2012. december 14., péntek

Felruháztak... :-)

Popika barátném látogatott el hozzám munkája után.
Aranyos volt nagyon, hozott néhány vadiúj -- vagy majdnem az -- ruhadarabot, mely náluk "elfekszik", mert nem jó senkire, s szeretett volna hozzájárulni a karácsonyomhoz.
Jót beszélgettünk; szegénykém augusztus elseje óta még mindig folyamatosan csináltatja a fogát, jól kifogta ő is és a fogorvos is... emlékszem, mikor szeptemberben a nyomdásztalin viccelődtünk azon, mikor mesélte: kínjában poénkodott a fogdokijával, hogy ha így haladnak, még karácsonyra sem lesz kész a foga -- nos, ez akkor tényleg jó humornak tűnt, most már kevésbé tűnik annak... és hát természetesen szeptember óta nem kis részleteket fizet havonta az emiatt felvett OTP-kölcsön kapcsán, ez csak hab a tortán a sok szenvedés mellett.
Elkísértem boltba és a buszához, hogy annyival is többet tudjunk beszélgetni. Mert levelezünk mi rendszeresen, és annak idején, mikor együtt dolgoztunk, sem volt ez probléma napi szinten sem; munkán kívül is összejártunk és mindig volt témánk.
Én csak jelképes ajándékkal kedveskedtem neki -- csokikkal és egy apró bagollyal --, ellenben hatalmas örömömre két fekete farmerszerű vászonnadrág, egy elegáns blúz és blézer, két pamutblúz mintha csak rám készült volna, és még Bencusra is fog várni egyik karácsonyi ajándékaként egy elegáns kézi kötött mellény.
Nagyon köszönöm ezúton is, nagyon jót tett velem, hiszen én már azt sem tudom, mi az, hogy rongyvásárlás. Holott nagyon elfelejtenem nem volt mit, mivel kénytelen voltam mindig olcsó helyekről -- turi, kínai, nagykervásár, Tecsó-akció -- öltözködni még kereső koromban is. De nemcsak csóróság volt ez, igényem sem volt rá. Hová hordtam volna elegánsabb rongyokat? Ahova én jártam, oda nem kellett. Szerencsére nem titkárnő voltam, ahol illik nap mint nap "megjelenni", hanem gyakorlatilag technikai melós, amire tök jó volt nap mint nap a farmer vagy nyáron a térdgatyó. Sportcipővel, bakanccsal vagy papuccsal. Inkább adakoztam dupla számjegyű helyre, és segítettem a családon, gyerekeimen; valaki mindig volt, aki rászorult. Hát akkor most!? Nadrágot különösen baromi nehéz vásárolni. És most mégis majd elájultam, hogy mifene? Mindkét nadrág azonnal, minden további nélkül bebizonyította, hogy jó rám.
Szerencsére én nem nyűvöm a ruhákat. Másfél éve arra gondolok, hogy ha a jóisten megadná azt, hogy soha nem híznék el, szerintem egész életemre kihúzom azzal, ami van. És nyilván eleve nem jelentkezem olyan álláshirdetésekre, amelynél egyik fontos alapfeltétel a dekoratív megjelenés.
Szóval mindent köszönök, Popika; még úgy is "találkozunk" virtuálisan, de itt is békés, boldog karácsonyt neked és családodnak!

2 megjegyzés:

  1. Még egyszer nagyon szívesen! És nagyon örülök, hogy minden jó lett rád!!

    Én is kívánok még egyszer Boldog Karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi.:) Az egyik gatyót fel is avattam már...

      Törlés