Bátyám, a szobrász

Jószay Zsolt 1951-ben született Szolnokon. Főiskolai tanulmányait Egerben, az akkori Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán végezte, ahol 1974-ben diplomázott földrajz-rajz szakos tanárként. 1997 óta él Miskolcon.
1992-től 2005-ig a Gábor Áron Művészeti Szakközépiskolában tanított rajz-mintázást.
1987-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1996-tól a Magyar Szobrász Társaságnak és 2005-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) Miskolci területi csoportjának.
Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók: Herman Ottó Múzeum (Miskolc), Kecskeméti Képtár (Kecskemét), Miskolci Galéria (Miskolc), Kortárs Művészeti Gyűjtemény (Oláhszentgyörgy), Nemzeti Múzeum, Kolozsvár, Soproni Múzeum, Sopron, Tornyai János Múzeum (Hódmezővásárhely, Városi Galéria, Nyíregyháza)...
Jószay Zsolt művészetében erősen elkülönül a „műtermi” és a „köztéri” szobrászat. A megrendelőnek megadja azt, amit kíván, a műtermében pedig megéli saját álomszőtte, varázsos világát. Különösen kedveli a fát, alkotásai java része ebből az anyagból készül, ám a finoman, rendkívüli gondossággal kidolgozott fát mindig árnyalja, mélybarnává, vörösessé, zöldessé színezi. Szobra közül nagyon sok torzó, de még portréinak is hiányzik valamely végtagja. „Ott van az a kéz és a láb, csak nem látszik” – mondja erre. Témája az emberi alak, tűnődő, komoly, időtlen, fájdalmas, vagy éppen szelíd arcú figurák, sokszor lehunyt szemmel. Szobrain gyakran használ „idegen” anyagokat: szövetcsíkkal, zsinórokkal tekeri körbe őket, vagy csak egy nyakláncot ad rájuk. Meditatív, nemes, míves alkotások. Szobrászati alkotásain kívül érmeket is készít, amelyek alakítása és hangulata szervesen kapcsolódik műtermi munkáihoz.

(Forrás: Wikipédia)

Egyéni és csoportos kiállításai csak a Wikipédia szerint jóval 30 fölött, díjai, elismerései 20 fölött vannak.
Előbb köztéri alkotásaiból mutatok be, mely számszerűleg szintén 20 fölött láthatók...

1. II. Rákóczi Ferenc; Miskolci Galéria (Dőry-kúria, Rákóczi-ház)
2. Teleki Zsófia; Miskolc
3. II. Rákóczi Ferenc; Nemzeti Történeti Emlékpark, Ópusztaszer
4. Szent István; A szobor Miskolcon, a a Szent István téren áll.
5. Gerald Durrell; Miskolci Vadaspark
6. Antall József; Paloznak
7. Kocsis Pál; Ady Endre Művelődési Ház, Miskolc
8. Antall József; Dr. Antall József tér, Miskolc
9. Dr. Anghi Csaba; Miskolci Vadaspark
10. Konrad Lorenz; Miskolci Vadaspark
11. Főnix; Deszkatemplom, Miskolc

Zsolt a féltestvérem, kire mindig büszke voltam, bár nem együtt nőttünk fel. Kamaszkorától kezdve apám haláláig évente néhányszor találkoztunk, amikor is ő járt hozzánk - ő Szolnokon nőtt fel, én Debrecenben. Ő Egerben járt főiskolára, majd megnősült, és mai napig Miskolcon él. Ennek ellenére szívemben élnek melengető emlékek vele kapcsolatban. Mindig büszke voltam rá, és amennyi kiállítására lehetőségem volt elmenni, boldogan mentem. Nem csupán azért, mert a testvérem, bár az is elegendő ok lett volna - hanem mert tőlem sem állnak távol a művészetek.
Csak az utóbbi kettőről, melyen részt vettem: idén májusban, Budapesten az Aulich Art Galériában volt egy szép, nagyszabású, önálló kiállítása Retrospektív címmel, melyet örömteli büszkeséggel fotóztam végig; előtte pedig Debrecenben, a Műterem Art Galériában, 2007. október elején volt igen profi kiállítása. És néhány alkotása, melyek nem megrendelésre, hanem saját ihletéből, kedvére született...


Engedelmes

Mozdulat íve
engedelmesen simul
fába - örökre.













Apánk

Zöldre festett fa
őrzi szép, nyugvó arcát -
megmérettetett.

Vonásaira
örökkévaló álom
ereszkedhetett.

Az Útonjáróhoz

Tiszta, őszinte lélek,
kivel ennyi év után végre találkoztam.
Ő egy Útonjáró…
Szelíden komoly, mégis vidám pillantása
úgy járt körbe,
mintha soha nem is éltünk volna
egymástól távol.

Szobrai harmónia
után vágyakozva
természetesen simulnak a fába,
alakjai sérülékenyek…
zárt arccal és belső látással
megáldott törékeny bölcsek.

Esendőségre figyelmeztetnek,
Út-ra hívnak, töprengőek…
arcuk belülről formálva
indulat nélküliek.
Zárt a szem is, mert a Látó
befelé néz, a lélek felé nyitott,
nagy dolgok tudói ők…

Testvérem, a Te életműved
megrendítő mértéket ad
emberségemhez.

Megjegyzés: Bátyám, Jószay Zsolt szobrászművész kiállításmegnyitója hatására,
2007. okt. 4-én