége a munkaviszonyának, van 38 éve, tehát ő már részesülhet a munkanélküli 3 hó után NyES-ben, és valahogy kihúzza: 2 éve van hátra az öregségiig. Hát ezt kellett többek között megtárgyalni.
Kicsit sajnálom azért, hogy vége ennek a baptista szeretetszolgálat dolognak, mert jó volt, hogy anyámnak ki tudta íratni a doktornőnél a gyógyszereit, meg odamenet heti egyszer azért ha rátelefonált anyámra, akkor megvette azokat, amiket anyám nem kapna meg itt a két házzal odébbi, egyedüli kisboltban, ami a környéken létezik.
Lényeg, hogy most tényleg mindenütt a 4 kabát lóg, amit Etelkától kaptam. Tök jó állapotú cuccok, igaz, hogy van, amelyiken látszik, hogy régebbi idők divatja. Egyelőre egyszerűen nincs hova tennem. Minden akasztós részem dugig van, mert bár rengeteg mindent elhordtam már a Máltaiba, de vannak, amiket nem használok szinte sosem, mégis sajnálom, "mert hátha jó lesz egyszer"... így aztán lógnak a szekrényben sosem használt, "de még jó lehet" cuccok, meg "hátha belefogyok" címszavasok. És hát tényleg olyan helyzetben vagyok, hogy mindenki egyből rám gondol, ha meg akar szabadulni valami cuccától.
Mivel Etelka egy fejjel alacsonyabb, ám szerencsére szélesebb is nálam, ezért kabátok méretével általában tényleg nem szokott probléma lenni. Csak még helyet kell nekik találni.


Mindenesetre ahhoz képest, hogy 15 évet kihúztam átmeneti jellegű kabát nélkül -- nálam a "szódavíz" rövid ballon mellett volt a farmerdzseki, és "őutánuk" egyből a télikabát következett "száz éve". Ez másfél évtizedig volt csak ciki, mostanra változott a helyzet... de most már annyi mindenféle kabát van, hogy szerintem ha még egyszer ennyit élnék, is elég lenne, pláne ha az előző másfél évtizedet vesszük alapul -- nem volt, mégis megvoltam...
Köszöntem szépen neki.:)




* * *

Este átjött Dani, egyrészt ruhát cseréltünk: egy zsák tisztát-varrottat egy zsák szennyesért.
Emellett felköszöntöttük, mert csütörtökön lesz 30 éves a "csecsemő".:))))
Én egy vaskos puha pulóvert, 5 zoknit és egy bort; Szilvi termopulóvert, tusfürdőt, sajtot (!!) vett neki. Ezenkívül kapott egy jó nagy adag, ma, frissen készült tejfölös, bőven húsos makarónit is, és kért egypár szelet kenyeret, nem lenne-e... dehogynem, nálunk általában van, mert gyerekes háznál nem lehet, hogy legalább kenyér ne legyen -- ezért jut mindig a kutyáknak is.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése