Újabb örömcsepp

Mára is jutott egy lélekmelengető váratlan találkozás és esemény.
Kora délután csak itt a környéken elkezdtem bolyongani és vásárolgatni, kispiacon, írószerben, DM-ben, százasban, Coopban jönni-menni, meg a díszállatosnál pl. Kleofásnak szárított marhaszívet venni, mert már vagy egy féléve csak ezt hajlandó megenni.
Hazacepekedve egyszerre kezdtem hozzá az átvedlésnek, elpakolásnak, ugyanakkor a hűtő egyhetes maradékainak szelektálásához, amivel együttjár egy rahedli mosatlantermés... hogy majd utána végre főzök már, mert éhen deglek, fél 4 és még ma nem ettem semmit.
Ekkor jött a telefon: Vali volt, az a kolléganőm, akivel mindkét munkahelyünk közös volt és legalább 35 éve ismerjük egymást.. és aki utolsó munkahelyemről 13,5 év után egyedül volt képes búcsúztatni, mikor leléptettek...
Sietős és kicsit hivatalos volt a hangja, már azt hittem, valami munkával kapcsolatos a dolog... sürgős korrektúra vagy hasonló, amiről szó lehet... De csak annyit kérdezett, hogy itthon vagyok-e, mert ő most pont itt van a Tecsóban, és akkor le tudnék-e menni a ház elé, mert idejönne. Ugyanis megtalálta a két szakkönyvemet!! a cégnél. Hogy mennyit kajtattam itthon pl. a Quark könyvet, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem hoztam el, mikor 1 hónapom volt rá a ledolgozott felmondási idő alatt, hogy minden cuccomat hazaköltöztessem. És úgy is emlékeztem, hogy annyira számontartottam a Quark könyvemet, miszerint el ne felejtsem!, hogy elsőként a cuccaim között volt...
Végig ebben a hitben voltam -- ott, az asztalom fölötti polcokon a munkahelyen nem láttam, ergo biztos hamarabb hazavittem; otthon akkoriban volt más gondolatom, mint valóban ellenőrizni.
És akkor jöttek a nagynénémmel kapcsolatos gondok, lényeg, hogy jó pár hónap eltelt, mikor rendezni akartam a könyveket, és kerestem a Quarkot -- nincs. Még Szilvit is "meggyanúsítottam", hogy biztos elpakolhatta, mert sokat pakolászott nálam azután, hogy ideköltöztek, pl. a millió könyvemet-polcaimat is rendbetette, sok könyv más helyre került, rendszerezni próbált stb. Meg voltam győződve, hogy így kavarodhatott el.
És mikor Valival leveleztünk időnként, rá is kérdeztem: nézzen már a "környékemen" körül, nincs-e ott a könyvem. (A Word akkor eszembe sem jutott, hogy egyáltalán azt is bevittem anno!) Még a nevem is benne van a kézírásommal. Megnézte -- nincs ott. Hát, innentől végleg lemondtam róla.
No de most ezek szerint meglett, Isten tudja, hol. És meg is lepődtem, mert hát tényleg, a Word is ott volt, szintén saját kezű nevemmel, csak az valahogy kevesebbszer kellett és nem tartottam annyira számon.
Na, a telefon után hagytam félbe mindent és öltöztem vissza újra, pedig a fent említett kupi mellett még Honesty épp nagydolgozott is, mert miért ne pont akkor, mikor csomó mindent csinálsz egyszerre... de macskavécé-takarításhoz már éppenséggel nem volt időm, Vali már csörgött, hogy itt van. Lerohantam (már amennyire a lift közreműködésével lehet rohanni...), kiálltam a lépcsőfeljáró elé: sehun senki. Már ott állok vagy 5 perce, nézegetem az autókat... hm, inkább rácsörgök, mert ismerem a jóasszonyt, simán elképzelhető, hogy máshol vár!
Már éppen a telefonlistát böngésztem, mikor csörgött a teflon: tisztáztuk, hogy mind a ketten itt vagyunk! Csakhogy ő az előző kanyarház ugyanilyen állású lépcsőháza előtt állt! Na, ezen jót kacagtunk, de 2 perc múlva tényleg odagördült elém. Puszilkózás és röhöncsélés azon, hogy rossz helyen várt. Pedig anno ő hozta-vitte a munkákat tőlem és nekem, mikor a fogcsináltatásom alatt 1 hétig itthon dolgoztam... meg hát hányszor hazahozott-cuccolt engem 4 nagy szatyor könyvvel, mikor anno még kaptuk a karácsonyi könyvvásárlási lehetőséget 13. félhaviként! De hát, ami már majd két éve zajlott utoljára -- hogy ő erre járt --, az igen régen volt...
Kezembe nyomott egy szatyrot, benne a két könyvem, melynek egyébként tényleg nagyon örültem, marha drágák azért ezek a szakkönyvek, és emlékszem, milyen nehéz teher és kötelesség volt megvennem még kereső koromban is; kötelesség, mert más segítségem nem volt a Quark programban -- épp a Vali általi két félnapi okításom után az azonnali éles munkáknál. És volt még a kezembe nyomott szatyorban egy csomag szaloncukor és pár mandarin is -- ó, de drága!:)
Kb. fél órát beszélgettünk a cégről, az emberekről, eseményekről. Ugyanannyian vannak, Valira jut gyakorlatilag minden, ami beesik, tördenivaló stb., mert Péterünk, aki egyszem más tördelőként még ott van, szinte egész évben az akcidenseket csinálja, főleg az igen sűrű futásszervezésekkel kapcsolatban... Lajosunk a gépteremben hányja el kezét-lábát, fent meg, ahol időnként 5-6 irodista is dolgozott, most csak kettő van! Hát ebből a helyzetből nemigen áll vissza a régi igazi könyvprofiljellege a cégnek...
Aztán elbúcsúztunk boldog ünnepeket kívánva, felrohantam, visszavedlettem, rohangálva végeztem a pakolásokat, és örvendeztem Szilvinek, hogy ni mán, itt van a két könyvem!
És akkor a Quarkból kiesett valami: egy ötezres Tecsó-ajándékutalvány! Akkor ezért "ugrott be" a Tecsóba, ezért járt itt, errefelé épp "véletlen"! Úristen! Egyem a szívét, ő aztán tutira nem hazudtolja meg magát!
Este írtam is neki egy hálás köszönőlevelet két Bencus--én Mikulás-fotó kíséretében... mert ráadásul addigra kaptam tőle egy képeslapot is, melyet maga készített ID-ban.
Mostanában annyiszor önti el öröm, hála, hitetlenkedő csodálat a szívemet, és a szememet a forróság... hogy bármerre fordul ez a néha gonosz világ, mégis annyi kedves, jó ismerősöm van, aki számontart, eszébe jutok és örömet akar nekem okozni... és már megint képes vagyok hinni, bízni és reménykedni, hogy lehet még jobb, még talán tartogathat számomra ennél a helyzetnél anyagilag is valami kedvezőbbet a Sors...