Az alábbi történetet több mint egy hónapja, szeptember 12-én, épp a születésnapomkor írtam.A kis portulácska még ma is megvan, naponta kétszer, jövet-menet mindig ellenőrzöm a bejáratnál. Múltkor elkaptam onnan Irénke - a takarítónőnk - felmosóvedrét, mert félig rajta volt... Kibír mindent, hihetetlen!
Mielőtt ezek a fagyos idők voltak, még e hét hétfő reggel virágzott is - nem tudom, meddig tündököl még. Most eléggé elkámpicsorodott így fagyponthoz közel, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni.
De az élethez való ragaszkodásáról példát lehetne venni...
Tündérvirág
A kis portulácska csak úgy előbújt a dolgozóm bejárati ajtajánál. Egyszer csak - lett, a semmiből. Két díszkőburkolat között, egy ereszcsatorna előtt... Kész csoda, hogy - már két hét óta - még nem lépett rá senki, nem raktak rá semmit, nem sodorták el, nem tépték ki gyomként.
Múlt héten kihozta első virágát, felujjongott a lelkem: ez egy apró csoda, mégis mennyit jelent nekem! Akkor, sajnos, nem volt nálam gép és hétvége következett... hétfőre meg elhervadt az első virágocska. De azért minden reggel felvidított a látványa, virágtalanul is. Szívós, ragaszkodó kis élet... a kő hátán is megél. Igazán példát vehetek róla.
Péntek reggelre három apró kis bimbót láttam rajta! Na, gondoltam, megint hétvégére fog kinyitni... pedig most itt van a fényképezőm is, mert délután kiállításra megyek... nem baj, ebédszünetben lefotózom majd bimbósan, addigra több fény éri majd. Azért így is elég volt jelenléte, a tudat, hogy Ő itt van, mintha arra várna, hogy szebbé tehesse reggeleimet. És széles vigyorral léptem be oda, ahova néha olyan rezignáltan, fáradtan, nehéz szívvel megyek, mintha nem szeretnék...
És mit ad Isten, amikor ebédszünetben - rögtön azután, hogy a "normálisak" elmentek ebédelni - direkt Őérte, Őt megnézni és lefotózni kiléptem az ajtón: mindhárom csodálatos ciklámenszínű virága teljes pompájában mosolygott rám! Belekönnyeztem, ahogy visszamosolyogtam rá...
Te tündér kis élet, köszönöm, hogy vagy, bármeddig is... és segítesz könnyebbé varázsolni a taposómalmot, bearanyozni a hétköznapjaimat.
Bejegyzések
Nagyon szépen meglátod az élet szépségeit!
VálaszTörlésÖröm volt olvasni!
Ez a módszerem a túlélésre.:)
VálaszTörlésNa jó, szerintem genetikailag így vagyok kódolva, amiért nem győzök elégszer hálát adni.
Köszi szépen!
Nagyon szép kis virág és rózsaszín!!:)
VálaszTörlésRemélem, még kis ideig virul ilyen épségben! Takarítóveder ide vagy oda :), illetve a celciuszok is kegyesek lesznek hozzá!
Én is remélem. Több fokkal jobb kedvvel lépek a dógozóba, mintha nem lenne.:)
VálaszTörlésKöszi!:)